Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

1Ô2 Az országgyűlés képviselőházának 334. a szolgálati viszonyait és nyugbéiigényeit egyáltalában megállapítani, mert hiszen semmiféle adatunk nincs, és a románokkal folytatott tárgyalások nem vezettek arra az eredményre, hogy a szükséges adatokat meg tudtuk volna kapni. A rendelkezésre álló adatok alapján mégis rendeztem ezeket a dolgokat és ma ők is megkapják azt a nyügbért, amelyet a törvény érteimében nekik adhatunk. A bányanyugbér összege azonban természetesem attól függ, hogy az illeftö milyen javadalmazást kapott, amikor utoljára szolgált vagy dolgozott, és hogy menynyi ideig dolgozott. A bányanyugbér ugyanig matematikai számításon alapszik, s én nem mé" hetek túl azokon az összegeiken, amelyek a matematikai táblázat szerint lárnak- (Palló Imre: Abból nem lehlet megélni!) _ Az májs kérdés. Máskülönben elvonom a biztosítási alapot és megbuktatom az egész bányanyugbérbiztosítást. Ez aihelyzet alakulna ki, ha több nyügbért adinék, mint amennyi a matematika szerint i&r. Ezek miatt a törvényes korlátok miatt nem tudok tovább menni. Be — m un dorn — megtettem mindent, amit lehetetik s ami a törvényes keretek között lehetséges volt. hogy megadjam a bányászoknak azt" a nyügbért, amely megélhetésükre elegendő. Leheit, hogy vannak egyesek a nyugbéres bányászok között, akik a romám időkben még Ott munkát telje

;

sítettek és akiknek adatai még ma sincsenek teljesen rendben. Ezek átmeneti segélyeket kapnak, de mihelyt rendezni tudom kérdésüket, meg fogják kapni a rendes nyügbért. Addig ezt nem tudom folyósítani, mert az adatok nem állanak rendelkezésemre. Ezeket voltam bátor az interpellációra válaszolni és kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: Kérdtem., méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudoimásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Vájna Gábor képviselő úr interpellációja az. összkormányhoz a szociáldemokrata párt és szakszervezetek feloszlatásai tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): 5>Tnterpelláció a m. kir. kormányhoz a szociáldemokraiia párt. és szakszervezetek feloszlatása tárgyálban, i 1. Tudja-e a m. kir. kormány, hogy a szociáldemokrata párt és szakszervezetek nemzetellenes és káros munkát fejtenek ki, a defetizmust hirdetik és a mindenáron való megbékélés hívei g; ezáltal az országban a nagy lét-netmlét háború alatt rossz szellemet idéznek föl? 2. Tudja-e a mi kir. kormány, hogy a Szociáldemokrata Párt és Szakszervezetek a kommunisták magyarországi pártjának melegágyát képezik és mindaddig, míg a kommunisták! magyarországi pártja a Szociáldemokrata Párt és Szakszervezetek kebelében legálisan szervezkedni tud, a komunista szervezkedést kiirtani nem lehet? 3. Hajlandó-e a Kormány a Szociáldemokrata Pártot és Szakszervezeteket azonnal megszüntetni, feloszlatni, nehogy az 1918-as forradalomhoz hasonló erők ezek keretein belül felülkerekedve a lelkeket annyira megmételyezzék, hogy egy nemzeti tragédia újból bekövetkezhessek? ülése 1943 november lÖ-én, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vájna Gábor: T. Ház! (Halljuk! Haltjuk! a szélsőbaloldalon.) Interpellációm második pontjában azt kérdeztem a m. kir. kormánytól, tudja-e, hogy a szociáldemokrata párt és szakszervezetek keretében működő kommunisták magyarországi pártja nemzetünkre veszélyes és áriaJmas tevékenységeit fejt ki és esetleg előidézheti nemzetünknek olyan katasztrófáját, amilyen 1918-ban következett be. T. Ház! Csak három esztendő távlatába kell visszamennünk. 1940-ben Erdély felszabadulásakor a kommunisták romániai pártjának erdélyi része egy északi és egy déli szekcióra oszlott. Az északi szekciónak egyik kolozsvári vezetője, mint az a nagyváradi, kolozsvári és budapesti hadbírósági tárgyalások anyagából ismeretes és annakidején a sajtóban is megírták, dr. Kohn Hillel zsidó ügyvéd egy-két félrevezetett paraszttal, iparossal és egyetemi hallgatóval kiutazott Moszkvába a kominternhez és Dimitrov elvtárstól utasítást kért, hogy mitévők legyenek. Azt a parancsot kapták Dimitrovéktól: belépni a szociáldemokrata pártba, és szakszervezeteibe, mert ott nyíltan, tehát legálisan lehet szervezkedni, ezekben a szervezetekben nyugodtan és n'yiltan lehet beszélni Sztálinról, Leninről, Marxról és tanításaikról. Egyre törekedjenek csak, hogy szélsőbaloldali jelszavak hangoztatásával elégedetlenséget és feszültséget keltsenek és amikor forradalomra kerül a sor, a vezetés az ő kezükben legyen, mert vegyék tudomásul, hogy a polgári forradalmárok gyávák és komoly forradalom esetén azonnal félreállanak. T. Ház! Ezt a parancsot nagyjából teljesítették is, amennyiben visszatértek a nacionalista alapra. Elkezdték hirdetni a független. szabad, demokratikus Magyarország gondolatát, amíg azután mozgalmukba a demokratikus és más polgári pártok és azok képviselői is bekapcsolódtak. Azért tértek át a nemzeti alapra, mert az csak természetes, hogy az 1919-es kommunizmus után nem állíthattak be a magyar paraszthoz azzal: bácsi kérem, lépjen be a kommunisták magyarországi pártjába, mert ez az 1919-es tapasztalatok alapján valószínűleg fejszével, ásóval, lapáttal, vagy ami a kezeügyében van, ott a helyszínen agyonverte volna ezt az agitátort. ÍBaky László: De jól tette volna!) Ennek megfelelően azután igyekeztek Magyarország közszemlémét áta

7

akítani. A sajtó — csak a baloldali sajtóról beszélek, a szociáldemokrata, demokrata és más velük rokonszenvező sajtóról — kezdett 1918-as hangokat megpendíteni. Csak el kell olvasni az. 1918-as sajtóközleményeket, amikor már a háborúban készítették elő szerencsétlen magySair nemzetünk trianoni útját. Az volt a lényege akkor is a sajtócikkeknek, hogy nem kell háborút viselni, a háborút már el is vesztettük. Különösen azután történt ez, amikor Tisza István gróf itt a parlamentben bejelentette, hogy a háborút pedig elvesztettük. Azt mondták, hogy majd Wilson 14 pontjával rendet csinál Európában, tegyük le a fegyvert, szereljümk le, hozzuk haza csapatainkat, nem lesz. semmi baj és meglesz a független demokrata Magyarország. T. Ház! Szomorú szívvel olvastam a múlt-