Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
160 Áz országgyűlés képviselőházának, 334. ban: Egy munkapadnál dolgozik például három, munkás. Az egyik 'budapesti, a másik atsógödi, a harmiadik pedig váedukai. A budar pesti munkás kap kb. halvi egy kilogramm cukrot, az alsógöidi kap körülbelül havi félkilót és a váedukai pedi^ körülbelül 30 deka cukrot. Ugyanazt a munkát végzik, együtt dnligozinak reggeltől estig, de a cukor és: a zsírellátás terén teljesen más elbánáslban részesülnek, mert a budapestiek megkapják a heti 15 deka zsíradagot, a falvakban sokszor a nullá dekát va,gy pedig legfeljebb 5 dekát,. Ezt tehát feltétlenül m&g kell változtatod, mert akkor nem lesz, az a stotk vissiziaélés a cukornál és zsírnál sem. A fahiánynak, aimint azt már ellőttem felszólalt Budinszky képviselőtársam i» szóvátette, elsősorban a kartelek aiz okai. Én most nem akarok rámutatni arra, hogy miiért nincs t'a Budapesten és ' a. vidéken, csak arra alkarok rátérni, hotgy milyen veszedelmes dolog a fahiámy a a egyes háztartásokban. (Az elnöki széket Krúdy Ferene foglalja eL) _ Szerintem a f ázási még sokkal vestzjedeljmiesebb, mint az éhezés, mert ha az a munkás: azt ai burgonyáját vagy kis ételét meg tudja főzni mtelieg konyhában és gyermekeivel ott melegedni tud, akkor bennmarad a konyhajábaim és meg van elégedve, viszont ha fázilk és nem tudja mleigfőzni az ételt, akkor kimeigy az utcára és forradalmi hangulatot szít (Halmai János: Nagyon rossz tanácsadó a hideg!) és* akkor igazán nem lehet csodáik Ózni azon, hogy minden pénzt megadnak egy kiló fáért; egészen igazságtalan dolog tehát, hai ezeket az embereket megbüntetik. Ha / tehát ez a törvény úgy készülne el, hoigy ugyanúgy megbüntetnék a minisztereket (Ronkay Ferene: Miért éppen a minisztert?), a kiartelvezéréket és a tőzisdéseket, mint a kisembert, akkor -a törvényj'aivaslatot én is elfoigadnám, de mivel ezt nem látom, nem; foigadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalion.) Elnök: Szólásba követJkeziklí Szabó Gyula jegyző: Ifj. Tatár Imre! Elnök: Ifj. Tatár Imire; képviselő urat Illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot ugyaiji inkább büntetőjogi és igazságügyi szempontból kell tlárgyalni, ha azonban minit gazda, mégis hozzászólok, ezt azért teszem, mert többszázezer gazdatársammal szenvedő alanya vagyok annak a káoszba fulladt közgazdasági és közellátási helyzetnek, amelynek következtében az igazságügyminisztetr úrnak ezt a törvényjavaslatot ide a Ház asztalára kellett hoznia. T. Ház! Ahogyan etzt a javaslatot átolvastam:, láttam, hogy az igazságügynxiniszter az, ennek a törvényjavaslatnak alapján alkotandó törvényen keresztül a legszigorúbban óhajtja büntetni azokat, akik a háború által kialakított gazdasági helyzetből meg nem érdemelt hlasznot akarnak maguknak mások rovására biztosa tamil Ez szerintem nagyon helyes és szükséges, de tegyük fel a kérdést: a mi kir. kormány érzi-e, hogy miniden vonatkozásban! megtette kötelességét az elmúlt évek folyamán' abban a tekintetben, hogy a mai összekuszált közellátási é» közgazdiasági helyzet ne fejlíődjö-n! oda, ahová fejlődött. Én megadom erre a választ A m. kir. kormány ebben a tekintetben nem teljesítette kötelasségét és hia lesznek egyesek, akiket ennek a törvényjavaslatnak törvényre emelése után