Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

•Àz országgyűlés képviselőházának 384. roimfi nincs?« S ha ilyen aikad, úgy azt egyeniesen a konyhába irányítják, ahol Neumann Mjanóné veszi át aiz árut, kinek a férje értheteítlen. okok miatt már 1942 tavaszán hazajött az oroszországi munkaszolgálatból és azóta erős kereskedelmet folytait} szöggel és dróttal. Az élelmiszerüzletben cirka

1

10 óráig tart ez a bevásárlás, míg 10 óra után a. többi helybeli zsidóassizionyok igyekeznék Neumanné üzletébe hatalmas 'kosarakkal, hogy széthordják a reggel összeharácsolt árut. Immár nyolc hónlap óta tart ez iaz állapot s hiába kiértem Szenitirmav

1 áruellenőr, valamkut a rendőrkapitányság közbelépését, mindezideig nem történt intézkedés.« Ebből is látszik, hogy milyen kievés ügy kerül a rendőrségre, mert á feljelentések vagy papírkosárba kerülnieki, vagy egyes protektorolk közbelépése következtében elsikkadnak. Rátérve a sertésvásárlásoikkal kapcsolatos visszaéléseikre, itt az a helyzet, hogy ősszel egy sovány sertés 7—800 pengőbe ^került, viszont, ha egy gazda azt a közellátás részére akarta hizlalni, csak maximális árban számítva azi öt mázsa árpát és tengerit, ez 200 pengőt jelent, tehát ezer pengőbe került a siertés; viszont a hízott sertés maximális ára 500 pengő, tehát a veszteség csak egy sertésnél 500 pengő. Ezt sízóvátettem a közieilláiási tárca bizottsági tárgyalásán is. Szása miniszter úr kijelentette, hogy ennek aiz, oka azt, hogy, a vállalatok igazgatói igen magas áraikat; fizettek a süldőkért sí hogy a gazdák ezeknek a m-ïgas áraiknak nem-tudtak ellenállani. (Szöllősi Jenó: Ez így volt! — vitéz Iápcsey Márton: E

z nem közellátási kérdés!) Arról elfelejtkezett beszélni a miniszter úr, hogy egyenesen r kor mányutasítás volt airra, hogy ezek a vállalatok zsírellátásukat feltétlenül biztosítsák, te«hát kor many utasításra fizették ezeket a magas árakiaii Igaza volt tehát Nagy László képviselőtársamnak, hogy azokat kellene tulajdonképpen a vádlottaik padjára ültetni, akik eizeket az utasításokat kiadják. Ha, egy tisztvisel öi akinek mindent vennie kell, sertést óhajt hizlalni, — pedig nagyon sok van, aki, hizlalna — multj éviben ezer pengőbe került a sertés kihízlalása, mioist ennek a. tisztviselőnek a duplájába, tehát kétezer pengőbe kerül a hizlalás, a tengeri és a süldő

