Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Âz országgyűlés képviselőházának 336. kor tehát ezt az állandó uszítást tapasztaljuk a, románok részéről, (ügy van! ügy van!).auLUkel pedig—úgy tudom. — állítólag ssövetségDen vagyunk, én nagyon kérem az igen t. kormányt megtelelő rendszabályok megtételére és innen ezekből a padokból, mint szerény ellenzéki képviselő felhívom elsősorban a nagy német birodalom vezetőjét, hasson oda, hogy ezek az Ő szövetségesei, — meg állítólag a 'mi szövetségeseink is — ember éljék meg magukat és a mai nagy időkhöz méltóan viselkedjenek szövetségesükkei szemben. Mert, ha az oláhok ezeket a durva 'hangnemben (megírt támadásokat intézik a magyarok ellen, ha különböző határsértéseket követnek ed. különböző térképeket rajzolnak meg, akkor mi, magyarok elsősorban a saját hazánkat ivagyunk kénytelenek megvédeni (ügy van! Ügy pan! a balközépen.) és a nagy közös világháborúban csak annyiban vehetünk részt, amennyiben ezt az ország függetlensége és biztonsága megengedi, (ügy van! ügy van! Taps a balközépen.) Közös érdeke ez a közös szövetségeseknek, mert magyar embert nem adhatunk addig oda, amikor elsősorban a haza védelmét kell szenii előtt tartanunk. Én kénytelen votltam ezeket megjegyezni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem, jól fogta meg!) Én nem tudom, hogy jól fogtam-e meg ezt a kérdést, de mint magyar embernek ez a véleményem és ebből nem engedek.' (Zaj a szél sOèaêcnà. dorn. — Papv József közbeszól}. Ëz, az ém magyar felfogásom, akár tetszik a képviselő úrnak, akár nem. Én 'nem szoktam megfogni a kérdéseket, én szívem szerint szoktam a kérdésekről beszélni. (Palló Imre: A lónak négy lába van» mégis megbotlik!) Nekem, csak kettő van. mégsem szoktam megbotlani. (Derültség.) Szóvá kell tennem Malasits Géza képviselő úrnak egy megjegyzését, aki saját pártját, mint a munkásság egyedüli képviselőit tüntette fel. Mi már a régi időben is — hiszen 27 éve ülök ebben a Házban— mindig óvást emeltünk ebben a Házban az elllen, hogy a munkásságot itt bárki kisajátítsa. Mi valamennyien az egész nemzetért, a dolgozó magyarságért küzdünk és dolgozunk és nem engedhetjük meg azt. hogy a szociáldemokrata párt a munkásságot kisajátítsa. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A kommunistákat és zsidókat kisajátíthatja!) A képviselő úr beszédében megfeledkezett iteszélni arról az érdekes összeíogásróil, amelyet én a legegészségtelenebb összefogásnak mondok, amikor polgári pártok marxista pártokkal akár pártszövetségben, akár taráti koccintásra — nem tudom, minek nevezzem — összejönnek Semmi közöm más pártok belügyéhez, mindén képviselő, minden párt végezze a maga dolg-át. A kormányelnök úrnak teljesen igazat adok mint szélsőjobboldali képviselő: pártokat én sem oszlatnék fel mert szabadság van ebben az országban, alkotmányos életet élünk, tessék odakünn megfelelő eszközökkel megküzdeni a harcot és meg vagyok arról győződve, hogy a józan, becsületes magyarság tudni fogja kötelei&ségét a, nemzettel, szemben. (Egy hnm.g a szélsőbaloldalon: Egyenlő fegyverekkel!) Tessék módot adni, hogy egyenlő fegyverekkel küzdjünk. A képviselő úr nem íbeszélt erről a — másnak nem mondhatom — vadházassásxól. amely egyházi és polgári áldásban nem részesülhet. Ismétlem, nincsen ibeleszódásom' más pártok ügyeibe, — kiki ivégezze a maga dolgát a maga lelkiismerete szerint — csak óvást emeKÉPVTSELŐHAZI NAPLÓ XVII. ülése 1943 november 12-én, pénteken. 255 lek egy nagy ember nevének megvédésében: Gaál Gaszton nagy nevének a megvédésében, aki nekem atyai barátom volt. akivei együtt küzdöttem ebben a képviselőházban annakidején a függetlenségi pártban, Az. ő nevének tartozom ezzel és óvást emelek az ellen, ihogy en) nél az összefogásnál Gaál Gasztonra hivatkoz-' zanak. Amikor sírjához, az ősi kúriában lévő sírbolthoz elmennek, könnyen beszélnek, mert az a nagy halott nekik nem tud válaszolni, pedig én tudnám, milyen ^választ adna, mert az én fülembe csengenek az ő szavai, amikor Ő egy alkalommal kijelentette, hogy ha pesti zsidógyerekek lejönnének az ő birtokára földet osztani, puskával fogadná őket. Nem tudom, a polgári tagozat mit szól ehhez a kijelentéshez és hasonlókhoz. Mindenesetre hagyják ezt a nagy férfiút, akinek az emlékét tiszteljük és beesüljük, 'nyugodtan pihenni sírjában és ne bolygassák örök álmát. (Palló Imre: Miért tüntetnek távollétükkel? — Kapcsán y i ííászíó: Nem hiányoznak!) Keintzel képviselő úr egy kijelentést tett, amelyet én mint magyar képviselő nem hagyhatok szó nélkül. A képviselő úr azt mondotta — Közi Horváth József igen t. barátom részben már válaszolt erre —, hogy a német nemzetiszocialista párt az asszimilációt nem fogadja el. (Keintzel Ede: Ránk nézve!) Szószerint ezt tetszett mondani: nem fogadja el. ilát akkor nem fogja elfogadni, de hála Istennek, sem Leiningen, sem Aulich, sem Pöltenberg, sem a többi 48-as szabadsághős nem kérdezte meg a párthatározatot, hogy szabad-e neki asszimilálódnia. A nagy írófejedelem, Herczeg Ferenc és a többiek, a Tömörkények, a Gárdonyiak mind velünk egyérzésű magyar emberek lettek minden német nemzeti-szocialista párthatározat ellenére, mert ezt a kérdést nem párthatározattal éis pártptrioigrammokkal lehet elintézni (Ügy van! Ugy van!), ezt elintézi bármely párt akarata ellenére a magyar föld, a magyar levegő, az a magyar sorsközösség, ameiy minden erőszak nélkül becsületes magyarokat csinál ezekből a derék németekből. (Úgy van! Ügy van!) Én is" azt mondom, amit Közi Horváth barátom mondott, hogy mi nem akarunk senkit sem erőszakkal magyarosítani. A mélyen t. nemzetiségi képviselő urak nagyon tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy ez a magyar nemzet, ennek mindenkori kormánya, bármelyik kormánya visszamenőleg — tehát nem pártpolitikai szempontból bírálom a dolgot —, hogyan viselkedett a nemzetiségekkel szemben. Tessék kimenni Budapesttől pár kilométerre: nem értik meg a magyar szót. Az én volt választókerületemben, ahol 1918-ig voltam képviselő, Pest vármegyében van három sváb község: nem lehet ott magyarul programmbeszédet mondani, mert a többség nem érti meg. Vagy meinjünk le Bácskába,, mélyen t. képviselő úr: nem tudják a magyar állam nyelvét, mégis boldogultak, gazdagok lettek, tekintélyre tettek szert. Merem állítani — ne tessék ezt sovén magyar kijelentésnek tekinteni — sokszor sokkal jobb dolguk volt, mint a magyar embernek saját hazájában. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel szemben — az itt lévő nemzetiségi képviselő urak tanúbizonyságot tehetnek róla — elég volt egy 20—24 éves szerb megszállás és Bácskában minden sváb tökéletesen beszéli a szerb nyelvet. (Spreitzer József: Az mese!) Kérem, lent jártam» úgy beszélnek szerbül, mint Szer88