Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

Az országgyűlés képviselőházának 334. ülése 1943 november 10-én, szerdán. . 185 töltött időmeb kell tekinteni. A kormányrendeletnek, ez a szakasza elégtételt szolgáltat azoknak a magyar köztisztviselőknek, akik a trianoni ^ szerződés ratifikálásáig nem voltak hajlandók a román kormánynak a hűségesküt letenni. A román hűségeskü megtagadása volt az elszakított Erdély magyarságának első öntudatos megnyilatkozása és .az esküt ' megtagadó köztisztviselők magatartására a magyar társadalom csak , tisztelettel és büszkén tekinthet. (Ügy van! a szélsőbaMdalon.) Az 1200/1941. M. E. számú rendelet idézett szakasza értelmében, azonban osak azoknak az esküt nem- tett g tisztviselőknek a szolgálaton! kívül,töltött ideje számít be a tényleges, szolgálatba, akik a román kormánytól "a Boila féle törvény megjelenéséig nem részesültek ellátásban. Van azonban az esküt nem tett tisztviselőknek egy kisebb csoportja, amely már a Boüa-féle törvény megjelenése előtt kapott valami egészen csekély nyugdíjat. Ezek tehát a rendelet értelmében elesnek attól, hogy a szolgálaton kívül nagyobbrészt nyomorban töltött idejük a tényleges szolgálatba beszámíttassék. ^Méltányos volna azoknak az esküt nem tett tisztviselőknek, akik egy ilyen csekély, inkább jelképes nyugdíjat élveztek a román kcxrmánytól, szintén beszámítani a szolgálaton kívül töltött időt a tényleges szolgálatba. 2. Van azonban a magyar köztisztviselőknek egy másik nagy csoportja, akik bizonyos kényszerítő körülmények hatása alatt letették a román hűségesküt. Anélkül, hogy az esküt nem tett tisztviselők hazafias érdemeit kisebbíteni kívánnám, legyen szabad rámutatnom arra, hogy igen sóik olyan magyar köztisztviselő volt, aki bár letette a nomán hűségesküt, semmivel sem részesült jobb elbánásban, mint az esküt megtagadó tisztviselők- Igen sok magyar közalkalmazott kénytelen volt állásához ragaszkodni nlagy családja, vagy nehéz anyagi körülményei miatt és nézetünk szerint még akkor is helyesebben járt el, ha az esküt letéve Erdélyben maradt magyarnak, mintha repatriált volna és ezáltal Erdélybem apasztotta volna a magyarság számát, másrészt pedig a trianond

