Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
248 Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. cégtáblát!) Igen, de bár minden egyes cégtáblán rajta van a magyar (megjelölés is, méstis belekötöttek. Egy harmadik példát vagyok bátor még felhozni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Vegyes nemzetiségű, illetve németajkú állampolgárok lakta vidéken immár több mint két év óta ve-' zető helyen olyan köztisztviselők is állanak, akik a német nyelvet egyáltalában nem bírják(Rassay Károly közbeszól.) Csak természetesnek találjuk tehát, hogy nem képesek közvetlenül érintkezni a néppel, ami azonban elég sajnálatos reánk nézve. Megértésről ilyen esetben természetesen szó sem; lehet. Ámde a félreértések és nézeteltérések láncolata fűződik hozzá. De lelkiismeretlenség ezt elhallgatni, mert az 1924:11. te. végrehajtását illuzóriussá teszi. Ugyanis igaz az, amit Pataky Tibor államtitkár úr is hangsúlyoz, hogy egy jó nemzetiségi politika nagyoblb mérvben füs-a: a közigazgatástól! mint a törvényhozástól. (Ugy van. a középen.) Legyen elég a példákból, t. Ház! Méltóztatnak látni a párhuzamosságot, látni a magyar államot éppen úsrv. mint különös érdekeinket fenyegető veszedelmeket a felsoroltak minden egyes esetében. És továbbmenve megállanítható az is bosrv kívánalmaink és kritikáink korántsem irányulnak a magvar nemzet, hanem minden esetben esvesek ellen. (Uay van! a közéven.) mint például _ Flachbarth Ernő egyetemi tanárnak a KisebJEségi Körlevél 1943. évi 3. szaunában közzétett és a bécsi íegyzőtnnwvrtl foglalkozó tanulmányát illetőleg is. (Mikó Imre: Az tárgyilaeros cikk volt!) Problémánk még esrv másik oldalát is szeretném mpo-vilámítani. Hosszú évek útiai halliuk annak a k|ö vetélését, miszerint a nemzetiségi probléma tártassék távol a' politikai pkrinik harcából és fogaid+smsék el egy égvségès állapot e tekintetben. Nekünk nines mlmink ^á. hoey ilyen iséoyt örömmel ne üdvözöljünk. Külön szooiá 1demok^ata-miarxista Pátensekb®! úgy sem ! kérünk, ök mlár aK 1.918. évben úsry cselekedtek, hogy almi érd ekükben áll nekik, hogy elfelejtessék, azt emlékip'zetben ébreutiar'tian'i n^künki áll érdekünkben. (Ügy van! a szélsőba 7 oldaíön.) De úgv képzeljük, hogy nekünk a politikai gyakoribb an egy egészen más előfeltétetfrp van -ezüktségünk, amely a pártok közötti túHicitálást is eleve kizárja. Valóban alig lehetne megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek é nemzetiségi kérdé 0 ^ben egy párfkiözi egységes felfogás útját állják. A i nehéz e égek különösen szemben ti őek alz asszimiláció kérdésében, amelyben még uírván azon nárt tagjai sem vállánániaik egysége» felfogást. Ma'idneni felesleges, hogy itt is leszögezzük a mi véleményünket, mint ismerptp,«. hogy mint német nemzeti szocialisták. (Zaj.) az asszimilációt el nem fogad juki. És bár nem volt német nemzeti szocialista, báró Eötvös József, mésri« mintegy késői hálánk jeléül (Mozaús baJfe f Ől.) azért a megértésért és bátor helytállásért, amelyet a hazai németség irámt* é« érdekében tanúsított, •— az asszimiláció kérdésében' az ő »szavait idézve kellene válaszolnunk. A népcsoportok atomizálása egyes iudividuimokra. amint ez az 1868:XLTV. te. által először kodifikáltatott a reá követkieízfő évtizedekben 'természetàeis adottságoknak paragrafusok által « való helyettesítését