1 felemelt ára miatt!. Kérdezem, hogy becsületes úton hogyan lehet ennyit fizetniök ezeknek a tisztviselőknek, akik 3—400 pengő fizetést kapnak? Az ilyen állapotok természetesen azután különböző visszaélésekéit okoznak. Amikor ennek a Jörvényjaviaísiatnak készülődéséről beszélteim egyes tisztviselőkkel, azt mondották nekem.; hogy az ő helyzetük most meg fog miejhezedni, miután a paraszt a törvény életbeléptetése után majd óvatosabb lesz és majd kevesebb árut fognak kapni. A vonaton együtt utiaztiam egy magasrangú vasúti tisztviselővel, aki panaszkodott, bogy a vasútig pálysmiunkások, különösen Erdélyben, mezítláb és fehérnemű ' nélkül kén ytelenek járni. Szerinte ennek az; oka az* hogy a textilkiskereskedők a nagy kereskedők tői megkapott árujuknak csak 5 vagy 10%-át adják el az. üzletben» a többit pedig elfeketézik. > Azt mondotta nekem, hogy a kormánynak majd egy javaslatot fog betérj észtenk hogy ezek a textilkereskedők egy t listát, vezessenek arrós ki mennyi fehérneműt kap. Ezeket majd ellen*. ülése 194Ù november lÖ-én, szerdán. Ï5& őrizni kellene és így ezeket a visszásságokat meg lehetne szüntetni. Rátérve a mezőgazdasági nap szám bérekre, ezeknél is különböző visszaéléseikre és bűncselekményekre fog alkalmat adni a jelenlegi törvényjavaslat. A köteles mezőgazdasági niapszámlbér az első osztályú férfimunka snál 4 pengő 80 fillér. Nekem is van gazdaságon s, tekintettel arra, hogy ezért a pénzért egyáltalán nem kaptáin napszámosokat, pedig nagy szűk-. ségem lett volna rájuk, behívattam az aratógazdámat, megkiétrdezte/m, vajjom miért nem jönnelk a munkások a megállapított napszámbérért IT Nagyon rendjes ember ez a Bartus István, aki azt £ elei te nekemi, hogy a munkások a z ( mondják, hogy ha ők inget akarnak vásárolni, kénytelenek 120—140 pengőért vásárolni, azon'kívül a bakancsot, miután jegyre egyetlenegyet sem kapnak, kénytelenek 300 pengőért megvenni; használt alsónadrágot 60 pengőért vesznek és egy teljesen foltos nadrágot pedig 80 pengőért. Hozzáfűzte még, hogy Czettler kegyelmes úr 10 pengőt fizet és a honvédségi olajkűtaknáli pedíig 12 pengő a mezőgazdasági munkások napszámja. T. Képviselőház! H

a a kormány rendeleteket hoz, a maximális árat tényleg tartassa be nemcsak a gazdákkal, hanem, más közegeikkel is, m>ert; azi teljesen telhetetlen, hogy azok a gazdaságok, amelyek, feketézni nem, tudnak és akiknek csak 30%-kai emelték a terményeit,ezeket az óriási, 10—12 pengős napszámbéreket, amelyeiket a hivatalos hatóságok kifizetnek, fizetni tudják. Ugyanis a gazdaságoknak, a júliusi 30%-os béremelés után ki kell fizetniük a vasért, tbőrért, olajért és üzemanyagért 150%-os eimelést. Magam például július elején egy traktort rendeltem januári leszállításra s kiötlevelem 12.000 pengőről szólott;- Ennek feleárát, 6000 pengőt ki kellett fizetni. Októberben kaptam a gyártól e^y felszólítást, hogy .a, közellátási naiinisztérium a traktor árát 75%-kai felemelte, tehát 21.000 pengő lesz a traktor ára és fizessek ki még 4000 pengőt. Kifizettetni a 4000 pengőt. Most ez a két összeg együtt majdnem annyit tesz ki, mint amennyibe az egész traktor került volna és a traktor áránakl még mámidlig csak a . felét fizettem, ki. Ilyen árak mellett természetesen nem lehet ezekéit az óriási napszámbéreket kifizetni. Viszont a munkásoknak isi teljesen igazuk van, amikor ők hivatkoznak a textil és cipő óriási árára. Az előadó úr említettevjiogy ennek a törvénynek a végrehajtása elsősorban közellátási kérdés. EMben igaza van az előadó úrnak, mert ha jó volna a közellátás, aikkor nem is volna szükség erre a törvényre. Ugyanis például mindjárt a lisztfetjiadag felemelésével kapcso-, latban a liszttel feketézőknek egyszerre igen rossz dlolguk lett és elkezdtek panaszkodni, hogy most nem tudnak jó üzleteket csinálni, mert lisztét imiost már igen kevesien vesznek. Ha ez a többi árunál is így volna és igazságos elosztás volna, akkor ezek a feketézések megszűnnének é$ erre a javaslatra nem is volna szükség. A cukorvásárilással kapcsolatiban, is nagy visszaélések történnek. Ennek az olkla elsősorban az, hogy erat az országot a cukorellátás terén háromféle kategóriára osztották. Az első> u'Siztályu állampolgárok közé tartozik. például Budapest egymilliós lakossága a magja 300.000 yisi'dójávai együtt; ai második kategóriába tar-/ toznak a kisebb városok, a harmadikba) pedig a falvak. Ezzel az. igazságtalainisággal kapcsolatosan a következő eseteik történnek a gyáriak-