Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Ü1Ö À& országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteketi. még demokráciát hirdettek, a szegedi Programm demokráciáról, jogegyenlőségről és szabadságról beszélt, (Egy hang a szélsőbaloldalról: Magyar h zafiságrá.'!) azóta, azonban a szegedi Programm az urak száján kérészül nagyon elhalványult. (Ellentmondások és felkiáltások a jobb- és szélsőbaloldalon: Sőt!) és demokráciáról nem beszélnek, — hogy egyebet ne említsek —amiről pedig Szegeden beszéltek. Ez fájt. az igazi szegedi programmiot ezért nem szabad nekünk megírnunk, ezt cenzúrázták ki. (vitéz Váezy György: Huszonöt év múlva odajönnek... — Palló Imre a jobboldal felé: Ti is kikaptatok, mi is kikaptunk !) ír egy fiatalember egy cikk et a demokráciáról, semimi más nincs benne, mint a demokrácia definíciója Nem engedték meg, hogy leközöljük. (Palló Imre: Túlságosam sokat foglalkoznak a demokráciával!') Elnök: Palló képviselői urat kérem, maradjon csendben! Malasits Géza: Nekünk nem ad a Führer parancsot... (Zaj. — Rajniss Ferenc: Mi nem panaszkodunk azért, amit tőlünk kihúztak.) ^ Egyik gyűlésen a szónokok beszéltek, leközöltük és ebből a következő pár dolgot hagyták ki. (OfeassaJ; »Az ország függetlenségét, saaibadságát akarjuk és azért küzdünk, hogy visszakapjuk azokat a területeket, amelyek az országot megilletik«. Ezt is törölték, ezt is kicenzúrázták. (Zaj. — Ifj. Tatár Imre: Melyek áztok a területek, amelyek nem illetik meg? — Olvassa): »Amit mi akarunk, az i& termelő eszközöknek a közösség tulajdonába való átvétele. Itt is elsősorban, a kulcsiparokra gondolunk, meg az elektœomosi centrálékra, a biztosító társaságokra, vagyis csupa olyan' dolgokra, amelyeknek a magántulajdoni állapota homlioíkegyenest ellenkezésben áll a közérdekkel.« Egyszóval a cenzúra feladata éppen arra irányul, hogy mindleta, cikikbőL kivegye a 1 » eszszenciális részt és úgy csonkítsa meg a cikket, hogy annak 1 semmi értelme se legyen. Mégegyszer mondom, nem panaszkodom ezekre, csak figyelmeztetem, az igen t. propagandaminiszter urait és rajta keresztül a t. kormányt, hogy a cenzúrának ilyen gyakorlatával nem érnek el semmit. Kijelentem itt: mi nem akarunk: sem felforgatásit, semt még egyszer olyan dolgokat (Folytomos zaj. — Elnök ismételteti "csenget), amelyek miatt' aizután később a korbács a munká&o&ztálv 1 hátán csattanjon el. Egyet azonban — bármit csináljanak is az, urak (Folytonos nagy zaj) — ki fogunik vívni: ki fogjuki vívni a munkáisság szólásszabadságát, ki fogjuk vívni a szervezkedési szabadságot és ki fogjuk vívni magunknak azt a jogot, amely Magyarországon minden „polgárt, azi alkoitmány értelmében egyenlően megilleti (Folytonos nagy* zaj.) Nem hagyjuk maguiníkat mégegyszer... (A szánok szavai elvesznek a folytonos zajban) ...mint az első világháború előtt történt, mégis Magyarország önáílóságágának, függetlenségének (ElnjSk ismételten) csenget.) — rögtön béfeaezem — és szabad Önrendelkező jogánaki alapján áRunki... Elnök: Tessék a képvisielo úrnalkl felszólalását befejezni! (Egy hang jobb felöl: Eleget beszélt, leülhet!) Malasits Géza: Minthogy nem tapasztalom, hogy a kormány ezeknek f az elveknek megvalósításai érdekéibein) csak valamit is tenue, a költségvetést nem fogadom el. (Zaj ês\ felkiáltások a szélsőbaloídalon: Üljön le!) Elnök: Szólásra kiövetketzik? Porubszky Géza jegyző: Keiinitzel Ede! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Keintzel Ede képviselő urat illeti a szó. Keintzel Ede: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a gigantikus küzdelemben!, amelynek mindnyájan tanúi vagyunk és amely az egész világ átalakítására vezet, aizi utolsó döntés a frontom fog bekövetkezni. A nemzetiségi kérdés vizsgálatánál tehát neau lehet tehadatunk, hogy erre a kérdésre dogmatikus feleletet adjunk, szigorúan körvonalazott tervekkel, avagy maiximális és minimális követelésiekkel. Az ilyesmire nem érzem magam hivatottniaki és ilyenirányú igénnyel nem is, állok elő. Szerény véleményein szerint a népcsoportok problémája! e háborúnak a Németbirodalom és szövetségesei győzelmével való befejezése után igazságos és végleges megoldást fog nyerni. Az adott helyzetben csupán arról lehet szó, hogy a nemzetiségi kérdésben találjuk meg a tegnap és a holnap áthidalását, vonjuk le a történelmi múltból a tanulságokat és készítsük elő a, szeíbb jövőt. Ez a törekvés kötelességünk. Ilyen korlátok kiözött szeretnék foglalkozni Magyarország nemzetiségi kérdésével, különös tekintettel a magyarországi mérne t népcsoport érdekeire. A múlt évbun a költségvetés tárgyalása alkalmával hivatott helyről, azaz Kállay Miklós miniszterelnök úrtól hallottuk, hogy ő a hazai németeket nem jelölné meg. mint nemzetiséget, hanem (mint a magyar nemzet legjobb munkatársait. (Helyeslés a jobbközépen.) Az elmúlt napokban pedig a miniszterelnök úr ezen meggyőződését újból hangsúlyozta és kidomborította, rámutatván arra, hogy a hazai németség Magyarország szolgálatában elvitathatatlan s maradandó értékeket teremt. A hazai németség mindig iè büszkén valiiojjtiat, hogy hazájában ő ai rend és a mlunka egyik eleme. Annál inkább hálás köszönettell és egyúttal egy belső elégtétel érzésével vettük tudomásul a miniszterelnök úr kijelentéseit. T. Ház! A miniszterelnökség költségvetésében az illető űímfieliraitban az a szó szerepel, hogy »kisebbségek.« A miniszílerelnök úr hozzájárulását nyilvánította ennek a nomenklatúrának az elejtéséhez (Helyezés a középén.) es illetve a »nemz,etis(ég«-gel való helyettesítéséhez. (Szöllősi Jenő: Ezt elfogadjulki!) Ékben is a nemzetiségek iránti jobb megértésnek a tanújelét látjuk. Mert az elmúlt évtizedeken at Európa összes népcsoportjai tiltakoztak a »kisebbség« miegjelölés ellen. Ez, a szóhasználat nem egyedül számbeli, hanem erkölcsi es szellemi lefokozást is tartalmazott (ügy ven! ügy van! a hbzép\en\) .és az úgynevezett »Minderwertigkeitsgefühl«, az alsóbbrendusegi erzes katasztrofális következményeit volt alkalmas előidézni. (Ügy van! Ügy van! a WMdklon és a középen.) A miniszterelnök úr megértésit tanúsító nyilatkozatai egy másik megállapításra is készítetnek.. A magyarság bizonyos köreibeiH vagy talán úgy is mondhatnánk, hogyt a magyarság történelmi köreiben a hazai németség problémái iránt évtizedeken, sőt évszázadakon keresztül a kitűnő megértés és a lovagias és
