Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. Az ország kül- és belpolitikaiját irányítom és viselem a felelősséget, de a belső rendért és nyugalomért mindenki felelős és mindenki­nek viselnie kell a felelősséget (Ügy van! Ügy van!), elsősortban nekünk, akik üt vagyunk, ennek a parlamentnek (Ügy van! Ügy\ vfin! jobbfelőh — Felkiáltások jobbfelől: Vá r lu\!ővk!) és e szent ügyben elsősorban az ország: tör­vényhozóihoz fordulok. Azt kérem, hogy mindnyájan minden sza­vunkban, nydlatfaozatunkban, ami itt elhang­zik, mielőtt a szót Tüimondanók, mielőtt a gon­dolat ©Ihamgzanék,, önmagunk felett üljünk törvényt és mindig egyet és csak: egyet mér­legeljünk, hogy használ-e, nem árt-e ügyünk­nek, amit kimondunk, amit leírunk, (ffelajes^és a baioldalon.) Nem kerék kíméletet sem ma­gamnak, sem pártomnak, kizárólag az ország ügyének kérem ezt. (Taps a .jobboldalon.) Máris vannak tapasztalataink, hogy a meg­gondolatlan állásfoglalás minő elítélendő, és ellenünk! felhasználható következmény ékkel járhat. Gyermek játszik csak a tűzzel és! külö­nösen vigyázzunk, amikor vihar tombol körü­löttünk. (Ügy van! Ügy vam a jobb- és a széhd­baíoldaüon,) Készséges örömmel sízögezem azon­ban le ési meg vagyok róla győződve, hogy az országgyűlést ez a tiszta szellem hatja át, e mellett kitart, belső erőnlknek, "külső súlyunk­nak pillérje és az isi marad, Tudom, hogy ai belsiő rendnek, nyugalomnak más tényezői isi vannak, mint a becsülete® sz.án­délk. hazafiság é« felhasználható rendészeti esz­közök. Materiális tényezők isi kétségbevonha­tatlan szerepet játszanak 1 , bár ezeket isem 'túl­becsülni, sem lebecsülni nemi szabad. A közel­látás, a megélhetési leheltőségek, a szociális ki­egyensúlyozottság! — ide soroztom, a kirívói és kihívó ellenltétek megszüntetését is — az alap­veltő kérdések a materiális lét vonaláru­Hogy a helyzetről néhány síziót mondjak, ennivalónk van és lesz elég. Nem sok, bőségről szó sem lehet, dé kellő beszolgáltatássial, be­oisiztással és szétosztással' baj nem történhetik. Mindnyájan tudjuk, hogy az élelimieizlési áruk egyrésze a feketepiacorni van Más! cikkeknek egyes kategóriái a szabad piacon horribilis ára­ikat értek el. De le kell szögeznem, hogy ennek a leigsajnálatoisabb és legnyugtalanítóbb tünet­nek a mennyiségi méirUtege, a feketepiac árui­nak abszolút volumenje a leigálisani f orgalomba-. hozott áruval szembeni, hála Istennek, elenyé­s,z)őe;n csekély. (Mozgás a széhâbaloïdalon.) Ez azonban nem mentség arra, hogy ezt a, kérdést ne vegyük, a legkomolyabban és imteg ne te­gyünk, meg ne kíséreljünk a feketepiac ellen mindem intézkedést. A drága is ágnak, a zugkeresikedelmnek leg­súlyosabb kihatása, nem its materiális vonaloni keresendő, hanem pszichológiai és szociális vo_ nialon. (Ügy van! a középen.) Annyi hízott liba ós 300 pengős bakancs úgy sincs a zugforga­lomban, hogy mindenkinek jusson, a családok ezredrészének sem* jutna belőle, de a: Ikereseti viszonyok háborús eltolódása, a kiegyenlített­ség felbomlása azt eredményezi, hogy .az egyik­nek a legszükségesebbre sincs, a másiknak pe­dig mindenre telik, az egyiknek a. legális ár is alig megfizethető, a másiknak semmi sem drá­ga. Tudjuk, hogy ez olyan háborús tünet, amely mindig jelentkezik, de a küzdelmet ezzel széni­ben felvenni éppúgy háborús kötelesség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalion,) Elsősocrbam