Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

256 Az országgyűlés képviselőházának 336. bd/ájban. (Spreitzer József: Mese!) Lehet, hogy van, aki talán nem akarta megtanulni, öntudiatosabb volt, a többi kénytelen volt megtanulni, másképpen nem boldogult. Ezeknek a kérdéseknek felvetésével nem ellentétet akarok szítani, csak kifelé is akarom ezeket hangsúlyozni, hogy tisztán lásson a külföld, hogy itt soha az életben nem volt különbség magyair- é& adegeinszánmiaizásúak között, legfeljebb — ©lieg szomorú ránk nézmei — az történi, hogy a választásoknál mindig a nemzetiségeknek kedveztek a független tősgyökeres magyarság kárára. (Ügy van! Ügy van!) .Mélyíen ti, Képviselőház! Ezieket óhajtlottam _ elmondani és kérem ai kormányt, hogy szociális téren minél hamarabb, minél erő.eijfesebben intézikedjék. (Helyeslés és t vs balfélő.) Elnök: Szólásra következük? Szeder János jegyző: Szabó Gyula! E nftk: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó* Szabó Gyula: Tisztelt Ház! A Gondviselésnek egében különös kegye aiz, hogy ma a három világmemizet küzdelmeinek gyújtópontjában — ahogyan ezt délelőtt a miniszterelnök úr* említette — mii nyugodlt körülmények között tárgyaljufc a magyar állaim következő esztendei költségvetésé;. Ennek ' következményiéit kell keresnünk és vizsgálnunk. A magyar nemzet mindenkor teljesítette aizt a hivatást, amelyre a Gondviselés odaállította a; Kárpátok medenceijébe. Az aiz érzésem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy ma is ez az oka annak, hogy jut időnk a költségvetés nyugodt tárgyalására és jut időnk a magyar belpolitikai kérdések taglalására. Ha a r költségvetést és, az előttünk lévő tárca költségvetését vizsgálom, le kell sízögezmeni aizt a, háromszoros alapelvet, amely szerint eddigi munkánk különösen a Szegedről, elindult nemzeni .megújulás, óta »folytatódott. A keresztény, a. nemzeti és a szociális jelleget hangsúlyozom. A szociális jelleget azért is emlitem külön, hiszen előttem szólott képviselőtársaimí imajdnem mind külön-külön is érintették e kérdést. Egyetértek Meskó igen t. képviselőtársam szociális javaslataival is. Ne y&gye tőlem zokon viszont, ha egyben felhívom a figyelmét arra, a jogszabály gyűjteményre, amelyet éppen ina kaptak a törvénvhozék kézhez. A magyar szociális jogszabályok ' ismertetéis,e ma már 1 Ház egy egész könyve; tesz ki, ami annak igazolása, hogy az első világháború ránknézve szerencsétlen végű befejezést' óta mit is tett ai magyar nemzet és a magyar törvényhozás annak érdekéhen, hogy az a- sokat óhajtott és áhított magyar élet, a,z új magyar közösségi élet megtér emhessien. Még alig hagytai el a nyomdát ez a. szociális jogszabálygyűjtemény, máris egy újabb szociális jelentőségű jogszabály, egy kultuszminiszteri rendelet jelenít meg, a, leventelelány-mioizgalom alapvető rendelete. Pótlásként ez a rendelet is ibnleillik ebbe a. gyűjteménybe és tudomásunk van róla, hogy jön egy újabb javaslat is, örömmel várjuk a mezőgazdasági . biztosítási javaslatot, amivel ez a mi szociális jogazabáíygyüjiteiményünik egész Európában valóban egyedülálló és teljes lesz. Tisztelt Házi! Az előttem szólott képviselő urak közül Keintzel képviselőtársam a hazánkban élő nétmetaijkú nemzetiség kérdéseiről szóülése 1943 november Í2-én, pénteken. lőtt és leszögezte a maguk álláspontját abban, hogy az asszimdlálásniak — önmagukra nézve — nem hívei. Legyen szabad emlékeztetnem őt arra viszont, hogy ennek ai kijelentésnek vannak azután természetesem következményei isEgyenes és termés zieitiesi kövei ckezmén ye F.Z, hogy ebben a törvényhozásban ugyanannak a pártnak, tagjai közül az utánajövő felszólaló arra kéri ^ őt, hogy ha az, álláspontjuk ilyen, ha ez az ő szempontjukból, rájuk nézive hasznos, akkor viszont azokat, akiknek éneiben már magyar vér folyik, semmiféle eszközzel ne próbálják visszan óm élesíteni. (Heiyes^s à középen.) Uttalok azokra a néwisszamagyarosításokra, amelyek] nem minaienkor saját elhatározásból születtek meg, hanem éppen ai i(

iiiajgyaronsziági némíetseg szeirvezdbeinek mükö

jdése, nem mondom, hogy hivatalos, hanem társadalmi jellegű behatásaként. Ettől függetlenül, de ezzel kapcsolatban is legyen szabadi egy javasiatot termiem. Emlékeztetem a miniszterelnök urat arra* hogy ideje volna a névmagyarítás rendszerét megváltoztatni. Elmultak aízok az idők, amikor a névmagyarítás egyszerűen egy közigazgatási jellegű eljárás lehet- A névmagyarítás 'legyem mindenkire nézve a magyar nemzethez való szorosabb tartozásnak ünnepi kapcsolata és éppen ezért azt most már a közigazgatási útról lei kell venni, névadományozássá kell átalakítani. Ne egy okmánybélyeg ragasztásra vagy illeték lefizetése ellenében lehessem vagy ne lehessen megkapni a magyar nevet, hanem érdemeiket is kelljen a kérésen kívül felmutatni arra nézve., hogy az illető a magyár név adományozásával a, szorosabban vett magyar nemzet tagjai közé szívvel-lélekkel is besoroltassék. Ha végignézzük az elmúlt íhúsiz esztendő névmagyarító megnyilatkozásait, akkor azt látjuk, hogy először a — »iy« végződésú és a hasonló nevekre feküditek: rá a kérvényeizőkl. Azután ráfeküdtek a műnevefcrei, majd minr flenre ráfeküdtek, csak pontosan azokra a magyar neveké© meni, amelyeik magyar néve-lemzések szerint régen valóban magyar jellegű nieivek voltaké Helyesebb tehát azt az eljárást követni, hogy még akkor is, ha az a név védett, ha valakinek ereiben felmenőitől örökölt magyar vér csörgedezik, akkor elsősorban iaes a név adományoztassék, részére^ ha nincsenek ia

, kérelmező felmenői között ilyenek,, és házasságban él, akkor akár a feleség, akár a férj, vagy ezek felmenői között kell részére nevet keresni. Ha az sincs, akkor' keressük a száirmaizási helyet, keressünk egy mar gyár községet, és ezek közül ajándékozzuk meg

1 az illetőt névvel. De feltétlenül vegyük ki ezit a kérdést! a közigazgatási eljárások sodrából és emeljük az államfő' áltial való adományozás magaslatára. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Egy másik magyar kérdést ie figyelembe kell ajánlanom, a iminiszterelnök úrnak,. Ez a már régen vajúdó kérdés az Attila emlékmű felállításának a kérdése. Talán furcsának látszik, hogy a háború idejei alatt ilyen nem időszerűnek látszó kérdést hozunk ide. De *. Ház, a pótlására is kell gondolnunk, amit a muitbani eilimulasztottunk. Már régóta felvetették az Attila emlékmű felállításának kérdését, azonbani annak megépítésére nem volt idő. Ezért nyomban ne vegyük le ai kérdésig a napirendről. Javaslom, hogy ennek az emlékműnek a megépítését egy olyan tecrniészietű