meg kell büntetni a ülése 194é november ÎÔ-én, szerdán. közgazdasági helyzet összezavarásáért, akkor elsősorban az igém t. m. kir. kormányt kell megbüntetni azért, mert a káoszb!a>fulladt helyzet ellenére nem tette meg kötelességét s a zsidóságnak és 1 csatlósainak ebben a helyzetben nyaklónétküld működést engedélyezett. Elnök: Kérem; a képviselő urat, méltóztassék jól megválogatni kifejezéseit Ifj. Tatár Imre: Nagyon jól tudjuk, t. Képviselőház, hogy a háború által teremtett viszonyok az egészséges gazdásági; helyzetet kizökkentik a rendes mederből, de eninek ellenére is úgy érzem, hogy a kormánynak, miivel minden vonatkozásban hatalmi erő áll 1 a háta mögött, igenis módja lett voilnai arra, hoigy rácsapjon a feketepiac hiénáira és hogy a mai nehéz közellátási helyzet főokának, a feketepiacnak gátat vessen. Mi már 1939-ben javaslatot tettünk az akkori kormányzatnak arra, hogy az akkor még mintegy 700—900 millióra tehető ingóvagyont zárolni kell. Ez a javaslatunk süket fülekre talált és ma tulajdonképpen azért burjánzik annyira a feketepiac, mert a zsidótörvények meghozatala után sem. tette rá a kormány a kezét a zsádó tőkére és így a zsidóság mai már nem 700—900 milliót kitevő összeggel szabotálja a m. kir. kormány intézkedéseit, hanem már millárdokra szaporodott összeggel. T. Képviselőház! Ez a helyzet elsősorban azért 'fejlődött ide és a miniszter úr Őnagy méltóságának azért kellett idehoznia ezt a törvényjavaslatot, mert amint az előadó úr is mondotta, ez a javaslat valóban közellátási kérdés és a közellátási és közgazdasági kérdéseket itt nem úgy kezelték, ahogyan kellett volna. Elképzelhetetlennek tartom például a háború közepette egy ország közellátási és gazdasági ügyeinek intéizését anélkül, hogy a termelés, az árikérdés és a közellátás ne egy ember kezébe kerüljön. Van ugyan csúcsminiszteíünkt de tekintettel avra ; hogy a csúesminiszter egyúttal pénzügyminiszter i&, neki fináncKzemmel kell ezeket a kérdéseket bírálnia és másképpen nem is tud ezekben a kérdésekben intézkedni. csak mint pénzügyminiszter. Ezért van az, hogy mivel: különféle érdekek merülnek itt fel és a pénzügyminiszter sokszor helytelenül, kénytelen a legkülönfélébb érdekeiket honorálni, közigatzdasági helyzetünk ide sorvadt, ahol; van. T. Ház! Mi váltotta ki tulajdonképpen a feketepiacot 11 ? Az, hogy a kormány mindjárt a háború elsői esztendejében nem vas szigorral kezelte az árkérdést és meni szabta ki kÖtelezcen mindenkire, szegényre és gazdagra egyaránt hogy hány pár cipő, hány csizma, hány öltözet ruha és fehérneinu jái- évente minden személynek. Ma vallóban az a helyzet, hogy aszelrint jutnak egyes életszükségleti cikkekhez az emberek, hogy mennyi pénzük van. illetőleg hogy mennyi pénzt akar áldozni erre a' célra. Egészen bizonyos, hogy ha, amint mondottam, már 1939-ben meghallgatásra találtak volna a mezőgazdaságnak ezek a jogos paiuar s z ai, akkor nem kövétkezie-tt volna be ez a helyzet és az igazságügyminiiszter úrnak ezt! a javaslatot nem kellett volna idehoznia. Ez a javaslat egy lépés a továbbfejlődés és a kérdések szükséges elintézése tekintetében, de úgy látom., hogy a helyzet a közellátási, közgazda sági s árkérdés tekintetében ma már annyira elfekélyesedett, hogy a miniszter úr ebben a kérdésben ezen a javaslaton keresztül, jószán-
