Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-333

138 Az országgyűlés képviselőházának 333, gyalásakoir megmondottuk, hogy sem az 1940. évi XVIII. te., sem az 1941 :X. te. nem fogja megszüntetni a közellátás zűrzavarát és e javaslatofc illetve törvények révén a közellátás semmiképpen sem lesz, jobb. (Egy hang a szélsobülo drnkm-: Sőt!) Legyen szabad az 1941 :X. te. tárgyalásakor 1941 június 13-án mondott beszédemből a következőket idéznem (Rassay Károly: Az egészet! — DerüHség. — Olvassa): »Mi azt állítottuk akkor i«, hogy nem erre a javaslatra van szükség, mert ez a javaslat nem viszi előbbre a termelést, nem szünteti meg az közellátás zűrzavarát, ennek a javaslatnak a révén egy holddal több cukorrépát, vagy búzát nem fognak bevetni, egy dekával több liszt nem kerül arra a helyre, ahová a közellátás zavarai miatt ma nem kerül elegendő meny-nyiségben. ennek a javaslatnak a révén egy ember sem kap több cipőtalpat, szóval az, amit mindenki eL akar érni, nem történik meg ennek a javaslatnak a törvénnyé válásával«- , De ezt is mondtam (olvassa): »Nem lehet közöttüník vita atiekinitetben — és ezt végre nyíltam és egyenieseni meg kiöli' mondani —, hogy minden becsülete» magyar ember hajlandó a legnagyobb fegyelemmel alávetni magát-a legnagyobb nélkíülözéseknelk is, ha azt látja-, hogy lakosam cselekiszeneki, ha^ tehát lát egy átgondolt tervlet. látja azt a célt, amely felé aiz átgondolt terv alapjátni őt viszik, és tudja, hogy az igazsás: mindeníkivel szemben érvényesül.« Külöai kiemeltem! az akkor tárgyalás alatt volt 1941 :X. te. javaslatának inldloíkolásából az idevonatkozó részt és azt miondtaimi (o/vassá): »A javaslat indokolásában milyen szép a következő mondat: „Végül fontos szempont, hogy a javaslat kifejezésre juttatja a magyar törvényhozás határozott állásfoglalását a termelés közérdekű irányítása és az áruelosztás, valamint a fogyasztás terén érvényesítendő legmesszebbmenő talkarékoebodás mellett s kifejezője egyúttal annialb a klözössiégi szellemnek, amelynek a magyar közéletbe váló átvitele a nemzeti jövő érdekében szükséges."« Ezt mondta az ilnldloíkoláei. Viszont én tovább a következőket mondtam (olvassa): »Ez nagyon szép. ez tökéletesem így van. ezzel egyetértünk és hajlandók vagyunk ennek érdeikében azokat, akik ebbe a közösségi szellembe nem illeszkednek beüe és nem akarnak így doligozni, büntetéssel is sújtani, d|e elbben a javaslatban nines átgondolt terv, nincs benne a termelés irányítása, nincs benne a közellátás rendezése; nincs benne tehát minidlaz, ami a javaslat indolbolásábam, ebben a gyönyörű mondatban kifejezésre jut. Mindez efbből! a javaslatból tökéletesen! hiányzik.« T. Ház! Ugyanakkor Hmmyady Ferenc gróf a túloraalról 1941 április 1-én a következíolket mondoíta (Halljuk! HaVhik! — Olvassa): »De végre is miniden törvényjavasltait elfogadása vagy el nem fogadlása elvi kérdési. Aki érzi, hiiSizi és tudja, hogy a: tengelyhatalmak kezdeményezésére», de ma már az egész világon egy új szellem valm kialakulóban, aki felismeri', hogy annak lényege a nemzeti szolidaritási, amely az anyagi érdekeik elhanyagolásával is a. nemzeti közösséget szolgálja, atzs nemcsak ennek &

r törvéniyjavaslatnalk az elfogadása," hanem végrehájtásiáiniaJk minden eszközzel való megkönnyítése által is bell, hogy igazolja, a modern magyar hazáját nemesák! a vitám et samguinem megajánlásávalL hanem avenájával. ülése 1943 november 9-én, kedden. tehát javaivaü is kész szolgáltai.« (É> éd^h taps a ssélsőbaloldalon.) Radöcsay miniszter úr ugyanennek a. javaíslatnak a tárgyalásániál 1941 június 13-áni a következőket mondotta '(Radöcsay László igazságügy miniszter: Kíváncsi vagy oki! —. Dérvktr ség. — Olvassa): »...ennek a törvényjavaslatnak ai colija, niam a megtorlás, enniek a törvénynek a célja a közellátás érdekeinek, és ezzel a nemzeti közösség érdekeinek a megvédéisei Amennyiben azonban ennek a célnak egyik eszköze kell, hogy legyen a megttoirllás is; akkor természetes, hogy ennek a megtorlásnak hatályoisnafc "kell lennie és merni elégedhetünk meg kihágási : megtorlásokkal.« T. Ház! A Ház bölcsessége Huny ady Ferenc igen t. képviselőtársam és a miniszter úr állás- ' pontját tette magáévá és megszavazta a> törvényjavaslatot, úgyhogy ez a javaslat már két esztendő óta törvény. A törvény alapjain tehát megkapta a kormány és az igazságügyminiszter úr is mindazokat az eszközöket, amelyeket csak kért ahhoz, hogy a közellátás érdekeit és ezzel a nemzeti közösiség érdekeit is megvédhesse. Most keit esztendő után .tehát nyugodtan megkérdezhetjük a t. kormányzatot és az igazságügyminiszter urat, miként méltóztattak élni azokkal az eszközökkel, amelyeket akkor a Ház készségesen nagy többséggel rendelkezésükre bocsátott? (Radoesay László igazságügyminiszter: Tyűh, de nagyszerű! Zseniális kérdés! — Kunder Antal: Ha nem is zseniális, de kellemetlen kérdés! — Derültség a szelsőbalo'da^on,) liehet, hogy a miniszter úr nem tartja zseniálisnak a kérdést, én azonban, lelkiismereti kötelességemneik tartom, hogy ezt az igazságügymini?zter úr felé feltétlenül feltegyem. A megjegyzésnek ez a_ része tehát abszolúte nem olyan, amilyet az igazságügyminiszter úrtól elvártam volnia. Mondom, nyugodtan kérdezhetjük: vájjon két esztendő óta nőtt-e az országban a közösségi szellem? Rendezettebb-e, jobb-e a közellátás? (vitéz Lipcsey Márton: Mindenesetre jiobb!) Jobb-e a termelés és» igazságosabb-e,' aiz elosztás? (vitéz Lipcsey Martion: Jobb a termelés is!) Voltak-e elrettentő büntetések és csökkent-e a bűncselekmények száma? A választ én és veilem együtt minden képviselőtársam — i?okau hangosan, sokam magukban — (Der&Hsêg.) meq; tudjuk adni: nem ési nem. (Rassay Károly: Itt van ez az új javaslat! Ez azt bizonyítja!) Megint előhozom 1941 június 13-án tartott beszédemnek a következő részét (olvassa): »Én állítom, hogy ebben az országban azok szenvednek a legtöbbet, akik: betartják a rendelkezéseket, akik kínosan alkalmazkodniak a fennálló törvényes szabályokhoz, akik a közellátási miniszter úrnak bármilyen kiadott rendeletét betartják. Ezek rendkívül sokat szemvednek, viszont az égvilágon semmi bajuk sincsen azokniak, akik túlteszik magukat ezen.« (Rassay Károly: Tíz- és tízezren!) »Mert először is nincs itt semmi szervezet, amely őket megfoghassa, másodszor pedig akadhatnak mindig' derék, jó protektorok, akik az igazságügyi hatóságok kezét lefogják. Arra törvényt megszavazni, arra -örvényt hozni, hogy a kivételeket, a néha elfogott egy-egy embert megbüntessék, nem vagyok hajlandó, mert ez elaltatja a közvéleményt. Az újságokban azt fogjuk olvasni, hogy milyen szigorú rendelkezéseket hoztunk és akkor azt hiszi mindenki, hogy az ijedelemtől itt rögtön több lesz a szappan, a liszt és a közellátás rendesebb lesz. Tökéletes tévedés! Azok az