Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-327

Âz országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. által jóváhagyott ítélete a politikai jogok gya­korlatai felfüggesztésének mellőzését indokolt­nak látta, mástréset azért, mert a törvényszék ítéletében felhozott enyhítő körülmények az adott esetben az állandó összeférne ti enségi bizottság előtt súlyosabban mérlegelendők vol­tak, mint aiz ugyanott előadott és a vádlott kép­viselői mivoltát kiemelő súlyosbító körülmény, — annál is inkább, mert a vádlott a bűncselek­mény elkövetésekor éppen leigelemibb képvise­lői jogaiban érezte magát súlyosan korlátozva­— az állandó 1 összeifiérhetlenségi bizottság úgy találta, hogy olyan határesettel áll szemben, amelynél a kivételes elbírálás indokoltnak mu­tatkozik, sí élttől iá meggondolástól vezérelv© hozta meg egyhangú szavazattal a rendel­kező részben foglalt és< a kizáró ok fenn­forgását meg nem állapító határozatát. Az eljárás során költség nem merült fel s így e részben határozni nem kellett. A határozat nyomban kihirdettetvén, az érdekeltnek ezúton tudomására hozatott. K. m: f. Mezey Lajos s. k. az állandó összeférheti en­ségi bizottság elnöke, Meixner Emil > s. k., ; az állandó összeférhetlenségi bizottság jegyzője«. Elnök: A Ház a bejelentést tudomásul ve­szi. A vaulás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Sziuyei Merse Jenő vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. Ház! Van szerencséim a kán­tortanítók fizetéskiegészítő • áll'lámsegéljyéniek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot be­nyújtani. (Éljenzés.)' Kérem: annak kinyoma­tását, szétosztását és részletes tárgyalás céljá­ból a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottság­hoz való utalását.,« Egyben bejelentem, -hogy a javaslat elő­adójául Király József, helyetteséül pedig Szabó Gyula 'képviselő urakat kértem fel. Elnök: A beadott törvényjavaslatolt a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztja, a # mi­niszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelen­tését tudomásul veszi. A törvényjavaslatot an­nakidején részletes tárgyalás céljából kiadja a Ház a miniszter úr á*tal megjelölt bizottsá­goknak. Napirendünk első pontja a Pozsonyban 1942. évi július hó 2. napján kelt magyar­szlovák társadalombiztosítási szerződés becik­kelyezéséről szóló törvény javaslat. (írom. 767) Vitéz Kökényesy Péter előadó urat iMeti a szó. Vitéz Kökényesy Péter előadó: T. Haz! A múlt év elején, foglalkozott a magyar törvény­hozás a szociális jogalkotásokkal kapcsolatban a Magyar Királyság és a Németbirodalom között a társadalombiztosítás terén viszonossá­got megállapító törvényjavaslattal. Az azóta eltelt idő amellett tett bizonyságot, hogy nagy szükség volt ennek a kérdésnek szabályozá­sára. A viszonossági szerződés jótékonyan éreztette ugyanis hatását azza-1 a miunkástár­sadalommal szemben, amely kenyerét hosz­szabb-rövidebb ideig a baráti Németországban keresi meg. Az ilyenirányú jogalkotás terén a. kor­mányzat nem állhatott meg, mert a magyar állam polgárai nemcsak Németországba, ha­nem a környező egyéb államokba is kimennek dolgozni és viszont ezekből az államokból is jönnek át munkásfcpk, akik itt helyezkednek el. Ez a körülmény vezette azután a kormányza­tot arra, hogy a társadalombiztosítás terén egyél államokkal vonatkozásban is mietgte­remtse a viszonosságot. Céllszerű a hasonló szerződések létrehozása különösen a szomszé­dos es a szentistváni területből jelenleg miég birtokló álvamokkal való viszonylatban annál inkább, mert a kölcsönös munkakeresési lehe­tőség módot ad közvetlen betekintésre azok­nak a külföldi propagandisztikus valótlansá­goknak a terére, ahol Magyarország olyan ár­iára gyanánt van beállítva, mint ahol a nem­zetiségek vas járommal a nyakukon nyögik a magyarság lehetetlen méretű sanyargatásait. Szükségesnek mutatkozott a viszonosság kiépítése magyar-szlovák viszonylatban, amely kft állam között kölcsönösen igen jelentős munkásvándorlás észlelhető. A kormánymegbizottak által folytatott tár­gyalások eredményiéként, — amelyeknek során mindkét állam a legnagyobb megértést és jó­indulatot tanúsította a kérdésnek közmegelé­gedésre történő megoldásaival kapcsolatban — a két állam meghatalmazottai 1942. évi július hó 22. napján Pozsonyban aláírták a magyar­iszlovák társadalombiztosításci, viszonossági szerződést. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ennek a szerződésnek ,a becikkelyezéséről szól. A tör­vényjavaslat 1. §-a az áldandó gyakorlatnak megfelelően f kimondja a szerződésnek és a hozzá tartozó jegyzőkönyvnek az ország tör­vényei közé való iktatását. A 2, § tartalmazza a szerződés magyar és szlovák szövegét^ míg a 3. §. az életbelépési és. végrehajtási záradékot foglalja magában. Ami már most a társadalombiztosítási vi­szonossági szerződést illeti, annak ) lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a szerződésben gondoskodás történik arra az esetre, ha a két állam polgárai a másik állam termetén vállal­nak munkát és ezáltal saját hazájuk társada­lombiztosítási gondoskodásának köréből kies­nek. Ennélfogva a szerződés a jó szomszédi vi­szony ápolásán felül mindkét állam szociális érdekeit, társadalmi egyensúlyát és békéjét szolgálja. A megköitött viszonossági szerződés lénye­gében a Magyar Királyság és a Németbiro­dalom között létrejött és az 1942 : 1. te.-ben fog­lalt szerződés irányelveit tartja szem előtt. Ennek keretén belül hat fejezetben tárgyalja a két állam közötti társadalombiztosítás rész­letes szabályait. Az I. fejezet általános megállapításokat tesz és főelvkénit kimondja, hogy a szerződő felek állampolgárai a társadalombiztosításból eredő jogok és kötelezettségek tekintetében egyenlő elbánásban részesülnek. A II., III. és IV. fejezeti a társadalombizto­sítás különböző ágaival kapcsolatos részletes szabályokat öleli fel. Az V. fejezet vegyes rendelkezéseket tar­talmaz, míg a VI. fejezet a szerződés alkalma­zásával kapcsolatos átmeneti és zárórendelke­zésekről szól. A szerződéshez zárójegyzőköny v is ' fűző­dik, amely a szerződés egyes kérdéseivel kap­csolatban tartalmazza a szerződő felek megál­lapodását. A szerződésnek a betegségi biztosítással kapcsolatos rendelkezései közül meg kell emlí­tenem azt a rendelkezést, amely szerint a mindkét államban eltöltött biztosítási időtar­tamot mindkét szerződő fél tartozik figye­lembe venni a betegségi biztosítási szolgálta­tások megállapításánál, valamint azt a rendel­kezést, amely szerint az egyik szerződői fél tár­sad a»lombiztosítási teherviselője a másik szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom