Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Âz országgyűlés képviselőházának 336. eílfenunjondásárial is. tekintettel volna, meri csak: így vaigyíimk képestek azit aa ügyet szolgalmi. ameLyet Európának ezenl ai sok vihart látott helyén valóiban szolgálni kell és ßizolgálná kívánunk. Mivel pedlig úgy látom, hogy emunak

1 a körültekintő, higgadt és becsületesi politikának a miniszterelnöki úr nehéz körülmények között is. mindnyájunk bizalmára számottartóan, tesz eleget, ezért mind az ő politikája^, mind. személye iránt, nem kevéshbé! a tárcanélküli miniszter urak személye iránti 'bizalomból, a költségvetést pártám; és a magiam nevében elfogadom, (El\&ri'.s éljemzé és űa\ps a jobboldalon és a llaözépen. — Szónahot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok' közül? Porubszky Géza je&yző: Maróthy Károly! EJjnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! A tavalyi költségvetést békehanigulatbaiii). ' teljes megnyugvással* a győzelemnek: talán mámorában is, teljes biíztouiságéirzetbeai tárgyaltuk! még 1© és afelett tamakotdtlunlk, hogy egyes tételteket h'ogyani kellene kiegészíteni és másokból hogyan kellen* megtakarítani valamit A néisizletekmelk, m számoknak is jelentősége és súlya volt még tavaly és ezekből alakult kii a jelennek és a jövőnek a képe, T. Ház! Tavalyi óta azonban, főleg a képviselőház majd féliéivetsi szünetelése alatt, igen tekintélyes, nagyjelentőségű változások következetek he. A számoknak, a részleteknek jelentőségie leszállt, elsizűkiüllteík, eljeiltentéktelenedtetk ezek és még az államvézetésnek legtermészetesebh ideálja, a jövő klialakítása is második soriba vonult, mert az első sotfhan az áll. hogy ai jelentben kell a hazát megóvni és megmenr teni. Minden háborúban megnő a tömegek tekintélye, ereje és becsülete. A miniszterelnök úr is mondta, hogy, istápolnunk kel a gyengét. A munkásnak, a katonának, a családanyának és azj iparosnak minden háborúban több a munkája, nagyobb a veszítenivalója, éppen ezért kel'l, hogy jogaik is megnőjjenek. Ezért csodálkozom

1 azon, hogy éppen a hadigondozottakról nem gondoskodnak kellőképpeni Ezt a kérdést október 10-én azi Országos Bizottságban szóvátettem ugyatn már és egy hétre rá 20 százalékkal fel is emelték ezeknek ,a járadékát, (vitéz Lipcsey Márton: Ugyan! Ugyani Mert maga beszélt, azért!) Röviddel utánia tehát megjelent a rendelet, amely a hadigondozottak ellátását 20%-kiail javította, dei ,az a javítás sem érte el még a célját, mert hiszen múlt november óta nem 20 százalékkal hanem 50, vagy 60 százalékkai emelkedett az árszínvou nal, ha nem még többel Már most méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy jelenleg egy háromgyermekes családanya járandósága 120 pengő. Ha normális áron kap csak tejet, tüzeil'őt, kenyeret és kifizeti a lakbérét, akkor

1 ez 87.85 pengőt emészt fel és marad a négy sze; mélyre mindössze 32.15 pengője, amiből a többi ellátást és négy személy ruházkodását kell fedeznie egy egész hónapon át. Ez azt jelenti, hogy egy-egy hadigondozott fejemként és naponta mindössze 1 pengőt, azaz 100 fillért kap. Hadiözvegyeink legkisebb járandósága pedig 18 pengőt tesz ki. A háború özvegyeinek és árváinak eleget sohasem adhatunk, de ilyen keveset adn/unk nem szabad. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) ütése ÎÔ4ê november 12-én, pénteken. 238 Áttérek most már nemzetünk legfontosabb és ma talán legnehezebb kérdésére, a nemzetiségi kérdésre. A hivatalos álláspontot ismerjük. Tudjuk,-hogy az a suum cuique egyébként helyes elve alapján áll és abból indul ki, hogy a magyarságot kell ettől duzzadóvá tenni s akkoir ez a kérdés majd magától meg fog oldódni. Addig azonban várni keli. Látunk bizonyos jószándákú látogatásokat északon, délen és keleten, de ezekten a gesztusokon túl semmiféle konkrét eredményt nem látunk a nemzetiségi kérdésben. Nem hisszük, hogy ami ezeknek a magas látogatásoknak nem sikerült, azt talánj a szoeiáldeniokratákí koilozsviári nagygyűlése fogja most bepótolni ési eilőbbrevinini. (Az elnioki széket Krúdy Ferene foglalja eíl.) Nem hinném, hogy nemzetiségeinket éppen egy nemzetközi párt fogja közelebb hozni a magyarsághoz, Jól emlékszünk arra, hogy amikor a nemzeti szocialista pártok szervezkedtek Erdélyben, milyen kíméletlen elbánásban volt részük az illetékes hatósági személyek részéről (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion*.) Pedig a szociális fejlődés közös munkálása igenis teremthetett volna, bizonyos összhangot az ellenzéki pártok és az erdélyi nemzetiségek között. Elismerjük, hogy a román kisebbség éppen a bukaresti izgatások és utasítások miatt nem akar beletörőidmi a bécsi döntés lényegébe. Elítéljük a román helyettes miniszterelnök úrnak október hó folyamán mondott brutális támadását a magyarság ellen. »Eke elé fogják itt a fiatalembereket« — mondta könnyelműen, vádaskodóan a román mániszterelnökhelyettes. A magyar nemzetiszocializmus balkáni módszernek, szándékos és gyűlöletes izgatásnak minősíti az ilyen kijelentés éket (Egty, hcMg a középen.- Az is!) — kétségtelenül — és nemr csak ezt a beszédet, hanem azt a cselekedetet is*, amely &i délerdélyi ősa magyar kultúrát akarja most kikezdeni az iskolák bezárásával. (Ügy van! Úgy v.nl u. szélsőbúHolé'Mom.) Mi csak a kormányt nemi értjük, miért fékezi le és miért bünteti a magyar egyetemi ifjúságot, mert hazafias felháborodásában ennek hangot mert adni és tüntetni mert ez ellen a balkáni módszer ellen. Miért kellett az egyetemi ifjúságot megbüntetni .azért, miért hazafiiais felháborodásának hangot aidott? T. Képviselőház! Ismerjük a kormány álláspontját a nemzetiségi kérdésben és azt konciliánsnak tartjuk, de vádoljuk a kormányzatot azért, mert elmulasztja szervesen és rendszeresen ellensúlyozni Észak-Erdélyben azt a térvesztést, amelyet a román üldözés Dél-Endélyben megteremti Kétsizázepor iniafr gjyart üldöztek ki Dél-iErdélyből és nekünk ezt a kétszázezer magyart egy szálig ÉszakErdlélyben kellett volna letelepítenünk, ott kellett volna kenyeret adnunk nekik, nem. pedig szétengednünk az országban. Retorzióként, mégpedig nemes és a magyar nemzet hagyományainat, és a magyar kormány előrelátásának megfelelő retorzióként kellett volna ezt megcsinálni. Aztán meg kellett volna erősítenünk a szórványmagyarságot, ki kellett volna szélesítenünk és meg kellett volna erősítenünk azt a vékony nyelyjkorridort, amely a székelységet és az anyaországot összeköti. Dél-Erdély sorsa nem a mi kezünkben van. de Észak-Erdélynek, a Felvidéknek és a DélI