Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
228 Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. utána, jövő időfcben is. (Ügy v<m jobbfefől.) Erős csak akkor lesz egy nemzet, ha ezt tudja, ha ezzel szembenéz. S ehhez kettő kell: istápolni a háború adottságai között a rendelkezésümkire álló minden erővel a szegényt, a rászorultat, a gyengét és mert ma nem. lehet, d'e csakis azért, holnapra készen lenni a teendők elvégzésére. T. Képviselőház ! Ezeket látom, így gondolkoizom. Törhetetlen hittel és elhatározással állok a posztom, ahová nemzetem sorsa kijelölt. Munkatársakat hívók és keresek, sokat, sokakat, a, z , egész nemzetet. Munkatárs a immá avatom azokat, akik bíznak bennem, akik követnek,, de azokat is, akik bírálnak. Mindenki annyit ér ég .számít nekem, amennyit országunknak ad. (Helyeslés a jobb- és baloMalcw és a középen.) És mert sokan vagyunk; akik így gondolkozunk, bátran kiálthatom mindenkinek itthon és a világba., hogy meghallják: ez a nemzet magyarságában, nemzeti érzésében soha ilyen; egységes^ ilyen nagy mem volt! (Ügy van! Ugy van! — Élénk helyes és és f'aps a jobboidaion és a középen.) Ezért bízom' és kérek bizalmat. (HoszszaníWtó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jdbbés b lo'dalon és a közgépen. — A szónokod t&megesen üdvözlik) Elnök: Az ülésit: öt perere felfüggeszteni. (Szünet után.) < Elnök: Az ülést újból megnyitom. A vezérszónokok közül szólásra, következik 1 ? Porubszky Géza jegyző: Oláh György! Elnök: Oláh György képviselő urat ületi a szó. • Oláh György (H^Njuk! Halljuk! a szélsőbaMdalon.): T. Ház! Mielőtt az előttünk fekvő tárca költségvetésére rátérnék, engedélyt kérek a t. Háztól, hogy egyetlen szerény mondattal kiegészítsem azokat a szép szavaikat: amelyek a Felvidék és Kassa vissizatérésének ötödik évfordulóján elhangzottak és megemlékezzem két férfiúról, akikről ott nem emlékeztek meg. de akiknek szintén nagyon nagy részük van a Felvidék és Kassa, visszatérésében. Engedjék meg, = hoigy megemlékezzem vitéz Jaross Andorról, (Éljenzés és laps a szé T sőbalolda<lon. — Vctzáry Aladár: Munkács megemlékezett!) aki húsz esz4 endőn át a. felvidéki magyar kisebbsé<r harcaiból oly tekintélyes részt vett kri, (Piukovieh József: Kiállott!) És engedjék meg. hogy megemlékezzem a.z akkori miniszterelnökről, vitéz Imrédy Béláról (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.), akiről ezen az ünnepségen szintén nem esett, szó s aki akkor éjt napnallal eggyétéve dolgozott a visszatérésien. (Vozáry Aladár: Munkács megtette! — Fe^kMJ'lások a szélsőbaldldaon: Derék dolog! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A miniszterelnök úr az imént az egység és a lelki összhang szükségére hívta fel a Ház figyelmét ezekben: a súlyos történelmi időklben.Nein túlzok, ha azt állítom, hoe-y az ő felhívása nálunk nyitott ajtókra taláL.Ha valaki 'igazán komolyan érzi milyen rendkívüli szükség van a,-belső front egységére és szilárdságára, a jsitartásra és helytállásra, hát mi azok vagyunk, (Ügy van! a széhőbnlold^o^O Ha vaílaki itt küzd minden olyan megnvilatkozás ellen, amely az 1918-as szellem visszatérését jelenti, hát mi vagyunk azok. (Ügy vam! a szê sőbnlo'< dálo<n\. —' Egu hang ugyamiott: Elsősorbom! — Marótfiy Káro'y: Hol vauinak a miniszter urak?) Ha valaki folyton arra figyelmezteti a társadalmat, hogy