Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

234 Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. minél több olyan kérdést, aimi nem szorosan 1 honvédeCnii kérdés, átadni az erre hivatott polgári hatóságok közébe, mert azok a tiszt­jeink, akiket az állam költségén a honvédség vezetésére és kiképzésére képeztünk ki és ott is szeretnénk látni, esak ezeknek aiz ügyeknek kárára foglalkozhatnak mással. (Igaz! ügy van! a bal 1 oldalon.) De ugyanezt kívánja a szakszerűség érvényesítésének elve is, mert hlkizen épp most i?on!li tettem, hogy tasztika}­runk nem a szociális kérdéseik ellátására kapta kiképzését, ezzel szemben egész sora. erre hiva­tott hatóságainknak, foglalkozik szakszerűéin ezzel a kérdéssel, sőt, hála Istenneík, hozzá kell tennem, eredményesen is. Én tehát továbbra is bátor vagyok a kormányzat szíves figyelmébe ajánlani a hadigondozás egységesítését, lehető­leg egy hatóság alá vonását, (Helyeslés a közé­pen.) Mélyen fc. Ház! Visszatérvei egy pillanatra megint szorosan a miniszterelnökség költségve­tésére, egy részletkérdést említek meg. A Szé­kesfővárosi Közmunkák Tanácsainak üigye túlsá­gosam el van dugva az I. cím utolsó rovatában, éppen csaik említés történik arról, hogy ismét és változatlanul 203.000 pengőt fordítanak beru­házásokra, nem tudjuk, milyen, beruházásokra és az indokolás sem tartalmaz sem­mit. T. Ház! Megemlítem, hogy a Székesfővá­rosi Közmunkák Tanácsa egészen érdekes mó­dom még az idősb Andrássy Gyula gróf óta bi­zonyos szoros kapcsolatban áll a miniszter­elíQiökséggel, olyan szoros kapcsolatban, amilyen szoros kapcsolatban mi nagyon sok más kérdést is szeretnénk látni és el tudunk képzelni és amely tekintetben már éveik óta, szorgalmazzuk ostroin'o^uk — hogy így mondjam — a minisz­terelnök urakat, hogy egészítsék ki hatáskörü­ket egy kisisé a modern államvezetés olyan pél­dái nyomán; amely jó példákat külföldön is lá­tunk! és> amely jó példát, ismétlem, már nagyon régen, évszázaddal ezelőtt Andrássy Gyula gróf is statuált. Neikemi az a tiszteletteljes kérésem, hogy kapjunk a következő költségvetésben erről a kérdésről egy kissé többet annál is inkább, mert a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsára, különösen, a főváros kiépítése és fejlesztése' te­rén rendkívül fontos feladat vár.JKluézést ké­rek, hogy ezt itt emilítetteim, de bár vezérszónok vagyok, ennek a bizottságnak tagja nem levén ott nem tehetem szóvá Mélyen, t. Hátz! Oláh György^ t képviselő­társam a nemzetiségi kérdés említésénél 1 azt a megjegyzést 'tette, hogy, sajnos, ugyanazokat a panaszokat kellett volna elmondania, ugyan­azokat a vadaikat kellelt volna támasztania, amelyeket tavaly támasztott és mondott. (Egy haég a szeUfibahfdtílcm: Azóta rosszabbodott a helyzet!) Elfogadom, hogy ő ezt a kijelentést a kérdés mérlegelésé vei tette, de szeretném őt és a t. elleneseket emlékeztetni a>rra. • hogy amennyiben a nemzetiségi kérdés kezelése ná­lunk a tavalyihoz kénest váltioza'lau. akkor ez viszonylagosan nagy fejlődés jele. Rá fcéíl, hogy mutassak ugyanis arra. hogy ebben a negatívumban eigv fontos nozitívum van. Na­gyon szeretném, b a a körülöttünk; lévő álla­mok minisizterelnökei ugyanúgy elmondhat­nák, mint a magvar miniszterelnök, hogy nem köWtem eí az elmúlt év során semmit, amely a majdani csak •oínnirend're ken'ílő kienfoszte­Hődéis és nwrb^elea útjábq állhatna. Ha a miniszterelnök; úr ezen a téren n'em tehetett