Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. s a többnyelvű állam igazgatása nagyobb elmélyülést, több szempont latolgatását, szélesebbkörű tapasztalaitokat, nagyobb tudást és céltudatosságot kíván. A soknyelvű ország igazgatása magyar feladat s ennek a féLadattnak a tejesítésével ismertethetjük el vagy játszhatjuk el dunavölgyi elsőszülöttségi jogunkat Nemzetiségi politikánk irányának megszar basánál két kötelesség vezet minket. Az egyik az, hogy nemi adhatjuk fel azokat az eszményekelt, amelyekért kiisebbségi sorsban, küzdöttünk. A báránybőrbe bujtatott farkas szerepe lehet S tiitikiailag hasznos, de a magy arhoiB méltatlan, any kisantant államférfi leplezte lie Trianon után önmagát, tárta fel a monarchia idegén kisebbségi sorsban elkövetett vagy elképzelt hőstetteit, (Padányi Gulyás "Jenő: Igaz!) és ismerte be dicsekedve, hogy az általános választójog, a szocialistáikkal való szövetkezés, csak arra volt jó, hogy rejtett és önzői nemzeti céljaiklat elkendőzzék, (Rajniss Ferenc: Magától értetődik!) és a demokrácia trójai fállovában ellenséget csempésszenek be az osztrák és mau gyar politikai arénába, (tfgjt va<n! Ügy vom!) Ha mi kisebbségi sorsban emberi és nemzeti jogokért, szabadságért és egyenlőségért kíüzdöttüinik, akkor azt komolyan gondoltuk és ehhez jobb sorsiban is híveki akarunk maradni. A nemzetiségi politikánk irányát megszabó másik kötelességet a határokon túlmaradt magyarság iránt érezzük. (Ügy van! Ügy van! a> balközépe\n.) Huszonkét évig éltünk velük közös sorsban, s iaz ő helyzetük elválásunk óta fokozatosan, de az utóbbi időben rohamosan hanyatlott. (Ügy van! Ügy vont) Ha van kisebbésgi sorsban vállalt kötelesség a keresztényi és emberi eszmények felé, akkor foko'zot tabb mértékbein van kötelesség és felelősség a testvér, a rokoni, a barát iránt. (Helyeslés és taps.) Senki sem osodálkozhatik azon, hogy az ő sojTSukiat nem tudjuk elválasztani a hazai románság helyzetétől és velük szemben a kölcsönösség álláspontjára helyezkedünk. (Úgy va/nH Ügy van!) Mi volnánk a legboldogabbak, ha a megszállás alatt vállalt céljaink megvalósítását nem gátolná a. határokon túlmaradt magyarság helyzete vagy ha a kölcsönösség nemi a retorziók irányába fajulna el, hanem egymás neimzetàségeinek megsegítésében kelhetnénk nemes versenyre. De ameddig odaát magyarok ezrei munlkatáborok tífusztelepein sínylődnek, amíg kizárólag a magyaroktól tömegesen rekvirálják; el a mindennapi kenyeret, amíg a magyar kultúra délerdélyi védőbástyáit nap mint nap súlyos csapások érik! s mindennek ai tetejébe még minket vádolnak meg a külföld előtt ai nemzetiségek elnyomásával, addig nem alkusziunk (Általános helyeslés és taps.) és minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogjuk akadályozni délerdélyi magyar véreink kipusztítását. (Helyeslés és taps a balkösépenjj Nem fenyegetőzünk, mert csak az lármáz itt, aki hanggal akarja pótolni a maga igazát. Egyetlen magyar állampolgárral szemben sem követelünk durvaságokat, mert vannak bizonyom elemi szabályok, amelyeket önmagunk megtagadásai nélkül nem léphetünk át. Nem kívánunk elébevágni a koirmány intéizlkédeseinek, de le akarjuk szögezni azt, hogy a háború alatt egyetlen nemzetiségi politikát ismerünk: kisebbségi magyarságunk megmentését (Ügy van! Úgy van! — Taps ti balközépem.) A háború alatt, t. Ház, minden szem a végülése 1943 november 12-én, pénteken. 241 • kifejlés é's. az újjárendezés kérdésein csüng. A miniszterelnök úr huszti nagy beszédében kijelentette, hogy a Kárpátmedence kérdéseinek megoldásánál az egyetlen szóibajöhető pozitívum az ezeréves magyar múlt, annak tárgyii lagos kritikája és abból a mai kor nemzetiségi es szociális szemléleteinek megfelelően levonr ható konzekvenciák. A magyar államalkotás es kormányzás művészete mindig kereste és megtalálta azokat a .formákat, amelyekben vezetése alatt a Kárpátmedence népeinek együttműködése, feíjlődése biztosítva van — mondotta a miniszterelnök úr —- s» ezáltal olyan célt tűzött a nemzet elé, amelynek megvalósítására minden magyar embernek szövetkeznie kell. Ennek a magyar múltnak eimlékezetes évfordulója esik éppen a mai napra. Ma hetvenöt éve annak, hogy Réthelyi József beterjesztette' ai képviselőházba a nemzetiségi törvényjavaslatait, amelyből a most jubiláló 1868 : XLIV. te, született. A magyar .nemzetiségi törvényt akkor tudjuk helyesen értékelni, ha összehasonlítjuk azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a trianoni békeisteterződés a megcsonkított Magyarországnál kisebbségeivel szemben rótt. A magyar békedelegáció nem gördített akadályokat a kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadása eltét, amire az ülódállamokat csak ufttimátluni~ mal lehetett kényszeríteni, sőt javasolta, hogy bővítsék. ki «Eokait. Nemzetiségi jogunk ugyanis! Közép-Európa valamennyi államát megelőzve, már hetvenöt évvel ezelőtt megvalósította a megújult magyar alkotmány keretei között a nemzetiségi egyének szabadságának és egyenlőségének teljességét- Jó erre emr lékezni éppen ma, amikor az új közép-európai rendezésnél ismét az első sorban szeretnének ülni azokj, "akik az utódállamokban az 1868 : XLIV. tc.-et hatályon kívül helyezték és a páriskörnyéki békeszerződésekben vállait kisebbségvédelmi rendelkezéseket sem tartották be. (Ügy van! Ügp van!) Nem, hallgathatjuk el, & 'Ház, hogy a nemzetiségi törvényii a nemzetiségek nagyrésze kevesielte és ezáltal alkalmat nyújtott a magyar kormányioknak arra, hogy ők is letérjenek a törvény útjáról. De ez csak azt mutatja, hogy nemzetiségi oldalon az agitátorok:, magyar résziről a soviniszták kerekedtek felül. Az elmúlt náromnegyedszázad eseményei azonban bebizonyították, hogy a Kárpátmedenice nemzetiségi oékéjét a nemzetiségi izgatókból utódállamférfiakká előlépett politikusok sem tudták megteremteni. A nagy nemzeti nekibuzdulások kora lejárt, a& illúziók szétfoszlottak, s a Dunavölgye összekuszált, nemzetiségi viszonyainak rendezését ismét elölről kell kezdeni ott, ahol 1918ban abbamaradt. A. hadviselőfelek és az emigráns fcormá.íyofc nap-nap után újabb és újabb új jár ende/sési terveikkel lepik meg a> világot, amelyeknek tölbbé-kevésbbé az oroszok által annyira ellenzett federáció az alapgondolata. Kossuth kiutahyai alkotmányterve és a dunai szövetséges státusok javaslata atz új kisantant csillagképévé változott át- Az kétségtelen, hogy egyesi nemzetiségek elérték nagykorúságukat', mások k'inßtcek a személyekre vonatkoztatott jogegyenlőségi rendszer keretei közül s mla már új szelek nyögetik az ős magyar " fáikat, Az önrendelkezés gondolata, amelyről a miniszterelnök úr is 36*