1 oirszág vállaira rakott volna ujabb terheket. (Ügy van! Ügy van!) ... ;- A román, kormány a megszállás első éveiben kapva kapott a magyar köztisztviselőkön ég sokakat kény szeri tett a tovább szolgála sira. Pár év alatt azonban a román intelligenciái kifejlődése olyan méreteket öltött, hogy ä magyar közalkalmazottak feleslegessé váltak és ettől kezdve a legkülönbözőbb ürügyekkel fokozatosan a közszolgálat elhagyására kényszerí tették őket. Feltétlenül méltányosnak tartanék ,az, 1200/1941. M. E. számú rendelet olyértelmű kibővítését, hogy azoknak a magyar közszolgálati alkalmazottaknak, akik a hűségesküt letették ugyan, de később állásukat magyarságuk miatt elveszítették és így ugyanarra a sorsra jutottak, mint az. esküt inem tett köztisztviselők, a trianoni szerződés ratifikál ása és 1929 december 31, között szolgálaton kívül töltött időt tényleges szolgálatban töltött időnek tekintsék abban az esetben, ha az illető nemzethűsége ellen kifogás nem merült fel. Azt, hogy valaki magyarsága miatt vesztette-e állását, felfogásom szerint rugalmasan kéli értelmezni, mért kétségtelen, hogy magyarsága miatt vesztette állását például az a köztisztviselő is, aki a romári nyelvvizsgát egyízben sikerrel letette már és amikor másodízben is nyelvvizsgára idézték, valamilyen ürüggyel beadta a nyugdíjazás, iránti kérését, mivel tudta, hogy ha a második, vagy harmadik, vagy akár a tizedik nyelvvizsgán megbukik, fegyelmi átan távolítják el és még nyugdíjat sem fog kapni. (Ügy van!) 3. Az 1200/1941. M. E. sz. rendelet 26. §-ának második bekezdése lehetővé tette azt, hogy annale a volt magyar, illetőleg volt román közszolgálati alkalmazottnál, akit állásából magyairsága miatt bocsátottak el, ellátással vagy ellátás nélkül, abban az esetben- ha a magyarság érdekében kifejtett ^munkásságával különös elismerésiéi méltó érdemieket szerzett, a trianoni ezierződés ratifikálása és a bécsi döntés között a keleti és erdélyi országrészen tényleges szolgálatban nem töltölt időt vagy annak egy részét a nyugdíjba beszámítható szolgálati időhöz hozzászámítsák. (Helyeslés a középen.) A rendelet szövegéből nem tűnik ki, de a rendelet folytán három év alatt kialakult gyakorlat kétségtelenné tette, hogy az e_ szakasz alapján a szolgálaton kívül töltött idők után engedélyezett idő beszámítása csak a nyugdíj mértékének, százalékának megállapításánál vehető figyelembe, tehát az előmenetel szempontjából ez az idő nem számít be. Az 1200/1941. M. E. sz. kormányrendelet rendelkezései közül e szakasz körül merült fel a- legtöbfb panasz és sérelem. A sok eset közül csak egyet kívánok példaképpen kiragadni. Van egy nyugdíjas ismerősöm, aki Trianoji előtt főszolgabíró volt... A románok bejövetele után megtagadta a hűségesküt és ezért állását vesztette és a meigszállás alatt nem vállalt közszolgálatot- Trianon előtt a VII. fizetési osztály 3. fokozatába volt besorolva és most, hogy belszámították a megszállás alatti szolgálaton kívül töltött idejét, ugyancsak a VII. fizetési osztály 3, fokozatában maradit s csak nyugdíjának mértékét emelték fel 20%-kai. Ugyanakkor azonban, szolgált alatta egy szolgabíró, aki letette a hűségesküt, kiszolgálta a gyakran változó román politikai pártokat, leányait románokhoz adta férjhez és csak a bécsi! döntés után került nyugdíjba. Ezt az urat, mivel a román megszállás alatt végig szoilgált, a felszabadulás után a VI. fizetési osztályba sorolták be s ma ebből a magaslatból nézi le egykori főnökét, aki az eskü megtagadása miatt vesztettle állását. (Fe

7

kiá tások a szélsőbaloldnto«;: Úgy van! Ügy van! — Mindig így van ez!) Sok esetet tudnék felsorolni, de egy példából is eléggé levonható az a konklúzió, hogy az 1200/1941. M, E. sz. rendelet 23. §-ának mai értelmezése helytelen (Ügy van! Ügy van! a bn\és a szé

1 sőbaloldalon.) és ezt a szakaszt egy olyan magyarázó rendelkezéssel kell kiegészíteni- amely lehetővé teszi, hogy a szol gát a ton kívül töltött idő ne csak a nyugdíj mértékének, százalékának megállapításánál, hanem az előhaladás szempontjából is tekintetbe vehető légyen. (He y estés a középen.) 4. A magyar közszolgálatba átvett köztisztviselők besoirozását a 900/194L M. E. sz. rendelet szabályozza. A rendelet 11. §-a lehetővé teszi azt, hogy annál a közszolgálati alkalmazottnál, aki Trianon előtt magyar közszolgálatban állt s a megszállás alatt magyarsága miatt ellátás inélkül állását vesztette, ha azóta a román megszállás alatt lévő területen lakott, a trianoni szerződés ratifikálásától az újból való a.kaimazá^ig eltelt időt, vagy annak egy