Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

254 Az országgyűlés képviselőházának 336. ütése 1943 november lÊ-ên, péntekért. zei magában véve nem liehet boldogulni, hanem kellenek ezek a rendszabályok, kellenek a szi­gorú intézkedések, az akasztófáig elmenő intéz­kedések a rendbontókkal, az izgatókkal, a nem­zet ellenségeivel szemben, de a tisztességes ma­gyarsággal szemben csakis szociális intézkedé­sek létesítésével lehet a belső rendet tartó­san fenntartani. (Ugy van! Ugy van!) Szociális intézkedéseket! Egyiket a másik után; míg nem késő, ímert kellő időben kell eze­ket a szociális intézkedéseket megtenni, népjó­léti intézményeket létrehozni, a szegénységen, az elesett embereken segíteni, — kellő időben, mert hiába jönnek a legbölcsebb, a legneme­sebb szívű intézkedések, ha azok már későn történnek, amikor a bujtogatok, a nyomornak vámszedői már megjátszották kisded játékai­kat az országiban, és már sütik pecsenyéjüket annál a tűznél, amelyet a szenvedélyek nekik meggyújtottak. (Palló Imre: Jobb későn, mint soha!) Súlyt helyezek arra, hogy mindenekelőtt a harctérről hazajött katonáink lássák azt. hogy a nemzet hálával viseltetik irántuk, szeretettel gondolt akkor is rájuk, amikor kint voltak és aggódott értük, aggódott családijaikért, hozzá­tartozóikért, most pedig aggódik a jövőjükért és gondoskodik róluk. Minden állami kedvezmény elsősorban azoknak adandó, akik a fronton kint küzdöttek és akár mint sebesültek, akár mint rokkantak hazakerültek. (Palló Imre: Megér­demlik!) A földreform-kérdés megoldásánál is az elsőrendű szerepet ennek kell játszania. A zsidóbirtokokraak helyes (megosztása is idetar­tozik. Itt már kénytelen vagyok kijelenteni, a ma­gam részéről a zsidóbirtokok rendezésének kér­dését nem 'zsidókérdés, gyanánt oldottam volna meg, hanem minit . föídbirtoktpoilitikai kérdést hoztam volna a Ház elé és csak a sorrendben vettem volna elsőnek a zsidóbirtokoknak he­lyesebb megosztását. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak ki jeleinthetem: ai zsidó 'birtokokat elsősorban és mindenekelőtt azoknak r kellett volna kapniok, vagy amennyiben' még nem kerültek felosztásra* teli most kapnioik. akik a földet maguk művelik meg. (Palló Imre: A szolnoki polgármester például kapott!) Hal­lottam olyan megjegyzéseket és talán a Házat érdekelni fogja, ha elmondom — hogy vannak olyan spekulánsok, akik, — hogy-a tőzsde sza­vával éljek — besszre spekulálnak és azt hiszik, hogy ha a háború úgy végződnék, ahogyan ők szeretnék, akkor egyszerű telekkönyvi vissza­írással az egész kérdést meg lehet oldani. Fel­téve és meg is engedve, hogy ez így következ­nék be, sokkal egyszerűbb Üett volna, ha ezeket a birtokokat szántóvető magyar emberek kap­ták volna meg kis parcel l ákban és ha itt fait accomüli-t teremtettünk volna az egész vonalon, ma földműves emberek, frontot járt katonák ülnének bent a kis parcellákban, hogy ezt holmi Hberális telekkönyvi visszaírással meg ne le­hessen változtatni. t (Antal István nemzetvé­delmi nropagardaminiszter: Kik ülnek bent? — Palló Imre: Például a szolnoki polgármester. — Zaj és közbeszólás.) Naeryon örülök, ba így van, de ivannak kivételek. Én pl. nagyobb birtokot nem adtam volna entellektüelek kezébe és osak kisembernek juttattam volna birtokot. (Kállay Miklós miniszterelnök: Szegeden nyilatkoztaim erről pontos adatokkal!) Nagyon örülök, hos-y a kormánynak ez az intenciója, de mindenesetre feltétlenül helytáll az, atmit állítok., Akikor meg­szűnnék mindenféle spekuláció és hiába száimí­tanak egyesek ilyen vagy olyan fordulatra a világhabotrúval kapcsolatban. A másik kérdés, amelyről el kiell ismernem, hogy itt a kormány lépéseket tett, a sokgyer­mekes családok megsegítése mind az adóztatás terén, mind pedig egyéb tereken. Az adóztatás terén a progresszivitást feltétlenül sokkal inesz­szebb kellene vinni. Ami pedig a taníttatást il­leti, a negyedik-ötödik gyermeket teljesen in­gyenesen kellene taníttatni az összes iskolákon végig, egészen az egyetemig, ha a gyermek rá­termett. (Palló Imre: Miért nem már a máso­diknál!) Ne a másodiknál kezdjük, úgy látszik, a képviselő úrnak csak két gyermeke van. (De­rültség. — Palló Imre: — Sajnos!) Nekem öt van és én a magam részéről nagyon fontosnak tartom, ezeknek a szociális törvényeknek sür­gős meghozatalát. A miniszterelnök úr nagyon helyesen mondotta, hogy a jövőt illetőleg már látnia kell az országnak, a nemzetnek, az or­szjág. lakosságának, hogy az ő' sorsáról megfe­lelő gondoskodás fog történni. Vonatkozik ez a munkabérekre is­Ami pedig a belső rendet illeti — hogy el ne feledjem — itt 'szintén a múlt világháborúban szerzett tapasztalataim alapján beszélek, mert én végigéltem egy szomorú korszakot, mint képviselő, az 1918-as évet. Végigéltem azt az időt, amikor becsületes, magyar emberek ajká­ról hangzottak el nagyon tisztességes, jó szán­dékú felszólalások, amelyek azonban vissz­hangra találtak és sokszor értelmüket kiforgat­ták, sőt nem is forgatták ki, hanem nemtelen célokra felhasználták ezeket a becsületes fel­szólalásokat és az ellenséges propaganda az­után a fronton felhasználta azokat ellenünk. (Antal István nemzetvédelmi propaganda­miniszter: Az Urmánczy-ibeszéd!) Igen! Nagyon becsületes mgyar ember volt, de felhasználták a beszédét, hogy a hadiözvegyek nem kapnak teljes ellátást, a bevonultak hozzátartozói nem kapnak segélyt. Ez mind interpelláció formájá­ban hangzott el és az; ellenség! sajtója nemcsak felhasználta, hanem ki is nyomatta ezeket a be­szédeket, ellenséges földön és a repülőgépek ledobták a fronton küzdő katonáink közé. Ez mindenesetre azt vonja maga után, hogy a mé­lyen t. kormány intézkedjék, hogy a belső rend, a megnyugvás meglegyen ebben az országban, Az igazságérzet ugyanis minden emberben ki van fejlődve és ha azt látja, hogy neki nincsen burgonyája, de szomszédjának sincsen, köny­nyebben belenyugszik, mint ha azt látja,, hogy ő nem kap a jegyére, bár ez bántja őt, de ha látja azt, hogy más sem kap, ebbe könnyebben belenyugszik. Tehát a javak igazságos el osz­tására van sürgősen szükég amíg nem késő, mert így kivesszük a méregfogát ezeknek a kérdéseknek. Ami pedig a katonai felkészültségünket illeti, — világháborúban lévén — nagyon természetes, hogy nem játszhatunk a tűzzel. Minden erőnket, minden anyagi javunkat oida kell adnunk a had­sereg minél teljesebb felszerelésére, annál is inkább, miért emmél a kérdésnél, — bár nem akar­-tam ezt hozzátenni, '— eszembejut, hogy amikor azt látjuk, hogy Oláhországban nemcsak az oláh sajtó, hanem felelős kormányzati férfiak, s maga a helyettes miniszterelnök is a legdur­vább, a legméltatfanabb, legigazságtalanabb tá­madásokat intézi a magyar-nemzet ellen, ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom