Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

270 Az országgyűlés képviselőházának 336. tisztaságról való törvényjavaslatot azonban nem. (Palló Imre: Kevés volt a papír!) Bárdossy miniszterelnöki úr a legnagyobb szimpátiát azzal aratta, (Palló Imre: Az egész országban!) hogy lekötötte magát amellett, hogy a közéleti tisztaságra vonatkozó törvényes intézkedést hozni fogja:. Iniciált is egy bizonyos klülön bizottságot, /amuelly külön bizottság azóta is tanácskozott és taniáesklO'zott. del a kérdésben nem történt semmi, majd hónapok óta csöndben kimúlt. Senki a Ház tagjai közül, azt hiszem, még az előadó úr semu tudjiai, hogy mi van ennek a bizottságnak működésével sí mi történila Egyet tudunk, hogy a törvényjavaslat Bárdossy miniszterelnök úr Ígérete s Kálllay miniszterelnök úr igenelte ellenére a! mai napig sincs itt ai Ház előtt. (Zaj a szélsőba oldalon.) Az igaz, hogy a közéleti tisztaságot nem lehet kizárólag törvénnyel biztosítani, (Máté Imire: Egyáltalán nem lehet!) de ahogyan fölhozzák érvül az árdrágítási ügy bent, hogy büntető törvény is kéH, — és én is mondom, hogy kjell — ugyanúgy vallom, hogy la közéleti tisztaság bizoniyogi eseteire siaigorúbb élsi büntető törvény is kell. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) Ennek segítségével le lehet sújtani pártkülönfaség nélkül aEofctfai, akilk ez ellen vétenék. Kell ez a törvény, hogy lehessen ezekből olyan közis'zelletmtet kifejleszteni, amely megvetéssel fogja sújtani büntetés; nélkül is azokat, akik a maguk közéleti befolyását illetéktelen! nyereségre vagy kijárásra használják feL Lelkünk egész melegével lekötjük magunkat a közéleti tisztaság legszigorúbb írott és íratlan szabályai mellett és sürgetjük, reklamáljuk a minisztereintök úron. az e tárgyban beterjesztendő törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbáluldaloni) T. Ház! Ugyanebben, a, beszédében, a miniszter elnök úr egy melléknioindatban megemlékezett a háztartási alkalmazottak ügyéről. Bocsánatot kérek, hogy ilyen aprtó dolgot! hofcok elő. Sajnos, sok olyan háztartásban! vannak alkalmazottak — míondja a miniszterelnök úr — ahol magyar nemzeti érzésük és Ikereszitény valláserkölcsük ves<zéllyeztetve van, A zsidóknál. Ez azt jelenti, hogy nem tartja megengedhetőnek, nem tartotta ezt megengedhetőnek a miniszterelnök úr 1943. május 29^én. Bátor^vagyok a miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra, hogy az itt elmondott interpellációkra adott válaszban tökéletesen elllenikező álláspontot foglalt el a kormányzat. Leihetetlennek tartjuk azt, hogy a miniszterelnök úr egy ilyen apró (kérdésben nyilvánosam bejelentett akaratát ne tudja érvényesíteni. Ugyanebben a beszédben nagyon érdekééi dolgot mondott a miniszterelnök úr a lakás>kérdésről!; azt mondta, hogy a lakáskérdést' igenis meg kell oldani. Azt mondta: vannak, akik túlnagy lakásokat foglalnak le és vannak olyanok, akik a nemzeti munkában kevésibbé ïontofs szerepet játszanak, akiknek a lakásait igényibe fogja venni. Azt is tudom,, hogy ai miniszterelnök úr egy pártértekezleten beijelentette, hogy foglalkozik azzal a gondolattal és azt lehető sürgősen meg fogja oldani, hogy a zsidók bizonyos kerületekből Budapesten kitelepíttesisenek ési lakásaik igénybevehetők legyenek. Ez sem történt meg. A belügyminisiziteir úr hivatalosan a tavalyi költségvetés tárgyalásánál nekem adott válaszában jelentette be, hogy igenis a zsidó lakások igénybevételére törvényes intézkedést ülése 1943 november 12-én, pénteken. tesz. Nem jött törvényes inltézkedés. Ehelyett, 'miniszterelnök úr, azi történt (Maróthy Károly: A zsidóik felajánlottak 250 lakást!), hogy valamilyen megegyezést kötött a kormány vagy a kormány egyik szerve a zsidó bitközr seggei, vagy a Chevra Kadisával, nem tudom pontosan a kettő közül (melyikkel, arra, hogy ők önként adnak át lakásiokati és «izeket a lakásokat aizért ajánlják fel, hogy ne jöjjön törvényes intézkedés ellenük, sőt arria is vállaltak kötelezettséget, hogy ha drágabérű llalkiást vesznek ki, akkor a tisztviselő hivatalos lakbére és a tényleges bér közti differenciát ők fizetik. (Rajniss Ferenc: Hogy a zsidóknak legyenek lekötelezve ! Erkölcstelen) dolog, ami itt történik! — Na9y zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nagy László: Arra is vállalt kötelezettséget, hogy a tatarozást, a Lakás kifestéáét, stb.. szóval a lakás rendbehozatalát elvégzi. Mélyen t. Miniszterelnök Űr! Bocsánatot kérek, akárbogyam nézzük! ezt a dolgot, ez lehetetlen állapot. Méltóztassék elképzelni annak a Budapestre helyezett katonának vagy tisztviselőnek helyzetét, aki ilyen zsidó kegytől függ, attól függ, hogy a negyedév elején a zsidó adja-e neki a házbérdifferenciát, igen vagy sem, mert ha nem adja, netm tudja kifizetni az 5000— 6000 pengős! újbérű lakásokat. Vagy attól függjön, hogy mikor tud beköltözni, hogy mikoír tetszik ennek a zsidó hitközségnek vagy sízentegyletnek az illetői lakást rendbehozni. Bocsánatot kérek, ezt nem lehet, ezt he kell látnia a miniszterelnök úrnak. (FtfkM.'Msok a szehobaWdalon: Botrány!) Ez megalázó az illetőkre. Nem azért mondom ezt, hogy 'lázítsak, vagy nem tudom mit csináljak. Nem bánom, ha a cenzúra ezt ki ]« fogja húzni, nem törődöm vele, de ez egy állandó mérgező anyag, ezt nem lehet tűrni, a magyar kormány csak törvényes intézkedésekkel állhat szóba a zsidósággal. (Rajniss Ferenc: Ügyi van!)

1 és nem köthet velük üzletet, ez lehetetlen. (É^énk taps a szélsőb^Mdalon: — Rajniss Ferene: Igaza van! —Palló Imre: Szatócsüzlet!) T. Ház! Az értelmiségi koirmánybiztosságrol már beszéltek ilt előttem szólott t. képviselőtársaim. Tisztelettel azt vagyolk bátor mojidani, hogy az én érzésem, tapasztalatöm szerint ma már ilyen nem létezik, mert ha léteznék, nem tudom elhinni, hogy 1943 március 29-én Sztamoray János kormánybiztos úrhoz írott ajánlott levelemre a mai napig ne kapjak

1 választ. Ebben a levélbein azért fordultam hozzá, mert az egyik nagy nyomda vállal áthoz átcsábítottak egy másik ny oimdavállalattól egy művezetőt azért, mert 1942 deoemfber 31-én egy zsidónak, aki ezt a vezető helyet ibetöltöttlet, a törvény értelmébeni távoznia kell, tehát őt átcsábították január 1-én és 1943 március végén ezt az átcsábított embert elbocsátották

1 és a zsidót visszavették! (Zaj a szél* sőbalolédtow.) Én márto'nis! 29-i levelemben ennek a ténynek kivizsgálását kívántam, de a mai napig nem kaptam választ. Nem tudom azt hinni, hogy azért nem válaszolt nekem Sztaimoray koirmányibizlos úr... (Kállay Miklós miniszterelnök: Azt h'lszem, nem volt még akkjor ott Sztamoray!) De ott volt, Kulcsár fel volt mentve, pontosan megérdeklődtem, ki a kormánybiztos és annak írtam a levelet. Ha Sztamoray nem lett volna kormánybiztos, akkor vissza kellett volna küldenie a levelemet, mondva^ hogy: nem én vagyok illetékes), méltóztassék IDulosárhoz fordulni. Kullesár kbrmanybiztiois úr idejében ez a dolog nem fordult elő. Lehet mindenkinek olyan