Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. szór kijelentette., készen van. Annak végrehajtását osak a háború akadályozza meg, viszont konsta^áltatott az, előadó úr részéről és magam is konstatálni vagyok bátor, hogy annak egyes részei, minit például éppen a közelmúltban-a plénumban és a tegnapi napon a bizottságban részíeteib'cn is elfogadott tanyai közigaizgatásról. szóló javaslat, a közegészségügyi orvosi kar államosítása, legfőképpen pedig a kinevezési rendszer átmiemeti bevezetése a helyi közigazgatási tisztviselőknél már meg is valósult. T. Ház! Éppen ez a rész-reform, a választási elv áttörése, a háború, a területgyarapodások! és az ezekkel együttjáró új berendezkedések kapcsán, szerény nézetem szerint, rendkívül kedvező alkalom arra, hogy próbát tegyünk, vájjon a közigazgatási tisztviselők kiválasztása a jövőben úgy, mint a múltban volt, választás útján vagy kinevezés útján tőrénjék-e, mint a jelenben van, amikor a kinevező legfőbb felügyeleti hatóságnak, a (belügyminiszternek módjában lesz, a legalaposabban képzett és legkitűnőbben minősített tisztviselőket és hivatalnokokat megfelelő, ha kell, mindjárt vezető pozícióba is állítani. -' Ez a kérdési annál fntosabb, mert hiszen a közigazgatási ..tisztviselők kiválasztása az elkövetkező közigazgatási reformnak talán legfontosabb része. Ma nehezen lehet erről beszélni. Köztudomású ugyanis az, hogy óriási tisztviselőhiány van a közigazgatásban és igen nagy kérdés, amellyel számolni kell. az utánpótlás kérdése. Éppen azért, amikor erről a kérdésről beszélek^ én nem is gondolok ma nagyszabású akciókra ezen a téren, nem gondjotlok a külföldön használt rendszerekre.; az Angliában dívó civil servie comission szerve zetre, nem gondolok az Amerikábav dívó rendszeriekre, nem gondolok a Nyugat-Európában dívó veirsemy vizsgarendszerre, 'az- amire én ebben a percben gondolok; a következő; Közhely és nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy a háború a közigazgatás egyes feladatait* ugyanakikor azonban a közigazgatási szervezetek tagjainak létszámát is. nagymértékben felduzzasztottá, megsokszorozta. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ebből a jelenleg működő és a hábooní által előidézett sok hivatalból nagyon sok szervezet, nagyon sok-hatáskör a háború után automatikusan feleslegessé válik; lehullik, elszárad és ezzel a folyamattal együtt a ma alkalmazott hivatalnokok egy tekintélyes része m feleslegessé fog válni. Egyébként ugyanilyen emberfelesleg fog bekövetkezni a magánvállalatoknál is, amelyeiknél — nagyon jól tudjuk — az egész működés főmoizgatója a rentabilitás és ez az emberíelesleg pedig szerintük a rentabilitás terhére esik. Ma az igazgatással és ellenőrzéssel kapcsolatosan hatalmas méretekbein ki kellett tágítani az alkalmazottak számát és körét. Tehát itt is nagy leépítésre kell számítani. Számolnunk kell tehát azzal, hogy a háború után az értelmiségi munkanélküliségnek egy új, hatalmas hullámát fog kelleni levezetni, ami rendkívül kényes és nehéz feladatot jelent a IÍOT mányzatra minden időben. Amidőn tehát én ehhez a kérdéshez bátor vagyok hozzászólninem gondolok brutális, tömeges elbocsátásokra, tömegnyugdíjazásokra, hanem gondolok airta, hogy szerény nézetem szerint már ma nagyon szükséges volna előre kijelölni a most ülése 1943 november lß-an, kedden. -2ÔS alkalmazásban, lévő hivatalnoki karból azokat akiknek la felkészültsége a legalaposabb, akik a legjobb minősítéssel rendelkeznek és akik ről a háború után majd elsősorban kell gondoskodni, hogy vezető pozíciókba helyeztesse nek és már előre számba kellene venni a jelenleg magánalkalmazásban lévő nagyon al kalmas, precíz, a modern viszonyoknak megfelelő képesítésű és képzettségű magántisztviselőiket is; hogy esetleg közszolgálatba vétessenek át akkor, amikor ennek ideje elérkezik. A minősítés szigorú keresztülviteléről i« szó esett ai bizottságokban. Erről a kérdésről äz a nézetem, hogy a mai szorosan vett közigazgatáson kívül az állami igazgatás egyes ágazataiban — hadsereg, bíróság., tanári kar, stib. — nagyon megfelelő és jó minősítési rendszerek vannak. Ez különben még széles diszkusszió tárgya lehet, de azt hiszem, ma felesleges részletesen felsorolni azokat az előnyöket, amelyeket egy .szigorú; igazságos, de pártatlan minősítési rendszer keresztül vitele jelentemé, ami természetesen nem zárná ki a jelenleg alkalmazásban lévő érdemes és szorgalmas tisztviselők automatikus további előléptetéséti, ha mindjárt nem is rendelkeznek az új idők által megkívánt kellékekkel, de feiitétlenül lehetővé kell tenni azt; hogy a vezető pozíciókba nagyon alapos szelekció, nagyon alapos megrostálás után osak olyan emberek ke~ rülbessenek, lakik arra minden tekintetben hivatottak és érdemesek. A második fontos, bár rendkívül nehéz kérdés a felelősségérzés; fokozása, a tisztviselői karban, aimiről már az ezelőtti tárgyalások során is és a mai ülésben éppen Jaross Andor képviselő úr felszólalása során is szó esett. Magam is azon az álláspotom vagyok, hogy ennek a felelősségérzésnekj fokozásai a gyors, alapos, modern érteleimben vett és főleg decentralizált közigazgatás múlhatatlan előfeltétele. Erről addig komolyan nieim, isi beszélhetünk,

1 amíg . a hivatalnoki kar manüten egyes, legkisebb tagjába bele nem itatódik, bele. nem oltódik a felelősségérzés abban a tekintetben, hogy meghozandó intézkedéséért, döntésért a felelősséget elvállalja. Hogy ezt 'mi módon lehetne elérni, (Halljuk! a széisőbalolda.on*) arra nézve magam sem tudnék ebben a, percben elgondolásokkal előjönni, lalán -a kora fiatalságtól való ráneyeilés volna célravezető, talán a szigorú minősítési rendszernek, a szigorú szelek ci ÓSÍ 'rendszernek bevezetése, amiről már bátor voltam szólni, mindenesetre azonban egy bizonyos: ezt & problémát meg keli oldanunk; és ki kell küszöbölnünk a jövő köziiigazgatásiából, mert mondjuk meg egész őszintén a felelősségtől való irtózás nemeusak nálunk Magyaroiszágon, hanem, talán világszerte olyan jumktimlban van,, olyan kísérő szimptornája az annyiszor kárhoztatott, anynyiszor nnegsziólt. annyiszor megkritizált bürokráciának, mint imiilyen kísérő jelensége az írótotl az íróasztalnak. - T. Ház! Ehelyt legyen szabad iá felelősség kérdésével összefüggésbem • felvetnem, egy körülményt, amely a hatáskörrel áill kapcsolatban. Minél nagyobb hatásköre van egy hivatalnoknak, annál könnyebb tőle felelősséget kívánni. Ha tehát különösen az idők rendkívüli körülményei folytán rendkívüli fontosságú hivatalnoki szervezeteket állítunk fel,