Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
184 Az országgyűlés képviselőházának 334. ülése 1943 november 10-én, szerdán. a föld, amelyre annyira vágyódnak, amelyben olyan, nagy a hiány, 'olyanok kezébe kerül. akik azzal vagyonukat -akarják 'konzerválni. ùpeKuiac.O! — tiajniss jperenc: jitiamegy gazdálkodni a polgármesteri 1 ) Igazán eléggé el nem ítélhető anyagias gondolkodásról tesz tanulságot az ilyen magasállású köztisztviselő, aki mások elől veszi el a íöldet. viszont azt látják az emberek, hogy aki ezáltal tényleg gyarapodhatna, családját talám jobb körülmények közé juttathatná, de meg egyéniként is kiérdJeimielite eddigi magatartásával, annak igényeit, mellőzik. (Szöllősi Jenő: így lesz a magyar föld Csáky szalmája!) Azért jegyeztem, be interpellációmat a miniszterelnök úrhoz, mert itt óriási kontrasztot látok a gyakorlati politika megvalósítása és a kormány hirdetett, programmja között, (Kapcsányi László: Ez 'a vakulj magyar politikai) ezért kíváncsi vagyok, hoigy a miniszterelnök úrnak és a kormányzatnak mi' atzi álláspontja a földmívelésügyi miniszter úrnak ezzel az eléggé el nem ítélhető döntésével sziemben. (Ügy v n! a s&êhobalo dalon.) Éppen ezekben a nehéz időkbemi, amikor azt kell éreznie a népnek, hogy a kormányzat minden eszközzel igyeksizik az ő jobb megélhetését, megerősítését, a földhöz kötését elősegíteni, akkor egy ilyen intézkedés sokkal jobbam destraál, mint akármi miás. (Úgy van! a. szélsobalo'Sít\\)^n.) Mély tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, hogy nekünk ebben a kérdésben megfelelő választ adjon, azonosítja-e miagát a. földmívelésügyi miniszter úr döntésével, (Egy hang a\ széhőbaZoldalon: És cselekedjék!) vagy hajlandó-e levonni a konzekvenciákat à miniszter úrral szeimbem v (.Z? jenzés^ és tups a' szélsőbal oldalon. — Szöllősi Jenő: Azit nem! Felelősség azt nincs! — Raéniss Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendét kérek, képviselő urak. Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Mikó Imre képviselő úr interpellációja a miiudsizteirteilnök úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Dr. Mikó Imre országgyűlési képviselő interpellációja a miniszterelnök és a pénzügyminiszter urakhoz a roimán megszállás alatt' állásukat vesztett magyar köztisztviselők ügyében'. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraiknak arról, hogy a 900/1941. M. E. és -az 1100/1941. M. E. számú rendeletek alapján a magyar nemzetiségű volt román alkalmazottaknak több csoportja, akik állásukat magyarságuk miatt vesztették el, a felszabadulás után kedvezőtlenebb helyzetbe jutottak, mint azok. akik a román. megszállás alatt mindvégig közszolgálatban állottak! 2. Milyen intézkedéseket szándékoznak tenni a miniszter urak hogy ezek a visszásságok kiküszöböl tersének 1« •: «n '*'• Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. .,,.,.. Mikó Imre: T. Ház! Mióta az erdélyi köztisztviselők és nyugdíjasok besorolása tárgyában interpellációmat bejegyeztem, tömegesen kapok leveleket a keleti és erdélyi részek legkülönbözőbb vidékeiről tiszViselőktól es nyugdíjasoktól. (HaKiJuk! H Fjük!) akik interpellációmmal kapcsolatban saját ügyeiket M 1 a k elő és "arra kérnek, hogy interpellációmban kérjek panaszukra orvoslást. Már maga ez a jelenség is azt mutatja, hogy a visszatért részek közszolgálati alkalmazottai között bizonyos nyugtalanság mutatkozik (Halljuk! Halljuk!) és az állami igazgatásnak -lsőrendű érdeke, hogy érpen ma, amikor a tisztviselőktől háborús^ teljesítményeket kíván és a belső front szilárdságának fenntartását elsősorban az államtól függő viszonyban lévő társadalmi rétegektől várja, teremtse meg azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a közi isztviselő nyugodtan dolgozhatik, a nyugdíjas pedig a köztisztviselő életnívóján élhet. Különös fontossága van ennek a kérdésnek a visszacsatolt területeken, ahol az összekuszált nemzetiségi viszonyok és a új határok közelsége amúgy is eléggé próbára teszi a magyar tisztviselőtárs'aidalom idegrendszerét. T. Ház! A második bécsi döntés után ai felszabadult keleti és erdélyi részek első nagy államigazgatási problémája az volt, hogy miként kapesolák bele a magyar közigazgatásba azokat a közalkalmazottakat, akik a megszállás 22 évét Romániában töltötték és ott a magyarországiaktól eltérő jogszabályok szerint szolgáltak, ^vtagy elvesztetlték állásukat és akiknek helyismeretét, felkészültségét az ott ismét berendezkedett magyar közigazgatás nem nélkülözheti. E célból íai magyar kormány két rendeletet adott ki, amelyek közül a S00/1941. M. E. számú rendelet a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészem a közszolgálati állások szervezését és betöltését, iaz 1200/1941. M. E. számú rendelet pedig a volt magyar, illetőleg volt roimán közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjiaisok ellátását szabályozta, A Teleki Pál vezetése alatt álló magyar kormány megfontolás tárgyává teéie azt, hogy a román megszállás alatt igen sok magyar 1 közalkaltmaziöitt vesztette el állását, részben az imperiumváltozás kezdetén a hűségeiskű megtagadása miatt, részben később a magyar köztisztviselőknek többnyire a nyelvvizsgák ürügyével történt tömeges elbocsátása útján. Mindkét rendelet lehetővé tette, hogy bizonyos körülmények fennforgása esietéibein a magyar közalkalmazottak számára a romiam megszállás alatt szolgálaton kívüli töltött időt a fizetésük és nyugdíjuk alapját tevő tényleges szolgálati időbe beszámítsák. Az idézett két kormányrendelet folytán három év alatt kialakult joggyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a magyar kormány minden előrelátása ellenére is az erdélyi magyar közszolgálati alkalmazottaknak több nagyszámú csoportja a bécsi döntés után nem részesült abban az elbírálásban, amelyet a megszállás előtti közszolgálatai és a megszállás alatti magatartása alapján joggal elvárhatott volna. Ezéirt pártunk feltétlenül szükségesnek tartda az idézett, két kormányrendelet módosítását, kiegészítését és helyes értelmezését a továbbiakban jlőterjesztendő részleteknek megfelelőien. ; 1. Az 1200/1941. M. E. számú • rendelet 9. -j-ának 3. bekezdése nagyon helyesen kimondja, 'hogy annál a volt magyar közszolgálati alkalmazottnál, akit a román hatóságok a hűségeskü letételének megtagadása miatt a szolgálatból elbocsátottak és aki ennekfolytám vagy egyáltalán nem, vagy csak az 1929 augusztus 20-iki úgynevezett Boila-féle román törvény alapján részesült ellátásban, a trianoni szerződés ratifikálásától, -vagyis 1921 július 26-tól 1929 decetmber 31-ig terjedő időt tényleges szolgálatiban