még sokkal nagyobb megpróbáltatásokat kell elviselnie, hát , igenis m£ vagyunk azok ezen az oldalon elsősorban. De éppen, ennek az erős átérzése 'kötelez: minket arra, hogy a, Ház nyilvánossága élé vigyünk, olyan jelenségeket, amelyeki éppen, ennek a belső frontnak az egységét bontják meg. A miniszterelnök úr felszólalása után még inkább' kötelességémnek 1 érzem, hogy egy rövid félóra alatt felisoroljak itt bizonyos tüneteket, amelyek éppen az ő tárcájának hatáskörébe tartozó területekein' jelentkeztek az, elmúlt esztendőben és amelyek, ha nem jön irányváltozás: a nemzeti lélek kettészakadását foigják előidézni. (Igaz! Ügy van! a sœélsobaïïcïdaLom,) T. Ház! Hogy a nm tárgyalandó két tárca. költségvetésénél a. vezérszón ok óiknak rendelkezésére álló nevetségesen rövid idő, egy félóra alatt minden kérdésre kitérjek, ami ehhez a két tárcához tartozik, még a címszavakhoz sines időm. Hogy csak, a tárca hatásköré'be tartozó legfőbb kérdéseket itt gyorsan felsőiről jam, a vezérszónolkokinak itt egyszerre kel, lene beszélndök az elszakított területeken élő és a horvátországi magyarság problémáiról, a távol idegentben éliő, tengerentúli maigyatrságról, a szórványlkérdésről, a hazai • magyar nemzetiségek kérdéséről, az őrségváltás kérdéséről, kapcsolatban a miinszterelnökség alá rendelt Nemzeti Önállósítása Alap és az értelmiségi kormánybiztosság, munkájával; kellene beszélnem a Vitézi Szék kérdéséről, a Statisztikai H-Valtairól, a sajtópolitikáról, a sajtóigazgatásróil és a cenzúráról, a hadigondozásról, amely szintén most a miniszterelnök úr hatáskörébe tartozik, .az t egyke kérdéséről. De a mai tárgyalás témaköréhez tartoznának, amennyiben az a nemzetvédelmi propagandaurniszter úr hatásköréhez tartozik, a film, színház, könyvkiadás, társadalmi egyesületek nemzetpolitikai megnyilatkozásai. T. Ház! Tavaly ebből a roppant kom; plexusiból a szórványkérdést és a nemzetiségi problémát ragadtam ki. Ha ma nem ezt a két kérdést fogom újra kiragadni és elismételni, annak nem az az oka, mintha ezeket a kérdéseket azokat a sürgetéseket, amelyeket tavaly itt hngozta.ttunk, nem találnám ugyanolyan aktuá'isnak. (F ikiál áso\t a sféhőbaodlan: Sajno !) Míg azonban a nemzetiségi és a szórványkérdiésnél csak ugyanazokat a sürgetéseket ismételhetjük, addig a sajtópolitika és a közvéleményalakítás teréig sajnos, riasztóan sok új mondanivalónk van, T. Ház! E'őreboesátom nem vagyunk liberálisak, elvileg semmi összeget sem sajnálurk a psropagarida és a sajtóirányítás céljaira. Nagy -töirténe'mi katasztrófák példái, de a. modern törrfiglélektannak számos felfedésé-e is int minket aria, hogy a na<gy tömer gek ^lelki életémiek irányítása, a hangulat befolyásolása, a tömiPigpezychének veszélyes láizfiktóü való megóvása elsioiren'du lállami felr ; adatok, e'sőrendű állami funkciók. Igenis 1 , semmiféle propagandára költött pénz nem hiábavaló, ha aiz a tömiaigeket lázas bomlási tüneteiktől visszatartja, össizenango'rja, nagy cselekvésekre, nagy erőfesízítéseikre, nagy telr jesítményekre képesíti. Ha azonban azt vizs^ gálom, mi történt e»en a téren, éppen azóta, mióta a legutóbbi költségvetést fetárgya<Ituk, csodálatos paradoxonban foglalhatom össze vizsga 1 ódáisioim ere'dmenyei t^ Az az össizeg, amelyet sajtóra v Dropagandára fordító'lünk, nemi túlzott, az ide,i emelke'dés is szerény, "iné-