kísérelte mea;. A politikai hullámverésben ez felidézte az igazság és a törvény közötti törést és szellemi és gazdasági téren egy egészen különleges érát inaugurált. A népcsoport közjogi személyiségének fenntartás nélkül való elismerésié szent meggyőződésem szerint mindaininyiunkat keserves időktől mentett volna meg. Azt a beállítást, mintha a nemzetiségi kérdés az erőviszonyoknak a kérdése volnál, csak azon esetben vagyunk haj Ham doki akceptálni, amennyibein a kormányhatalomi is hajlandó volna azonos előfeltételeket teremteni. Mert ezen a ponton romlik meg az az utóbbi időben hangoztatott és igen gyakran gondtehermentesein utánzott jelszó: Erősíteni a magyar fajtát! (Meskó Zoltán: Természetes!) Ügy van, de kérdeim. hogy ki fogja majd felismerni azt a határt, ahol az egyik versenvziő 1 megerősítése a másiki versenytárs vesztét jelenti, amikor is a. summum ius-ból summa injuria lesz. (Mozoás half elől.) Mindezekből következik, — amint azt egyik képviselőtársam fogalmazik — hogy a nemzetiségi kérdés egyrészt tudományos előkészülés, másrészt pedig, laizi élmény kérdése. És; az élmény nem olyasvalami, amit lehetne niegmiagyarázni, vagy amit holnapig már elfelejtettünk, hanem atz, amit egy nemzetiségig sors kíméletlenül és egé ,0 z életünki tartamára mélven a szívünkbe beleszántott. (Iffaz! Ügy vom! farfA rendkívüli nehéz időkre való tekintettel, amelyek » haza össze« népeinek Összefogását és fegyelmezettségét követelik meg. ai költségvetést elfogadom. (Taps a középen.) E'nök: Szólásra következik a vezérszómv kok közül? ; .'' . . ' ..'., Szabó Gyula jegyző: vitéz Korani Elemér! Elnök: vitéz; Kolráni Elemér képviselő urat illeti a szó. vitéz Knráni Elemér: T. Képviselőház! Mielőtt tulajdonképpeni beszédemet megkezdeném, úay érzem, hoe-y okvetlenül foglalkoznom kell két felszólaló kijelentésével. (Halljuh! Hallmk!) Az egyik felszólaló Malasits igen t, kiénviselőtíársam. aki azt mondotta beszédében, hegy félti Masrvarorszatr füiggetlftwsóo-pt és szabadságát, (Ra.iniss Ferenc: Gyötrődő ember! Félti!) Erre csak egy választ lehet adni és azt hiszem, ezi- a választ ő is érezte, amikor a szesredi gondola tot előhozta, mert a szegedi gondolat öntudatos magyarságában mindig lesz elég erő ahhoz, hopy Masryarors^ág, függetlenségét és szabadüáigá> megvédje. (Taps n jobboldalin.) A másik Pedig Keintzel Ede előttem 1 ' szólott ifren t. képviselőtársánál volt. akinek egy Ikitételét szeretném esak megemlíteni, ő úgy állította be a hazai németséget, mint a magvarság versenytársát. Igen t. Há'z és iíren t. képviselő + ár«am, mi nem vagyunk versenytársak. (Ttí>^niss Ferenc: Nagyon helyes! Igaza van!) Mi a maarvar haza polgárai vagyunk és kéz a kézben egvíitt fkaimnk dolgozni a magyarság jobb jövendőjéért (Taps-) T. Ház! A mikor a miniszterelnök úr beszédét hallottam és a kassai beszéd<H olvastam, i— a huszti beszédét az ujsácokban szintén olvasta mi — és amikor az előadó úr szavait hallottam, amelyekben kifejezésre juttatta, hogv itt a magyar nemzeti gondolat az az irány, amelyet a minisztereinlök úr vezetése alatt álló miniszterelnökség kénvisel és ehhez hozzáfűzte az ellenzéki szónok, hoisrv hajlandó és kész ebben az egységben dolgozni, akkor végigszaladt raitâmj az az érzés, hoísry itt tulajdonképpen szellemidézés történt a mai napon. A magyar géniusz szellemét idéztük
