Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

268 Az országgyűlés képviselőházának 336, Az ellienpropaganda-pokol minden rémei ránk szabadulnalk, hazugság, ferdítés, fenyegetés, csábítás, körmönfont ríaivasiziság formájában. Megkísértenek bennünket, ábrándokba alkarnak ringatni, majd a szörnyű vég minden boírzialmát vázolják népünk elé, hogy meiggyengítsenek, kishitűekké tegyenek bennünket. A mi prop agándánknak isi erőteljessé, hatályossá kell lennie. A prevencióból át kell imtennünk védekező támadásba ós lelkileg rohamra éretté kell tenni népünket, össze kiell fognunk minden igaz magyart a végső lelki és ha kell, mert elérkezett az ideje, a fegyveres ellenállás megszervezésére. Mi nlem tehetjük ki magunkat imégegyszer meglepetésnek, még kevésbbó egy újabibi nagy lelki összeomrásriak, amelynek végén ott áll a nemzet lelki összeomlása, az ország fellboimlásia. Elnök: Kéireiml a képviselő urat, nie tessék állandóan olvasni a beszédét. (Felkiáltások a szélső baf'oldaloW: FoWűo<n olr/ois! Felolvasást tart! — Piukovich József: Rosszul olvas! Nem halljuk, mert hadar! — Palló Imre: Pedig egészen szép gondolatai vannas! — Hall juk! H álljuk!) Vámos János: T. Ház! Bocsássa meg nie^keon a nemzetvédelmi propagandaininiszter úr, ha beszédemnek ' azt a látszatot adtam volna, mintha neki tanácsokat akarnék adni. Azonban éppen az a tapasztalat; amelyet nyáron szsefreztünk magunknak, amikor megszerppenés vett erőt a délvidéki részeken s láttuk azt, hogy vigyorgó zsidó asszonyok és más beltelő ellenségek egymásnak gratulálnak Szicília elfoglalásakor, olyan helyzeitbe hozott, amikor azt láttuk, hogy segítségükre kell sietnünk, azt éreztük, hogy kötelességünk minden országos megmozdulás bevárása nélkül magunknak helyállaliuunk és odaállanunfc a gátra. (Palló Imre: Úgy van!) A nemzetvédelmi egyesülés alakulatai egymásután tartották az előadásokat és azokat az előadásokat olyan tartalommal töltötték meg, amelyeit az előbb vázoltam. És azt láttuk, hogy az emberek boldogok és vittek bennünket egyik helyről a másikramert hittel volt a szívük tele, mierti azt hirdettük, hogy ne Moszkvát és ne Londont harsogtasteák a rádión keresztül és nie azt figyeljék, amit az ellenséges propaganda a rádión keresztül mond, hanem azt figyeljék, amit a saját fajtájulkbeli mond; hogy higyjenek saját maguknak. Arra hívom fel a propagandaminiszter úr figyelmét, hogy «amikor az országban ezer és ezer, tízezer társadalmi egyesület van, amelyek alapján szabályaik szerint kulturális tevékenységet is végeznek, tegye kötelezővé a miniszter úr számukra azt, bolgy ezek a társadalmi egyesületek minden hónapban nemzetvédelmi felvilágosító előadást tartsanak, mert hatalmasabb szervezeitet a nemzetvédelmi miniszter úr a maga számára nem tud kwpni, mint a meglevő és a családtagok által az egész országot kezükben tartó társadalmi egyesületeket. Ha ezt megtesszük és minden hónapban kötelező lesz minden társadalmi egyesületben országszerte a propagandaminiszter által meghatározott tartalmú és tárgyú felvilágosító előadások tartása, akkor közelebb jutunk célunkhoz, mert az élő, szemtől-szeimbe elhangzó beszéd sokkal mélyebb nyomot hagy és sokkal közvetlenebb hatása van az emberi lélekre, mint akár a rádiónak, akár az újságnak, ezekülése 1943 november 12~én, pénteken. ndk is megvan az az előnyük: a rádióban a magasabb tekintély hat, az írott- nyomtatott betűnek is megvan a maga hatása, de semmi sem pótolhatja az élő szó hatását. Ha az emberek véréből való tanító, tanár, ügyvéd odaáll a pódiumra, a társadalmi egyesületekben (Rajniss Ferenc: Egészen jól beszél!) és a nemzetvédelmi propagandaminiszter úr felfogása, tárgy választása szerint tartja meg előadását. el fogjuk érni célunkat, mert én azt mondom. — és újra visszatérek kiinduló gondolatomhoz — hogy a nemzetvédelmi propagandaminiszter lí'rnak nem az a kötelessége, hogy akár a krumpliról- akár a cipőről, akár a ruháról beszéljen, — bár ezek legelisőrangúhb f szükségletek — hanem az, hogy a sarját tevékenysége és egész rendelkezésre álló gárdája által adja vissza azt a lelkiséget, amelyre szükségünk van és' amely 1918-ban hiányzott. (Helyeslés jobb- és balfelől.) A propagandái eddig részbeni prevencióból állt, amikor megakadályozták bizonyos hamis, lehetetlen gondolatok propagálását, amelyeket megbízhatatlan elemek n aprói-napnai ujságokbiain; és gyűléseken akartak propagálni; volt bizonyos pozitívum, — de nem rendszeresen — amikor a nemzet történetét, földrajzát fejtegették bizonyos előadásokon, most azonbiajn: elértünk a tizenkettedik órához, olyan módion kell gondolatainkat, érzelmeinket kivetítenünk' népünk elé, hogy az érezze: most Magyarország léte és jövője forog kockán, tehát félre kiell tenni a személyi önzést, aiz egymás elleni aosarkodást, egymás fúrását és csak egyet kell tennünk: összefogni, egymás kezét megfogviaí dolgozni azért, hogy nemizetünk: jövőjét megmentsük. T. Ház! Mivel szentül meg vagyok győződve arról, hogy a mai! kormányzat nemcsak kellő tudással és képességgel rendelkezik ahhos, hogy a mai} nehéz viszonyok! között a rendelkezésre álló összes anyagi, szellemi éls erkölcsi erők teljes felhasználása Vall mindent megtegyen a nemzet érdekéinlek mind bel-, mind külpolitikai tekintetben való megvédésére, hanem azzal a magasabb erkölcsi kvalitással is rendelkezik, amelyet egy magyar nemzeti, keresztény és szociális Propaganda feltételez; és megkövetel, teljes bizalommal vagyok a kormány s annak feje. a miniszterelnök úr iránt, ezért a miniszterelnökség, a nemzetvédelmi minisztérium költse árvetését elfogadom. (Helyeslés és tavs a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik Nagy László képviselő úr. Nagy László: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr már a tavalyi költségvetési vitában, megkísérelte, hogy kioktasson bennünket. Nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőségeit) beszédének és talán ezért nem válaszoltunk kellő energiával; ez viszont felbátorította,_ hoigy az idén megint megpróbáljon felénk irányítani bizonyos mondatokat és olyanl kifejezésekkel élni, a'mjelyek nie m csak a képviselőtársi viszonynál fogva, hanemi az, ő helyzeténél fogyai sem engedhetők meg, mert ő talán mégsem ismeri eléggé az itteni viszonyokat ahhoz, hoigy felülről tanácsokat adjoni Most jónak tartotta a t. képviselő úr azt mondani, hogy voltak egyeseik, akük azt kívánták, mint ahogyan kifejezte mia|gát, amikor a tengelyhatalmaknak jól ment. hogy dobjunk be minden magyar erőt és áldozzunfkj fel miniden magyar vért- Ezt kvázi szemreháinyáslként