annyit, mint amennyit ő. tudom szíve szerint tenni kívánna, — hiszen ái kezdeményezést ő tette meg koarmányra lépésének úgyszólván pillanatában — és ha belátom és elfoga­dom is, hogy alig ^ lehetett többet tennie, de ugyanakkor méltányolom, hogy nem mu'lasztoitt el egy alkalmat sem arra, hogy a magyarság mindig megmaradó hivatása szellemében azokat az ajtókat nyitva hagyja, amelyek a kibékélés és a kolliaibioráeióhozi ve­zetnek. Mélyem t. Ház! Rá kell mutatnom arra, hogy a mi szomszédállamainkban 1 odáig mein r mek, hogy az összes eszközöket, amelyeket mi a magyarság hivatásának' megvédése terén ke­EÜnkbe vettünk^ lassanként kisajátítják, úgy­hogy mai már a magyar hivatástudatot is — mutatis mutandis —• maguk alkalmazzák és a magukénak deklarálják.. Ugyanakkor mi meg­állunk) egy szerény, bölcs és mérsékelt ha­táron, amelyen «gesz bizonyos, hogy többet teszünk közös európai hivatásunk teljesítése tekintetében, mint azok. akik ezt annyiszor áíhágjáfki. Mélyen t. Házi Mi büszkék vagyunk arra a mérsékelt és európai hangira, arra a szerény tónusra, amelyet a miniszterelnöki úr éppen tegnap Kassán is megütött. (Ügy nan! Ügy van\!) Ezt enmek időszerűsége kapcsán meg kell említenem. A miniszterelnök úr nem győ­zött elég szerény iSEavakat 1 találni, amikor el­mondta, hogy mi szinte nem teheitük arról, ha kiállításunk gazdagabb, ha operánk és színhá­zaink, magasabb színvonalon állanak, ha tár­sadalmi egyesületeink munkája kapcsán eb­ben a sok; sorsviszontagságnak r kitett, de a múltban messze hat árainkon; túl is ^kaposóla­tokkal bíró városunkban ma békesség honol és azt mondlta, €<zért talán csato nem haragud­hat ránk 1 jószámdékkal senki. Mélyen t. Ház! Úgy érzem, hogy ez a hang az okosan átérzett fölény hangja, (Ügy van! Ügy v*i\ni r a jobboldalon.) amely megenged­heti magának, hogy szerény legyem, amelynek nem keil nap. minit nap a maga . kiöEvél'emé­myét olyan irányban narkotftzáini. amilyen irányban^ mi már egyszer haladtunk — nem ilyen mértékben, de irányban — és amelyből a: felébredés olyan keserves volt 1919-ben. Meg kéli azonban említenem, hogy amiótai ai ma u gyaság ebből az álmából felébredt, azlóta éb­ren van, reálisan néz és egészen bizonyos / az is, hogy mindazoknak;, akik; ma még csaióka ábrándképeket kergetnek a saját és európai hivatásuk tekintetében, ugyanígy f fel kell előbb ébredmök, hogy mi komolyan szót érthessünk. Mélyen t. Házi! Az a politika, amelyet mi sokiszior elég lojtnipois általánosítással szent­istváni politikánaki neveztünk és amelybe elég sok minde-nit belemaigyaráznafcí, egy tekintet­ben mindnyájunk előtt határozottan' világosan áll. Első szent' királyunk aiz ő politikáját arra a lényegre építette és ennek adta meg akkor boltos közjogi formáját, hogy a Kárpátoktól az Adriá'ig fennál az itt élő' népek közt egy együttknűködlés, egy kollaboráeió szükségessége EZÍ a mag felveheti időnkint a maga különböző klözjogi formáit, a lényeg azonban ugyanaz marad és ha hivatkoztam arra. hogy itt van­nak még padok üreseui, meig' kell mondanom azt is, hogy büszke vagyok, miint magyar tör­vényhozó arra. hoigy ebben a Házban nem hangzott el méig legsötétebb óráinkban, legtöbb okunk mellett sem olyan szó. amelyet nte hall­hattak! volína meg azok, akik ma nem ülnek itt. Meg vagyok győződve aríól is, hogy minr­den sízó, amely eziután fog elbamigzaní, arra lesz figyelemmel, minit hogyha a néma padoflö

Next

/
Oldalképek
Tartalom