a leg jobban sújtottak segíteé­ülése 1943 november 12-én, pénteken. ,227 gére kell sietnünk. Ezek a fixfiz etésűek, akik közé sorozom az állami, a közületi és a kis ma­gántisztviselőkön kívül (Ügy* van! Ügy van!) a kötött bérű munkásokat és éppen úgy azokat a mezőgazdaságiakat is, akiknél ibaj van, első­sorban a gazdasági cselédeiket. (Ügy van! Ügy van!) A ! közgazdasági miniszter úr pénzügymi­niszteri expozéjában szólott ezekről a kérdé­sekről. Helyesen hangsúlyozta különösen azt, hogy pénzügyi helyzetünk, sokkal jobb, semmint hogy abban a jelzett kilengésekre indokolást találhatnánk. A bizottságokban is behatóan foglalkoztak a. (kérdésekkel a képviselő urak, a plenáris tár­gyalásnál ismét szó lehet mindenről. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, sem a szak­miniszter uraik felvilágosításainak elébevágni, csak szükségesnek látom mai felszólalásomban leszögezni: az élelmiszerekkel való ellátásban baj nem lesz, tüzelővel is megleszünk, ha elég szűlkösen is, lábbeliellátásunkat azonban már csak a legjobban rászorultaknál kell elhatárol­nunk. Ruhanemű tekintetében;, őszintén meig kell mondanom, sajnos, készletünk nyersanyag­ban minimális. Azt, ami van. a legmegfelelőb­béin oda juttatni csak ez az, ami módunkban áll és egyben kötelességünk De mindenki ve­gye' tudomásul, hogy a háborúnak — amelyre nem készültünk — ötödik évében vagyunk és mégis megvagyunk (Ügy van! jobbfclőL). talán sokkal jobban, mint számos országában ennek a világnak. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgaz­dasági termelés hiba nélkül folyik, az ipari munkát a .nyersanyaghelyzet, a polgári lakos­ság igényeit a katonaság elsőnek soroló ellá­tása determinálja* Ez a helyzet nem olyan, hogy gondtalanoiki lehessünk, de csüggedésre nincs ok. Ebből okot défetizmus'hoz senki^ 'ne kovácsoljon magának se, más részére mégke­vésbbé. A defetizmus a lelkek betegsége, az idegek összeomlása, elferdülés, amely szembenáll min­den magasa'bbrendűséggel. A defetizmus hor­dozója a, legalacsonyabb rendű embertípus, ba­cillushordozó, közveszélyes; nincs keresnivalója egy egészséges nemizet társadalmában. (Ügy vn! jobbfelől.) Saját érdekéiben, jövője érdekében mindenki kerülje, hírhordozójia ne legyen, 'kö­zösítse ki, vagy adja át a hatóságnalk. Ez ellen a belső összeomlás, ellen egyénben, mindennapi életben, nemzetünk minden rétegében küzdeni a legnagyobb honpolgári kötelesség. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a liözépen.) Mart nincs rá o'k;, nincs ok. addig, amíg mi magunk hiszünk önmagunkban, fajtánk, nem­zetünk elhivatottságában, ataíg bízunk saját * erőnkben és azért dolgozunki, hogy még erő­sebbek legyünk. CElénüh helyedés és taps a jobboldalon és a középen.) Szörnyűségei mellett a háború nagy érté­ket jelenthet egy nemzet életében. Ha az álom­ból felébredünk, meglátjuiki a bajokat, megtesz­szük az intézkedéseket és ahol ezt a háború miatt ma. nem lehet, ott előkészítjük azokat A háború minden szociális forradalom csírája. A háború alatt lappang, utána tör <ki. A tü­neteiket felismerni, az orvoslást és a megoldá­sokat a. kellő időpontra, előkészíteni, ez &w egyedüli helyes és lehetséges út, amit járha­tunk. (Ügy vam! jobb felől.) A háború a gyen­géket nemcsak a harctéren söpri el, hanem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom