Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-333

Az országgyűlés képviselőházának 333. Lettesem kiküszöbölni. Ennek a tör vény javaslatnak is csak atz a feladata és hivatása, hogy a gazt gyomlálja, és 'hogy a, cselekmény elköveitésének körét a lehetőség szerint szűkebb körre* szorítsa. A büntetőjogi szabályok azonban a kérdést semimiesetrei sem oldják meg, mert mint voltam'bátoir rámutatni, ez termelési kérdés is. A feketepiac kinövéseit talán legjobban akkor tudnók megszüntetni, (Rassaiy Károly: Ha adnámíák a jegyekre árut!) ha eleget tudnának termelni, ha, tehát elegendlő közszükségleti cikk állna rendelkezésünkre. (Rassay Károly: Április óta van tej ás jegy és nincs tojás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő' urak! Tornyos György előadó: De, mert a háborús állapot fokozottabb anyagfogyasiztással jár, nem tudunk annyit termelni, — nines is hozzá, elegendő nyersanyagunk — hogy a termelés útján elégítsük ki a szükségleteket és szüntessük meg a feketepiac kinövéseit. Mivel a; termékekben hiányok mutatkoznak, nem tudunk eleget termelni, azzal mérsékelhetjük még a; közellátás hiányait, hogy a közszükségleti cikkek elosztását racionálisan szervezzük meg. Ez azonban megint olyan kérdés, hogy ezt tökéletesen, azt hiszem, egy kormányzat sem tudná megoldani és nem is tudják sem nálunk, sem más hadviselő államokbaim az elosztás útján sem teljesen kielégítő módon megoldani a kérdésit. T. Képviselőház! Szerény nézetem szerint ez a kérdés elsősorban és legnagyobb mértékben erkölcsi kérdés. Mindnyájunknak rá kell eszmélnünk, az ország egész társadalmának rá kell eszmélnie, hogy háborús időkben nem elégíthetők ki az igények iái közszükségleti cikkek nagyobbmérvű fogyasztásával! (Rassay Károly: Erre már ráeszmél tünk!) a rendelkezésre álló nyersanyagok hiánya folytán, így tehát maga a társadalom tudja ezeket a visszaéléseket a leghatékonyabban kiirtani, ha a maga részéiről lemondó, áldozatos magatartást és elsősorban fegyelmezett magatartást tanúsít, fegyelmezettséggel fogadja 'és magára nézve; is kötelezőnek isimeri el és alkalmazza a korlátozó szabályokat (Ügy van! $obb felől.) Mélyein t. Képviselőház! Az én igénytelen nézetem szerint, ha a társadalom nem tud. vagy niem akar ebből erkölcsi kérdést csinálni, akkor ezzel a törvényjavaslattal is és más törvényalkotásokkal-is csiak enyhíthetjük, mérsékelhetjük a viaszaéléseik elkövetésének! körét, de megszűntetni nem tudjuk. Ezt csak lemondással, áldozatkészséggel és fegyelmezettséggel tudjuk a legszűkebb körre szorítani. Mélyen t. Képviselőház! Talán ennek a büntetőjogi törvényjavaslatnak a keretébe nem illik bele a poézis, de én mégis szerény előadói beszédemet Mécs Lászlónak, a felvidéki papköltőnek! egy gyönyörű verssorával kívánnám befejezni. (Egy hang a széhöbahlda, on: Emikeid et!) mégpedig abból a verséből vett idézettel, amelyet a Felvidék és Kelet-Magyarország visszacsatolása után írt és amelyben az egyes strófákban vázolja azt a sok szenvedést, amelyet a megszállott területek magyarsága átélt. Azzal fejezi be ezeket a, strófákat, hogy: »Áldott a nép, amely szenvedni tud«. Mélyen t. Képviselőház! Ez a verssor elmondható itt ezekkel az árdrágító visszaélésekkel kapcsolatban) is, amelyeknek kiirtása áldozatkészséget, lemondást, fegyelmezettséget, nélkülözést és talán elsősorban szenvedést jelentElmondható ezzel kapcsolatban is, hogy mi llése 1943 november 9-én, kedden. 137 csak akkor kerülhetünk ki ebből a világégésből épen, egészségesen és hiány tála nnl ha megtanulunk lemondani, ha megtanulunk szenvedni, mert az áldásban, a sikerben, a győzelemben csak annak a népnek, annak a nemzetnek lesz és lehet része, amely megtanul szenvedni és amely szenvedni tud. T. Képviselőház! ^Tisztelettel kérem, ^ hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadni méltóztassék. (Éljemaés és fops a jobbodálon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Oszmten szólva, ahogy aa előadó úr előadását hallgattam, }fSnagyobb részében az volt az impresszióm, hogy nem foglallfciotaom vele, mert a javaslat indokolásának ismertetésére szorítkozott; és amit azonkívül mondott, arra majd beszédem mieigfelélő helyén fogom elmondani észrevételeimet. Most azonban, beszéde végem két dolgot mondott, amelyekre elöljáróban mégis 'reflektálnom kell. A

z egyik az, hogy ő maga kifejeizte azi előadói székből bizalmatlanságát a javaslattal szemben, amikor azt mondta, hogy a termelés, a közellátás és harmadsorban az erkölcsi szempont — tehát nem ez a javaslat — fogja rendezni az országban a nemzeti gazdálkodást; a másik pedig az, hogy azt mondta: a népnek szenvednie! kell és a nép szenvedése hozhatja meg a győzelmet. Ez rendben lenne, ha nem ennél a javaslatnál, mondta volna. így azonban egy nagy félreértésre ad alkalmat. Kétségtelen, ha valakit ötévi börtönre leültetnek, az szenved; ez a javaslat itt börtönt, fegyházat, stb.-t hoiz; tehát magában véve a szenvedésnek applikálása ennél a javaslatnál valahogy nem stimmel. (Derültség a szé sőbalotdalom.) Mert ha azt, amire ő gondölt, — lojálisán elismerem, hogy az előadó úr nem erre gondolt, hanem arra — hogy legyen közösségi szellem, legyem az egész magyarságban áldozatkészség', szenvedésre való készség, fogak összeszűritása a • győzelem érdekében. Ezt el lehetne érni, de egész biztosan nem ezzel a javaslattal. (Tornyos György előadó: De erre szükség vani!) Ne legyen félreértés. Ünnepélyesen kijelentem, pártom és a magam nevében, hogy aki a neimizelti gazdálkodás rendjét zavarja, azt a legszigorúbban meg kell büntetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalonl) Nemcsak börtönre, fegyházra, hanem amire tetszik. (Egy hang a baloldalon: Akasztófára!) De legyen a büntetés olyan- amely világosan megkonstruált cselekményekért jár, legyen hatályos, tehát mindénkire kiterjedjen, (Ügy van! a szélsőbalo dalon.) ne függjön »ha<;-tiól, mérlegeléstől, ügyészi jóindulattól és így respektive kormányjóindulattól ; ne függjön bírói tévedési lehetőségektől, hanem legyen világos és mindenkire hatályos. Ha egy ilyen törvény jön, akikor pártom is, magam is, a legnagyobb örömmel meg fogjuk szavazni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloTdalon.) T. Ház! Ebben a kérdésben nyugodt a lelkiismeretünk, mert ugyanez volt az «álláspontunk a

z 1940:XVIII. te, majd az 1941 :X. te. tárgyalásakor is, sőt e javaslatok tárgyalása során szigorítást kértünk. Mi már e két javaslat tár-