Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-327

14 Az országgyűlés képviselőházának 327. szag nevében á felelős minisztérium útján külállamókkal szerződéseiket köthet, die amennyiben ezek a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, ez a törvényhozás hozzájárulásával történhetik meg. Ez az előbb említett törvénycikk tehát neon rendelkezik kifejezetten arról, hogy, a hozzájárulást a nemzetközi szerződés tulajdonképpeni megkötése, "azaz a megerősítése előtt vagy után kell-e megadni. Az a tény. hogy az előbb említett törvény 13. §-ának 5. bekezdése kifejezetten előírja, hogy békeszerződések megkötése alkalmával az országgyűlésnek, illetőleg a nemzetgyűlésnek előzetes hozzájárulása szükséges, módot ad tehát a törvény szövegének olymódon való értelmezésére és magyarázására, hogy a törvényhozás egyéb tárgyaira vonatkozó szerződések hozzájárulása a kormányzói megerősítés után is lehetséges. Erre az eljárásra alkotmányos életünikbien volt már precedens, mégpedig a Dunára vonatkozó végleges szabályzat tárgyában 1921. évben Prágában kötött egyezmény esetében, amely 1923 :XI. tc-ként iktattatott be, amikor is a kormányzat már élt az előbbi törvénycikknek, illetőleg szakasznak az előbb említett értelmezésével. Akkor is ugyanezen okok miatt — nevezetesen az országgyűlés üléseinek szünetelése és a megerősítés, illetőleg az okiratok letételének sürgős volta miatt — volt szükség érire. A kormányzatnak ez, az eljárása, hogy tudniillik a törvényjavaslat, illetőleg a szerződés kormányzói megerősítését az országgyűlés előtti letárgyalás és jóváhagyás előtt eszközli ki, csak erre az esetre vonatkozik és semmiesetre sem kíván a kormányzat ebből gyakorlatot csinálni; a jövőben kétségtelenül alzi eddig bevált gyakorlatot kívánja továbbra is^ életbentartani, vagyis a nemzetközi szerződések kormányzói megerősítését csak az illető törvényjavaslatnak az országgyűléssel való letárgyaltatása és elfogadtatása utáni fogja kieszközölni. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezeknek előrebocsátása utáni most már a törvényjavaslattal érdemben foglalkozzam és annak főbb rendelkezéseit ismertessem^ A törvényjavaslat a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság — azelőtt Déli Vaspálya Társaság — viszonyainak új rendezése tárgyában Brioniban 1942. év augusztus hó 10. napján kelt szerződésnek és a hozzátartozó okmányoknak becikkelyezéséről szól. A világháború elvesztése következtében előállott új helyzet tette szükségessé az azelőtt Déli Vaspálya Társaság viszonyainak és ügyvitelének megváltoizitatását, illetőleg új szabályozását. Ez & szabályozás természetesen annakidején a békeszerződés szellemének megfelelően, tehát az országra nézve előnytelenül készült és ettől eltekintve, rendkívül körülményes volt és a gyakorlati életben nehezen végrehajtható. Ezt a szerződést annakidején Kómában! kötötték mesr és mint római egyezmény, mint 1923:XXXVI. te. került be törvénytárunkba. Ez az egyezmény egyfelől a Déli Vasút Társaság- területileg akkor érdekeit államok között, tehát a magyar királyság, a jugoszláv királyság, az olasz királyság és az osztrák köztársaság között, valamint a Délivasút Társaság igazgatósága és a kötvénybirtokosok bizottsága által Képviselt francia kötvényhitelezők között jött létre. T. Ház! Minthogy az előbb említett római egyezmény, amint már említettem, bonyolult és ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. a gyakorlati életben nehezen alkalmazható rendelkezéseitől eltekintve, olyan súlyos anyagi megterhelést rótt az egyes érdekelt államokra, hogy azok az utóbbi időben ezt ai súlyos anyagi • megterhelést viselni nem tudták, de különben is, minthogy ez a megterhelés nem állt összhangban az érdekelt államok saját kezelésébe került vonalrészek jövedelmezőségével, továbbá, mivel, amint köztudomású, időközben egyes államok területileg megváltoztak, illetőleg a Délivasút szempontjából meg is szűntek, ezért szükségessé vált a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság viszonyainak újra rendezése. Az osztrák köztársaságniaik a Németbisrodalomba való beolvasztása után a német birodalmi kormány kezdeményezésére még 1938-ban tárgyalás indult meg abból a célból, hogy az előbb említett római egyezmény hatályon kívül helyeztes• sék és a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság viszonyait újra rendezzék. Ezt az előbb felsorolt indokokon kívül még aiz a körülmény is szükségessé tette, hogy a Németbirodalom a római egyezményt magára nézve nem fogadta el kötelezőnek, mivel nem tartottat magátl a régi osztrák köztársaság jogutódjának. T. Ház! Az érdekelt államok képviselői tehát az újjászervezés és újjárendezés kérdésében a német birodalmi kormány kezdeményezésére 1938 óta állandóan tárgyalásokat folytattak. Ezeken a tárgyalásokon 1942 óta már a független horvát állam is részt vett és egyrészt az érdekelt államok egymásközötti, másrészt az érdekelti államok és a Duna-Száva-Adriai Vasúttársaság igazgatósága, valamint a kötvénybirtokosok bizottsága között folyamatban lévő tárgyalások eredményeképpen létrejött egy egyezmény, amelyet az érdekeltek 1942 augusztusában Brioniban aláírtak. T. Képviselőház! Az egyezmény megalkotásánál négy főszempontot tartottak szem előtt. Az egyik főszempont az volt, hogy ai DunaSzáva-Adria Vasúttársaság részvénytársaság formájában fenntartassék. Ezt az alapszabályok megfelellő módosításával érték el. A második főszempont az volt. hogy a volt délivasúti vonalak és azok tartozékai tekintetében az üzemvivő államok irészére a lehető legtöbb jog és szabadsás: biztosíttassék^ A harmadik főszempont volt az érdekelt államok addigi rendkívül súlyos pénzügyi megterhelésének a lehetőséghez képest legnagyobb mértékben való csökkentése. A negyedik főszempont pedis: az volt, hogy az egykori római egyezmény rendkívül bonyolult és gyakorlatilag nehezen végrehajtható haitározmányait világos, félreérthetetlen ós egyszerű szabályozással helyettesíitsék. Ezen a négy főszemponton kívül figyelemmel volt az egyezmény arra is, hogy a volt délivasúti vonalak egykori közlekedéspolitikai rendeltetése a lehetőség határán belül megóvassék és a vonalak forgalmának lebonyolításával kapcsolatban az érdekelt államok teljes szuverenitásának biztosítása mellett az üzemvivő államok vasútival! tatainak kívánatos hairátságosi együttműködése intézményesen biztosítT. Házi! A Duna-Száva-Adria Vasút tare as ág jogviszonyainak új rendezését tartalmazó jogszabályokat az: egyezmény és annak mellékletei foglal iáik magukban, míg ugyanakkor az érdekelt négy állam szerződésben vállalt kötelezettséget arra;, hogy az egyezmény és mellékilétéinek rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek tartják, azokat saiát hatáskörükben maradéktalanul végrehajtják, illetőleg azoknak végrehaj-