Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. ide a Ház. elé, ideidézte a miniszterelnök úr és ideidézték mindazok, akik belekapcsolódtak az ő gondolatába a mai íbomoly, nehéz időkben 1 . Ém ezt a magyar géniuszt fényesnek és melegnek látom és amikor megkérdezem, hogy mi adja ezt a fényt és meleget ennek a magyar géniusznak, akkor megkapom rá a választ az? előttem szólottak beszédeiben, mert ezekből a beszédeikből kicsillant a magyar nemzeti öntudat. Amikor a magyar nemzeti öntudatról beszélünk, akkor nagyon sokszor az, az érzésünk támadhat, hogy tulajdonképpen a magyar nemzeti öntudatnak egy lényeges jegye elhomályosodott. 'Mert hiszen 1 , ha öntudatról beszélünk, ez annyit jelent, hogy tudunk valamit. Ha egy nemzetről tudunk valamit, akkor ismerjük a nemzet életét. De ugyanezt, nemzetünk életét éppemi így ismerheti más is és mégsem mondhatjuk, hogy nemzeti öntudata van, azért nem, mert hiányzik a másik lényeges .©lem a nemzeti öntudathoz, a magatartás, az állásfoglalás. Amikor öntudatos nemzeti érzésről és gondolatról beszélünk, nem elég az, hogy ismerem nemzetemnek és népemnek a történelmét, hanem az 'is szükséges, hogy állást foglaljak amellett, hogy részt is akarok venni az én népemnek és nemzetemnek életében, küzdeni és harcolni akarok az én népemmel és nemzetemmel együtt, (Rajniss Ferenc: Helyes! — Taps.) vállalni akarom az ém népem és nemzetem közös sorsát jóban és rosszban egyaránt. (Taps a> jobboldalon.) Szükségesnek tartottam ezt itt megemlíteni azért, mert ennek a lényeges elemnek a hangsúlyozása nagyon sokszor igen sok félreértést tud kiküszöbölni a vitákból és sokkal tisztultaifcib és világosabb formában tudja az öntudatos magyarságot s a magyar nemzeti öntudatot kifejezni és kialakítani. Ugyanakkor azonban az első és legfontosabb az, hogy nagyon sok félreértést sikerüljön nekünk a magyar nemzeti öntudatból kiküszöbölnünk. Ilyen félreértés azi amikor mi délvidékiek sokszor fájó érzésekkel hozunk elő olyan dolgokat, amelyek a nemzetiségi kérdés vonalán ütik fel a fejüket. Nem azért tesszük mi ezt, mintha bakafantoskodni akarnánk, hanem azért, mert éppen eizi a magyar sorsban való osztozás mutatja meg azt a különbséget, amely a, Délvidéken nagyon, sokszor kiütközik a magyarság és a nemzetiségek munkája között. A másik dolog ezzel kapcsolatosan az, hogy nagyon sokszor szokták nekünk mondani és szemünkre hányni azt, hogy a nemzetiségek elnyomói voltunk és most is azok akarunk lenni. Én azt hiszem, hogv, ha az igazság valóban és őszintén megkapja a maga jogát, akkor kiderül, hogy ez a szemrehányás^ az emberiség történelmeinek' legnagyobb kultúrtévedése (Ügy van! Ügy van!) mert mi soha a nemzetiségeket elnyomni nem akartuk. Ennek bizonyítéka az itt élő nemzetiségek egész élete (Hoikky Károly: Fennmaradása!), az hogy -élnek és megmegkaptáki mindazt, ami az életükhöz szükségesi és ami az ő munkájukat, itt a hazában értékessé és államalkotóvá tudja tenni. (Rassay Károly: Ügy van! — Rajniss Ferenc: Ami roszszat kaptak, azt- a magyarok is megkapták!) Csiafk rajtuk áll, hogy ezt a munkát, ezt a bizonyos állásfoglalást, ezt a sorsközösséget akarják-e vállalni a haza érdekében. (Rassay Károly: Ügy vau!) Az természetes 1 , hogy a délvidéki magyarÜlése 1943 november 12-én, pénteken. 249 ság a megszállás idején a határtokomi át jött híreket legközelebbről mindig Szegediről kapta és a szegedi gondolat a délvidéki magyarság lelkében még most is olyan élénken él. mint élt akkor, amikor még csak a reménység ébredezett a széles .hazában és áltaila mibennünk i», hogy lesz még egyszer Nagy-Magyarország. Mi azt a verset olvastuk, amelynek címe »üzenet Apponyihoz«. Ennek egyik szakasza így Szól: »Ha ez írást eléd adják, jól nézd öreg pátriárka, rajta van-e Magyarország legutolsó patakárja. Ha ez írás füzfaírás, ezer évünk sziklasír jai, akkor akkor vedd az írást, tépd előttük száz darabra, hangod zúgjon,, mint az orkán, mint a bomba, hogyha robban. Ez az írás fejfaírást, nem vár ilyet csak a hulla, ír helyette igazabbat Horthy Miklós darutolla«, A magyarság, örömmel visszatérve aiz édes hazához, úgy látta, hogy nem elégséges, a küzdelem, amelyet a megszállás alatt folytatott, hanem ebibe a küzdelembe rendszert, határozott irányt kell belevinni. Ez a határozott irány ugyanaz volt, mint amely akkor volt, amikor együtt küzdöttünk a felszabadulást, az egységet előmozdító gondolatért. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy egy egységet alkotó gondolat és irány megmutatkozik nagyon sokszor olyan esetekben is, amikor az ember azt gondolja, hogy teljesen távol áll a magyar egység irányításától. És itt rá kell mutatnom a magyar egyházak! közös frontjára, amit már annyit hangoztattunk. Az egyházak először is vallási téren működnek. Azonban kötelességszerűen olt virrasztanak mindenütt, ahol a magyar lélekről és jóindulatról van s,zó. Ennek a közös gondolatnak a, művelői most Kelemen Krizosztom és Ravasz; László, akik nemcsak, aí bolsevizmus miatt, hanem a körülöttünk tomboló vihar miatt is, a magyar egyházak egységes mun : kajában látják a magyarság szülkségképeni előbbrevitelét. Örömmel üdvözöljük ezt és örömmel üdvözöljük azt a lapot, amelyet éppen a katolikus egyház ad ki, az »Egység Ütja« símmel. Ugyancsak örömmel üdvözöljük azt a fölszólítást, amelyet most a protestáns napok alkalmával a reformárus egyházak intéztek egy memorandum alakjában a kormányhoz. (Helyeslés és taps jobbf lől.) és ameilyben egyrészt a vasárnapi gyűlések 1 megszüntetését kérik, hogy így. a valláerkölesi kötelességnek még jobban eleget lehessen tenni,' másrészt a kocsmáknak szombaton és vasárnap való be' csukását (Helyeslés jobbfelöl.) (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) T. Ház! Ha a magyarság szellemi ereje az egységes, öntudatos magyarságban megnyilatkozik, akkor ennek egy alanyának is kell lennie és itt Miké igen t képviselőtársam a minőségi magyarságra hivatkozott a mennyiségi matgyarsággal széniben, Amint azonban •beszédét tovább figyeltem, azt lát. am, hogy Ibizony, itt ő mag'a is érezte azt, hogy szükség va'n a mennyiségi magyarságra is. És hogy ez a mennyiségi magyarság nincs egészen veszélytelen helyzetben, azt nagyon jó 1 tudjuk éppen akkor, amikor az egyke kérdése mind erősebben és erősebbem lép előtérbe. (Ügy van! Ügy van!) Éppen, ezért felhívom a miniszterelnök úr, a kormány és minden magyar ember figyelmét arrai, hogy az egyke kérdésében 37*
