Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
294 Az országgyűlés képviselőházának 337. tott hivatalok é& intézmények egészen új emberei áKíiíl. Ami a továbbiakat illeti, egészen termeszeié s és 1 feltétlenül szükséges lesz, hogy az a rendszeres közigazgatási reform, amely a háború után megvalósítandó lesz, az eddig leszűrt tapasz'aíatokat hasznosítsa, az eddig bevált t ember eket és intézményeket átvegye és ezeréves nemzeti! tradícióinkon alapuló ni igazgatási rendet építsen fel Magyarországon. Szerény véleményem szerint azonban az a világtendencia, amelyet mindenütt látunk és amely a tudományos mezőgazdaság, nagyipar, nagykereskedelem, nemzetközi közlekedés rendkívül racionális szervezési elveit akarja* lépésről-lépésre bevinni az államigazgatásba, ellenállhatatlan erővel folg érvényesülni a háború után is. Ezeket az új elveket, amelyeknek legpromínensebb tudományos és gyakorlati képviselőit a múlt éviben tartott szerény felszólatáso'mbiain idéztem volt, aligha lehet majd kikapcsolni a háboirú u^áni államigazgatásból. Ázt hiszem, nem kell túlságosan részleteznem annak az igazgatási módszernek, annak a lázas racionalizál ásnak jelentőségét, amellyel például Németország a maga egész, államgépezetét, tehát gazdálkodását, iparát, kereskedelmét, igazgatási rendszerét a háború alatt átszervezte s amely átszervezést a háború alatt magában a birodalomban is és a meghódított területeken is mindig továbbfejlesztette!. De nemcsak ai totális államoknál; figyelhető meg ez a jelenség szerény obszervációim szerint. hiszem naipról-nar>ra • jobban lá^uk^ miként kényszeríti a totális 1 háíború. a technikai eszközök rohamos fejlődése a világi óriási, eleddig szigorúan és mereven demokratikus birodalmait is arrai, hogy olyan igazgatási formákhoz, olyan berendezésekhez, olyan .módszerekhez nyúljanak, amelyek eddigi világnézetükkel, eddigi politikai elveikkel és életformáikkal a 1 egszögesebb el len tétbén állnak. Világszerte! megfigyelhető, bogy az igazgatás rendszerié mindinkább tudományossá válik ési az a tradicionális», patriarchális igazgatási rend. amely például az angolszász államok helyi igazgatását jellemezte és amely bizonyos vonatkozásban ma miég nálunk is élő valóság, s amelyről megkívánom itt nyiltan b egyenesen és őszintén jegyeizni, hogy ha megvoltak a magiai hibái, ha megvoltak is idejétmúlt intézményei, de megvoltak o mellett a nagyon szép és jó oldalai is, (Úgy van! Ügy van! jobbfpjől.) amelyet a mai generációnak is főleg aiz a része, amelynek napjai lealkonyulóban vannak, nagyon soksziolr bizonyos fájdalmas nosztalgiával emleget és _ kíván vissza, mondom, ez a merőben tradicionális, patriarchális helyi igazgatási rendszeír isi szüniőfe^ben van és helyéibe egy bizonyos zárt. szorrös, centrális igazgatási mechanizmus épül fel, amelyet többnyire mindig világTengtető események nyomán látunk, kialakulni: így volt ©2j a francia fOrrradialoim után;, a Napóleoni imperializmus után ezt a ïelnidiszejrt vettp át és tökéletesítette Poroszország, később Németország és most már főleg a _másoldik világháború folyamán, bár talán idíeiguienesen, de minden demokratikus beállítottságuk ellenére a nem totalitárius, a nem merőben tekintélyállamok is. T. Ház! Àz utóbbi öt-hat évtized során, gigantikus méreteiket öltött technikai fejlődés azonban eninek a zárt, szoros, centrális 1 közigazgatási mechanizmusnak viszonyát a helyi ülése 1943 november Iß-an, kedden. I hatóságokhoz, általában a centralizáció és de1 centralizáció fogalmi tartalmát isi lényegesen átalakította. Erről a kérdésről az előadó úr részletesen, beszélt. Én osiak bátor volnék itt ezt a technikai fejlődéssel kapcsolatos dbszervációmat leszögezni, hogy ma., amikorr ezeknek a technikai eszközöknek — hogy a villamosságot, a telefont, a rádiót, a repülőgépet említsem csak á fontosabbak közül — segítségévéül egyrészt sokkal könnyebb egyetlen középpontból, centrálisán igazgatni egy bizomryos területet, egy meghatározott emberi közületet, mint azelőtt, amikorr napokig, hetekig sőt a régi világban hónapokig tartott, amíg mondjuk egy helytartótanácsi rendelet a vármegyékhez megérkezett, viszont ma sokkal nagyobb lelkiismeretességgel lehetne a helyi igazgatásra rábízni az ügyek egész sorának intézését, hiszem a technikai eszközök fejlődésével a legfőbb irányító és vezető fő percek aliatt érintkezésbe léphet ezekkel a közületekkel, (Ügy van!) jelentéseket kívánhat, a helyszínén megjelenhet, rendeleteket adhat ki» egészíthet ki, vagy módosíthat. Ezzel a témakörtrel kapcsolatban, mint r a közigazgatási deeentrailizációjáriak és a w yár> megyei autonómia kiépítésének meggyőződéses híve. örömmel üdvözlöm! a belügyminiszter úrnak legutóbb, a legilletékesebb fórum előtt a belügyi tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásakor' tett azt a kijelentését, hogy' a háború befejezésével előhozandó reformjavaslatában a közigazgatás széleskörű decentralizációjára törekszik, aminek különben, mint azt az előadó úr nagyon helyesen jegyezte már meg, mái is, sok tekintetben hatékony • nyomát látjuk az autonómiák nagyfokú kiépítésében. T. Ház! Tudományos, modern közigazgatás azonban tudományos készültségű, egészen új típusú közigazgatási apparátust követel meg. Az ide vonatkozó külföldi és belföldi szakirodalom olvasgatásából egyöntetűen megállapítható az ott mindig felcsendülő vezetőmotívum, amely szerint a világ minden országa arra,'törekszik, hogy a háború után új igazgatási köntöst öltsön magára, a közösség vezetését és irányítását új formák szerint végezze, amelyben a vezetés tudományosabb, gyorsabb és egyszerűbb kell hogy legyen. Erre szeírény nézetem szerint már ma fel kell készülnünk és amint mondottam, eleve le kell tennünk arról a reményről, hogy a világ még visszatérhessen a régi, kényeltoes more patrio igazgatáshoz. Anglia volt fö'ldmívelésügyi miniisztere, Walter Elliot a Times egyik legutóbbi számában közreadott cikkében nagyon fölenyefa gúnnyal oktatta ki honfitársait ennek a reménynek hiu voltáról. Elliot cikkét inkább a közgazdasági viszonyokra var natkoztatva írta, amikor megállani tóttá, hoery a közgazdaság szervezete nem tart lépést a technikai eszközök rohamos fejlődésével és bejósolja ebben a tekintetben a háború után várható rohamos változást és eltolódást. A feladat, a közigazgatás modernizálása, maga két. egyaránt fontos részből áll. Az egvik maguknak az intézményeknek átszervezése. amit a szó szoros értelmében vett közigazgatási reform alatt szoktunk érteni — és erre vonatkozólag a belügv-rniniszer úr már többízben tájékoztatta a t. Házat- — a másik - közigazgatási apparátus személyzetére vonatkozik, a^z ezzel szemben támasztandó ÚLÍ igényekkel és kiyáóságokkal foglalkozik. A közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat, mint a belügyminiszter úr számtalan 7
