Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. mennyiséget', d© azontúl nem. látja az ellet kü­lönböző vonatkozásait, vezetői munkakörre természetesen sohasem lesz alkalma«. Általában véve megállapíthatjuk, nem ju­tottunk el odáig-, hogy tisztviselői karunkban kifejlődött volna egy ilyen egészsége® öntevé­keny közszellemi, sőt még most is többnyire úgy Ját jak a kaJrrier lehetőségét, hogy aki egy­szerűen,, szolgatolkűen teljesíti a felsőbbség utasításait, vagy esetleg annaik vélt .véleménye «zerimi intézkedik, annaik nagyobb sansfea van. mint egy olyan tisztviselőnek, aki kézbe veiszi a* hozzáérkezet ügyet és azt sipomtán, egysze­rűen elintézi a nélkül, hogy felettes 1 hatósága­hoiz fordulna utasításért vagy pedig anmak felelőssége alá bújnék. A nagy elméleti stratégának, Klausewitz­nek van egy mondása; amely Szerint a súrló­dás tulajdonképpen az, ami a látszólag könnyűt nehézzé teszi. A mi közigazgatásunkban is rendkívül gyakran találkozunk ilyenféle súr­lódási felületekkeli. Egy egészen primitiv, egy­szerű ügy szálai ist a bürokrácia legkülönbözőbb szövevényein keresztül ágazódnak el, a legkü­lönbözőbb hivatali szobákba vezetnek és ® tu­lajdonképpeni célhoz, az eredményességhez csak ai hivatali t szobákon keresztül való rend­kívül' hosszú kilincselés útján lehet eljutni. Ezek a 1 súrlódások sokszor bizonyos mértékig a bajtársiasság' szellemének hiányából^ szár­maznak. A bajtársiasság szelleme a közigaz­gatásai apparátusban, a közigazgatási tiszt­viselők körében múlhatatlanul szükségest va>­ía.mi. Természetesen nem arra a bajíársias­ságra gondolok, amely önként, adódik abból, hogy a 1 tisztviselők! azonos életviszonyok között élnek és ! azonosak a kenyéroroblémáik. Ezen­felül az erkölcsi problémákról, a! közigazgatási kérdésekben alkotott azonosi felfogás, a> hiva­talokban 1 vállalandó szolidaritás gondolata kelí, hoigy a ; tisztviselőket összehozza, és énPen azért jár'el helVteíeínüI' az ai főnök, aki példán l kegyemceket választ! ki magának. IJí?vancsRk helytelenül iárnak el azok' a> tisztviselők, akik n masnik köbében staiát erdekeik védelmére 1 klikkfkíp^ alakí+anak ki. ffigv. vem? Ú"v van! a saéUnbafőfdalón. — Piukovich József: Tele vagvunk velük.) Nagyon sokat beszéltünk már a bizottsá­gokban és itt' a plénumhan is arról, milyen végtelenül fontost az, hogy a közigazgatási apparátus keretén belül az ügyfelékkel való érintkezéssel kapcsolalban jó modor és jó bá­násmód alakuljon ki. Nagyon jól tudom, hogy ebben a^ kérdésben a belügyminiszter űr' áHás­oontjai is tökéletesen azonno a mienkkel, ő is íryakran hivatkozott énre. Tény. hogy ez bizo­nyra mértékig nevelés 1 kérdése 1 , érmen ezért csak hosszabb neriódus aM^' ivódhatik át egy ilyen maeratartás imperativusza. Japánban — amely földrajzilag nagyon meslsze van tőlünk — nagyon érdekesen igen sűrűn hivatkozik a jaoán közigazgatás 1 Kon­fucsei 'egyik tévéiére 1 , aki a keletig embeir böl­cseségével azt mondta, hogy a üsztviselőnek úgy kell 1 viselkednie kint a nép körében, hogy meg kell szeretnie azt, amit! a nép szeret, meg kell tanulnia nem szeretnie: azt. amit a néü nem szeret éë a< néppel úgy kell bánnia, ahoigy a jó szülő bánik gyermekével. (Baky László: Tjgy van!) Van még egy ilyen közigazgatási jellegű japán tanács, amelyet ők kerületi fő­nökeiknek adnak. Ez a tanács azt mondja: a felek közötti vitákat intézd el gyorsan és min­dig gondolkozzál ésl tégy úgy, mintha már ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1943 november 16-án, kedden. 291 •• holnap át kellene adnod hivatalodat (Maróthy Károly: Ez nagyoU rossz!), vagyis, hogy min­dig be legyen fejezve az íróasztalra /került ak­ták tömege. (Piukovich József: Ugy van! Itt örökös főisipánságok vannak!) T. Ház! Az örvendetes területgyarapodások magukkal hotztakt, hogy aa áilainipolgársiági kérdések egés'z tömege fekszik közigazgatási hatóságaink előtt. Nagyon fontos, hogy ezeket az állampolgársági kérldéseket a magyar test­vériség vonalán intézzék el. Nem 1 zsidó álllam­puilgársiáigi; ügyekről akarok itt megemlékezni. Nagyon sok esetben! becsületes magyarok sor­sáról vatnl szó. akiket igen nehéiz, belekénysze­ríteni, beleillesztiemi azoknlaki a jogsizabályok­nak a határvonalai közé,. amelyek az állam­polgáriságra vonatkozniáki Azt hiszem* rend­kívül fontos lennei ennek a kérdésnek bizonyos lojálisabb kezielése a belügyminisztérium; ré­sfzéről. Ne keressünk jogalanyt abbani a mene­kült magyarban 1 , hanem) _ lássunk! benne ma­gyair testvért, akinek adijuk meg a magyar ál­lamrpolgársá'got. Aa állampolgároknak jogaik és kötelességeik vannak, ezek alapján) tehát mindenkor módúnkban) van, hogy azt az ál­lampolgárt, ha esetiéig megbízhatatlannak mu­tatkozikl a törvény szigorával megfelelően megbüntessük. T. Ház! Nagyon fontos >az, hogy az önkor­mányzati testületeinkbe bizonyos• fiatalabb szellem sizivárogjon be. Nagyon nehézi ezt meg­kívánni, mert ezek az önkormláityzati testüle­tek elöregedtek, hiszen 10—15 év óta nem volt választás. A visszacsatolt területein kinevezés révén alakultak meg ezek az ön kormán viza ti testületek 1 . Itt ai belügyminiszter úr aJ főispá­nokkal _ egyetértésben gyakorolja azt a diszkrecionális jogkört, hogy az ő kinevezésé­nek tényével válik valaki az önkormányzati testület tagjává. Itt meg kell említenem, azt, mennyire 'fontos, hogv ne' egyoldalúan méltóz­tassék ezt a, kérdést kecelni. Amikor például bizonyos hiánvokl pótlásáról van szó, akkor fel kell használni az 'alkalmat a felfrisisítésre. hiszen ezekí a testületek csak akkor fognak tényleg" jói >munkát végezni, ha van ott valami kritikai szellem! isi, nemcsak' egyszerűen 1 kö­«zrúretiswavtaízás. (Űay vnmt tígy vari! a> ssélső­balotdnlén.) Ne fordulhasson elő példán! az, ami Nyitra—Pozsony medvében m p, ertörtént­hoa-y a yárniiegyének van két választott felső­házi tagja, aki még ma sem vármegyei bizott­sági tag. i'T"3 Sok mindenről lehetne itt beszélnem, saj­nos) azonban, nemi vagyok abban a kellemes helyzetben, miint az előadó úr, hitsz nekem félórla: alatt kelli sziólmomi atz, összes problémák­ról. Ezért gyorsam átcsapok eç^ nagy pro­blématömegre, amely tulajdonképpen legin­kább van Összefüggésben a mi nagy kérdé­sünkkel, a hátsó arcvonal biztosításával és, a bennünket fenyegető bolsevizmus problémaijá­val. (Bálijuk! Hdiljuk! a •szePdőbalvtidalon.) Bendészeti szerveinknél rendkívül fontos azok szellemi egysége. A segéd rendőrséget, is úgy kell összeállítani, hogy szellemi egységben legyen meglévő retodésizeti kereteinkkel. Ter­mészetlesen szükséges — monld'juk meg Őszin­tén, hiszen nlaigyon jól tudjuk, hogy a belügy­miniszter úrnak, is) ez az álláspontjai — hölgy . jó 'magyaroki legyenek. De nem! elég a jó ma­gyars ásr. tö'bb kéli ennél, szükségesi az is, hogv az illetők a mai n'aigy vilagmérkőzéében az el­lenforradalraiság SEelleméből kifejlődött, a I magyar államot is felépítő ésl konzerváló jobboldali gondolatnak legyenek at letétemé­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom