Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. 269 említette a képviselő úr. Nemi mondta meg» hogy kire értette, nemi is tudom, hoigy kire értette, de bátor vagyok Kállay Miklósi m. kir. minisatereluiök úrnalk 1942 március 19-én! a| parlamentben mondott beszédéből a következőket idézni (olvassál): »Az óni programmomív tevékenységem, munkám rövidem ebben az, egy mondatban foglalható össze: mindem rendelkezésünkre álló energiánkat ennek a, háborúnak és hangsúlyozóim, a, mi háborúnknak szolgálatába kell állítani, mert bennünket nemj idegen érdekek visznek ebbe a háborúba, mi elsősorban magyar érdekekiért harcolunk.« (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Ezt a kormánypárt képviselője kifogásolta!) A tovlábbiaíklbain: a miniszterelnök úr a következőket mondotta (dltvassa): »Ebben a harcban nekünk utolsó erőnkig részt kell vennünk, ebben a harcban dől el sorsunk, a jövőnk, egész magyar nemzetünk léte vagy nemléte. Ezért magyon kérem, — méigegyeszer- ismétlem — úgy méltóztassék ezt vemini, ettől 1 a pillanattól, a. mai napoktól, a ránk jövő napoiktól és hónalpo'któl kezdve, mint legfontosabb problémáját ennek az országinak és minden cselekvésünknek.« (Élénk hétyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Mi Kállay miniszterelnök úrnak ezt,a kijelentését az elisiő betűtől az utolsóig aláírjuk! (Ügy van! Úgy van! a Sízélsőbaí oldalon. — Ember Sátnldor: Mi is aláírjuk!) és valljuk, hogy a magyar nemzet minden erejét bele kell dobni a bolsevizmus és a kisantant elleni küzdelembe (Ügy v<am! Úgy van! fc#>st a szélsőbalo'dalon.), valljuk, hogy minden katonát tökéleteslen felszerelve, mindeni polgári erőt a maximumig fokozva, belei kell dobni ebbe a küzdeiemjbe, mert amint helyesen mondotta a miniszterelnöki úr, itt ai létünk viagy nemlétünk kérdéséről van szó- (Ügy Vam! Ügy van! a, szê^ s&bnîoYdakm.) Ha Vámos t. képviselő úr ezt kifogásolta, nagyon rosisizul^ kifogásolta és ez azt mutatja, hogy a visszatérés óta még nem tudott a magy ar viszonyolklba beleilleszkedni, nem tudja átérezni a< magyar t föld, a magyar lét, a, magyar családok megvédésének isizükségessiéTgét (ElUnmondások a jhbbà\)daîon és o: középen.) és felült annak a csúnya, sötét, baloldali destruktív propagandának, amely azt terjeszti ebbeni az országban, hogy a jobboldal egyes prominemsi .személyiségei mlagyar vért akatrnalk pazarolni és' magyar vért akarnak folyatni. Jegyezze nreg a képvisielő úr, jegyezize meg a Ház minden 'tiagja és a kívülálló desítruálók is, hogy nekünk a legdrágább a magyar vér (Ügy van! Ügy van! szélsőbal oldalon.) és azért akarjuk!, hogy ebben az országban mindern erő összefogjon a békés termelés, a felszerelés, -a haídsereg megerősítése, a, technikai eszközök kihasználása tekintetében, hogy magyar vért tudjunk megtakarítani. (Élénk hèïye<sî\és r és taps a széisőbMoldüon.) T. Ház! A miniszterelnök úr mai beszédében leszögezte imlaigáit a sportcsarnokban 194-3. május 29-én miondoH beszéde mellett. Őszintén szólvai, nem. tudom, hogy miéirt éppen e mellett ai foeisród mellett. Nagyon szép beszéd volt, (Palló Imre: Beszélni tud!) a miniszterelnök úr igen szépen beszélt és vannak is beszédében olyan dolgok, amelyek nekünk igen tetszettek, — majd bátor leszek egy-két ilyenre hivatkozni igi — de legyen szabad mégis azt mondanom, hogy nekem sokkal joblblan teltiszik s úgy érzem^ az országnak is sokkal jobb alapot adna a további építésre a miniszterelnök -urnák 1942• április 20-án a lovardiában mondott Ibeszéde. Nem tudóm, hogy miért nemi arra hivatkozott. Végeredményben ezt a miniszterelnök úr van hivatva eldönteni 1 , én csak bátor vagyefc azt mondani, hogy mi jobban örültünk volna a nemzeti egység szempontjából, hía az, 1942. április 20-iki besizédére hivatkozott volnálDe ebben a beszédben is, amelyre a miniszterelnök úr ma hivatkozott, és amely meillett leszögezte magát, vlan több olyan dolog, több olyan' kormányzati prognaimmlbejelentéís, mely nekünk nagyon tetszik. Elsősorban magyon tetszett ebiben a beszédben az, hogy a miniszterelnök úr a dicsőséges második hadseregünk érdemeit kiemelte és elégtételt szolgáltatott anntak a hadseíregniek. amely a legnehezebb körülményeik között a legnehezebb lelki és: elhelyezkedés mellett, igazán hősiesen, becsülettel, utolsó léhelletiéíig teljesítette kötelességéi. (Ügy vam! Ügy van! r Nagy taps a bal- és szélsőbaloMaion.) Azután nagyon tetszett ebben a beszédben az, hogy a miniszterelnök úr bejelentettel a zsidíóvagyon igénybevétellét. (Palló Imre: Nagyon helyes!) és azt miondtai: »A háború horribilis kiadásaiban valló fokozott részvétele azoknak, akik az utóbbi évtiiziedeJkbien elsősorban kivették részüket at vagyonszerzésből és a konijunkf túralis hasznok hajhászásából...« (Egy hang ü szelsőbalolda\om: Ezek cSak a zsidók voïïak!) A miniszterelnök úr így fejezte ki magát és mi ennek örültünk. Be is jelenítette nyiltan a zsidó vagyonoki igénybevételét, de sajnos, 1942 május 29-e óta sojk hónap múlt már el és az egész költségvetés ellóTmunkálátai során, kezdve a, pénzügyniájniszter úr expozéjától, végezve a bizottságokon, dacára a» határozott ez irányú kérdéseknek, ,a kormány egyetlenegy tajgjától, a miniszterelnök úrtól sem kaptunk választ arra, hogy mikor lesz már aktuális ennek, a konjunkturális vagyonnak az igénybevétele, mikor fogja már beállítani a szolgálatba azt a vagyont, amelyre azt mondojtta, hioigy ai háborúban most sem vesz teljes egészében részt. (Palló Imre: A zsidók akkor nagyon meg voltak ijedve!) Sürgetem ezt, miniszterelnök úr ós kérek végeredményben ebben a kérdésben is választ, mert ez az ország gazdasági és lelki ereje szempontjából szerény véletméniyemi szerint rendkívül nagy fontosságú. (Palló Imre: Azt mondta, hogy ezen az alapon áll!) A másik kijelentés, amelynek örültünfln abban a. beszédben, az, hogy a miniszterelnök úr erőteljesen állástfoglalt ai közéleti tisztaság meigrontói ellen. Az első betűtől azi utolsóig aláírjuk azt, amit a miniszterelnök úr e tárgyban mondott. Mindig és mindig ünnepélyesen kijelentjük, hogy semmi szolidaritást nem érzünk azokkiaíl az Aladárokkal, vagy bármilyen) keresziténnyel, aki zsidó szellemben végzi a maga munkáját a gazdasági életben, sőt merem 1 állítani, hogy elsőszámú közellenségnek tekintjük azért, mert diszkreditálja azt a siók hitet, sok tudást, so;k szenvedést magában foglaló küzdel' met, amelyet a zsidó törvények életbelépte előtt is már évtizedekkel folytattak mások és folytattunk mi mjagunk is. Igaz, hogy a miniszterelnök úr 1942 április 20-án tartott beszédében, amelyet — ismétlem — a Lovardában tartott, bedé len tette, hogy a közéleti tisztaislág^kérdésébeni másodikként törvényjavaslatot terjeszt! be. Az első, amit megígért, a zsidó földvagyonra vonatkozó törvényjavaslat volt. Ezt az utóbbit beterjesztette, a közéleti
