Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

270 Az országgyűlés képviselőházának 336. tisztaságról való törvényjavaslatot azonban nem. (Palló Imre: Kevés volt a papír!) Bárdossy miniszterelnöki úr a legnagyobb szimpátiát azzal aratta, (Palló Imre: Az egész országban!) hogy lekötötte magát amellett, hogy a közéleti tisztaságra vonatkozó törvényes intézkedést hozni fogja:. Iniciált is egy bizonyos klülön bizottságot, /amuelly külön bizottság azóta is tanácskozott és taniáesklO'zott. del a kérdésben nem történt semmi, majd hónapok óta csöndben kimúlt. Senki a Ház tagjai közül, azt hiszem, még az előadó úr semu tudjiai, hogy mi van ennek a bizottságnak működésével sí mi történila Egyet tudunk, hogy a törvényjavaslat Bárdossy miniszterelnök úr Ígérete s Kálllay miniszter­elnök úr igenelte ellenére a! mai napig sincs itt ai Ház előtt. (Zaj a szélsőba oldalon.) Az igaz, hogy a közéleti tisztaságot nem lehet kizárólag törvénnyel biztosítani, (Máté Imire: Egyáltalán nem lehet!) de ahogyan fölhozzák érvül az ár­drágítási ügy bent, hogy büntető törvény is kéH, — és én is mondom, hogy kjell — ugyanúgy val­lom, hogy la közéleti tisztaság bizoniyogi eseteire siaigorúbb élsi büntető törvény is kell. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) Ennek segítségével le lehet sújtani pártkü­lönfaség nélkül aEofctfai, akilk ez ellen vétenék. Kell ez a törvény, hogy lehessen ezekből olyan közis'zelletmtet kifejleszteni, amely megvetéssel fogja sújtani büntetés; nélkül is azokat, akik a maguk közéleti befolyását illetéktelen! nyere­ségre vagy kijárásra használják feL Lelkünk egész melegével lekötjük magunkat a közéleti tisztaság legszigorúbb írott és íratlan szabályai mellett és sürgetjük, reklamáljuk a miniszter­eintök úron. az e tárgyban beterjesztendő tör­vényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbáluldaloni) T. Ház! Ugyanebben, a, beszédében, a minisz­ter elnök úr egy melléknioindatban megemléke­zett a háztartási alkalmazottak ügyéről. Bocsá­natot kérek, hogy ilyen aprtó dolgot! hofcok elő. Sajnos, sok olyan háztartásban! vannak alkal­mazottak — míondja a miniszterelnök úr — ahol magyar nemzeti érzésük és Ikereszitény valláserkölcsük ves<zéllyeztetve van, A zsidók­nál. Ez azt jelenti, hogy nem tartja megenged­hetőnek, nem tartotta ezt megengedhetőnek a miniszterelnök úr 1943. május 29^én. Bátor^va­gyok a miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra, hogy az itt elmondott interpellációkra adott válaszban tökéletesen elllenikező állás­pontot foglalt el a kormányzat. Leihetetlennek tartjuk azt, hogy a miniszterelnök úr egy ilyen apró (kérdésben nyilvánosam bejelentett akaratát ne tudja érvényesíteni. Ugyanebben a beszédben nagyon érdekééi dolgot mondott a miniszterelnök úr a lakás>­kérdésről!; azt mondta, hogy a lakáskérdést' igenis meg kell oldani. Azt mondta: vannak, akik túlnagy lakásokat foglalnak le és van­nak olyanok, akik a nemzeti munkában ke­vésibbé ïontofs szerepet játszanak, akiknek a lakásait igényibe fogja venni. Azt is tudom,, hogy ai miniszterelnök úr egy pártértekezleten beijelentette, hogy foglalkozik azzal a gondo­lattal és azt lehető sürgősen meg fogja oldani, hogy a zsidók bizonyos kerületekből Budapes­ten kitelepíttesisenek ési lakásaik igénybevehe­tők legyenek. Ez sem történt meg. A belügyminisiziteir úr hivatalosan a ta­valyi költségvetés tárgyalásánál nekem adott válaszában jelentette be, hogy igenis a zsidó lakások igénybevételére törvényes intézkedést ülése 1943 november 