Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. tiásáról gondoskodnak és az előbb említetlt egykori római egyezményt hatályon kív{iil helyér zettnek tekintik. T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot a magyar állam, illetőleg a magyar nemzet szempontjából vizsgálva, meg kell állapitani, hagyj legnagyobb előnye az, hogy a terhek, amelyek ebben a vonatkozásban az államra, hárultak, lényeges/en csökkentek. Annak ellenére; hotgy a terhek csökkentek, az örvendetes területnövekedés következtében a maigyair áMam^érdekeltlségi aránya növekedett, ugyanis a, római egyezr menyben megállapított 165í?-os érdekeltségi arány a területnövekedési következtében 17*8% ra eimelkedlettl Ezzel szemben a magyar állaim évii térítési kötelezettsége az egykori római egyezményben mmim/ális*au 3.300.000 aranyfrankot tett ki, míg az új egyezmény alapján teljesítendő fizetési kötelezettség évi összege 943.000 aranyfrankira csökkent, tehát az évi fizetési kötelezettség majdnem 2'5 millió aranyfrankkal lett kevesebb. Érdekes megvizsgálni, t Ház^ hogy ezi az. összeg milyen, tételekből adódik. Azi e)l»ő a magyar állam évi járadék szolgáltatási kötelezettsége, amely 591.710 aranyfrankot tesz ki. A másodiik a magyar állam hozzájárulásai a társaság évi ügyviteli költségeihez, amire majd, később leszek bátor rátérni. Ez> a téted 167.320 aranyfrankot tesz ki. A hárma diki a magyar állam hozzájárulása Horvátországnak a zágrábkar lováczi vasútvonalak visszavásárlása címén fennálló évi tartozásához, 12.500 aranyfrank. Ez úgy állt elő, hogy a. zágráb-ka,rlováczi vasútvonalak megváltási év járadéka fejében a régi jugoszláv állaim 150.000 aranyfrank kötelezettséget vállalt magára, a horvát állam azonban csak 100.0O0 aranyfrankot vállait, a fennmaradó 50.000 aranyfrankot pedig a. három érdekelt áHam, tehát Magyarország, a Németbirodalom és Olaszország, valamint a társaság vállaltai magára egyenlő arányban; így tesz ki ez az összeg 12.500 aranyfrankot. A negyedik tétel pedig az olasz állam által a magyar állaim helyett a római egyezmény értelmébeu teljesített előlegek kamatmentes viisazaifízletese címén évi 172.433 aranyfrank A négy tétel öszszesen 943.963 aranyfrankot tesz ki. Láthatjuk tehát, hotgy a csökkenés igen hagy ós jelentőségteljes. Meg ketil azonban jegyeznem, t. Ház, hogy ez a csökkenés nemcsak Maigyarországra vonatkozik, hanem ilyen arányban a többi államnál is bekövetkezik. A hozzájárulási kötelezettségnek ez az örvendetes csökkenése azért vált lehetségessé, mert a társaság' egykori kötvényhitelezői a társasággal szemben fennálló kötvény- és hátralékos kamatköveteléseiket megfelel óképpen mérsékélték. A kamat- és törlesztési szolgálat kiszámításánál a kötvény- és kamattartozásnak 1941. évi december 31-én fennállott összege szolgált alapul. Ezen a napon a kötvénytartozás öss&ege a régi római egyezmény alapján 347 millió aranyfrankot tett ki. Az új egyezmény 9. cikke szerint ez a tartozás a hitelezőkkel történt kedvező egyesség révén a negyedére, tehát 86 millió aranyfrankra csökkent. Ennek következtében aizi egyes kötvények névértékei egyenkint 22.50 aranyfrankra bélyegeztetik le. Az így leszállított kötvény- és kamattartozás az 1942-től 1968. évig terjedő 27 év alatt 3%-os kamatozással kerül törlesztésre. A törlesztés céljaira elsősorban! a régi kötvényalap tartaléKÉPVTSELÖHAZI NAPLö XVII. ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. 15 kai szolgálnak; ugyancsak a kötvény- és kamatszolgálat ellátására fog felhasználtatni az adriai kikötők forgalmának emelése után Olaszország részéről külön fizetendő hozzájárulás, amire különben a későbbi ismertetés során fogok rátérni, valamint az előbb említett zágráb—karlováci vasútmegváltás fejében fizetendő hozzájárulás is. Ha mindezeket a pénzforrásokat összegezzük, akkor azt látjuk, hogy a kamat- és kötvényszolgálat ellátása során évi 3,324.000 aranyfrank fedezetlen hiány marad fenni. Ennek a , fedezetnélküli összegnek az előteremtését az érdekelt államok az időközbeb bekövetkezett területi változások figyelembevételével új százalékos kulcs alapján évi járadéktartozások formájában vállalták. Érdekes, t. Ház, megnéznünk azt, hogy elz az új százalékos kulcs a terület változásiak következtében miként módosult, illetőleg miként alakult. A régi római egyezmény értelmében az egykori Ausztria részesedési kulcsa 33.8%-ban volt megállapítva, az új egyezményben a Német Birodalomnak részesedési kulcsa — a teljes korábbi osztrák részesedési kulcshoz hozzászámítva Jugoszlávia részesedését is — 51.1%-o-t tesz ki. Az egykori jugoszláv királyság részesedési kulcsa 25.1% volt. Ezzel szemben a független Horvátország részesedése 2.4%. Magyarország részesedési kulcsa 16.5% volt és amint már előbb említettem, ez felemelkedett 17.8%-ra, míg Olaszország részesedése 24.6% volt és most 28.7%-ra emelkedett. Természetes, hogy ha időközben egyéb területi eltolódások vagy területváltozások következnének be, úgy a részesedési kulcsok entnek megfelelőképpen módosíttatnak. A társaság ügyvezetése költségeinek fedezetéül a régi római egyezmény értelmében — amint már említettem — 1,300.000 aranyfrankot kellett befizetni, illetőleg fizettek be. f Az új megállapodásban ez az összeg szintem csökkent és 940.000 aranyfrankban nyert megállapítást, azzal a különbséggel, hogy most már a részesedést az, egyes államok közvetlenül a társaságnak fizetik meg. Rendkívül érdekes a törvényjavaslatnak, illetőleg a szerződésnek az a része, amely szerint Olaszországot külön hozzájárulási összeg terheli; ez a különterhelés az adriai kikötők forgalmának az egykori délivasúti vonalak révén történő emelkedése esetén, illetőleg következtében áll elő. f A régi nólmai egyezmény értelmében ez természetesen csak a trieszti kikötő forgalmára vonatkozott, dfe miután időközben Olaszország fennhatósága alá került Fiume, illetőleg Susak kikötője is, tehát az új egyezményben a régi római egyezménytől e\térőleg most már a trieszti, valamint a fiumei és susaki kikötők forgalma után is kell Olaszországnak a társaság részére külön hozzájárulást fizetnie. Ez a különtérítés akként nyer megállapítást, hogy a trieszti kikötőnek évi 740.000 árutonnát meghaladó forgalma után, úgyszintén a fiumei kikötőnek— amely végeredményben a susaki kikötőt is tartalmazza — 420.000 árutonnát meghaladó forgalma után Olaszország árutonnánként 0.60 aranyfrankot tartozik külön térítés címén fizetni. Érdekes, hogy ez a térítési összeg 500.000 aranyfranknál kevesebb, viszont egymillió aranyfranknál több nem lehet. Az itt érintett hozzájárulás most említett 4