12-én, pénteken. tesz. Nem jött törvényes inltézkedés. Ehelyett, 'miniszterelnök úr, azi történt (Maróthy Ká­roly: A zsidóik felajánlottak 250 lakást!), hogy valamilyen megegyezést kötött a kormány vagy a kormány egyik szerve a zsidó bitközr seggei, vagy a Chevra Kadisával, nem tudom pontosan a kettő közül (melyikkel, arra, hogy ők önként adnak át lakásiokati és «izeket a la­kásokat aizért ajánlják fel, hogy ne jöjjön törvényes intézkedés ellenük, sőt arria is vállaltak kötelezettséget, hogy ha drágabérű llalkiást vesznek ki, akkor a tisztviselő hivata­los lakbére és a tényleges bér közti differen­ciát ők fizetik. (Rajniss Ferenc: Hogy a zsi­dóknak legyenek lekötelezve ! Erkölcstelen) do­log, ami itt történik! — Na9y zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nagy László: Arra is vállalt kötelezettséget, hogy a tatarozást, a Lakás kifestéáét, stb.. szó­val a lakás rendbehozatalát elvégzi. Mélyen t. Miniszterelnök Űr! Bocsánatot ké­rek, akárbogyam nézzük! ezt a dolgot, ez lehetet­len állapot. Méltóztassék elképzelni annak a Budapestre helyezett katonának vagy tisztvise­lőnek helyzetét, aki ilyen zsidó kegytől függ, attól függ, hogy a negyedév elején a zsidó adja-e neki a házbérdifferenciát, igen vagy sem, mert ha nem adja, netm tudja kifizetni az 5000— 6000 pengős! újbérű lakásokat. Vagy attól függ­jön, hogy mikor tud beköltözni, hogy mikoír tet­szik ennek a zsidó hitközségnek vagy sízentegy­letnek az illetői lakást rendbehozni. Bocsánatot kérek, ezt nem lehet, ezt he kell látnia a mi­niszterelnök úrnak. (FtfkM.'Msok a szehobaW­dalon: Botrány!) Ez megalázó az illetőkre. Nem azért mondom ezt, hogy 'lázítsak, vagy nem tu­dom mit csináljak. Nem bánom, ha a cenzúra ezt ki ]« fogja húzni, nem törődöm vele, de ez egy állandó mérgező anyag, ezt nem lehet tűrni, a magyar kormány csak törvényes intézkedések­kel állhat szóba a zsidósággal. (Rajniss Ferenc: Ügyi van!) 1 és nem köthet velük üzletet, ez lehe­tetlen. (É^énk taps a szélsőb^Mdalon: — Rajniss Ferene: Igaza van! —Palló Imre: Szatócsüzlet!) T. Ház! Az értelmiségi koirmánybiztosságrol már beszéltek ilt előttem szólott t. képviselő­társaim. Tisztelettel azt vagyolk bátor mojidani, hogy az én érzésem, tapasztalatöm szerint ma már ilyen nem létezik, mert ha léteznék, nem tudom elhinni, hogy 1943 március 29-én Sztamo­ray János kormánybiztos úrhoz írott ajánlott levelemre a mai napig ne kapjak 1 választ. Ebben a levélbein azért fordultam hozzá, mert az egyik nagy nyomda vállal áthoz átcsábítottak egy má­sik ny oimdavállalattól egy művezetőt azért, mert 1942 deoemfber 31-én egy zsidónak, aki ezt a ve­zető helyet ibetöltöttlet, a törvény értelmébeni tá­voznia kell, tehát őt átcsábították január 1-én és 1943 március végén ezt az átcsábított embert el­bocsátották 1 és a zsidót visszavették! (Zaj a szél* sőbalolédtow.) Én márto'nis! 29-i levelemben ennek a ténynek kivizsgálását kívántam, de a mai na­pig nem kaptam választ. Nem tudom azt hinni, hogy azért nem válaszolt nekem Sztaimoray koir­mányibizlos úr... (Kállay Miklós miniszterel­nök: Azt h'lszem, nem volt még akkjor ott Szta­moray!) De ott volt, Kulcsár fel volt mentve, pontosan megérdeklődtem, ki a kormánybiztos és annak írtam a levelet. Ha Sztamoray nem lett volna kormánybiztos, akkor vissza kellett volna küldenie a levelemet, mondva^ hogy: nem én vagyok illetékes), méltóztassék IDulosárhoz fordulni. Kullesár kbrmanybiztiois úr idejében ez a do­log nem fordult elő. Lehet mindenkinek olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom