Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-333

Àz országgyűlés képviselőházának 333. amilyen például a' pestvármegyei Pállmonlos­tora. A három elgondolás közül kétségtelenül a legegyszerűbb megoldásinak látszók! az első ter­veizet, tehát az, hogy a közület jelenlegi státu­saihoz tartozó tisztviselőik lássák el' bizonyos meghatározott napokon és tanyaközpontiokban a közigazgatási teendőket. Viszont köztudo­mású alz, (hogy óriási ai tisztviseiőhiány, de aiagy hiány van nemcsak tisztviselőkben, ha­nem orvosokban, í állatorvosjoklbani. sőt szüHész­nőkben is. Ez ai legjobban kitűnik abból a kö­rülményből, (hogy a pályázati hirdetményiek sok esetben eredménytellenek maradnak. Tehát el sem képzelhető, hogy az ország lakossága egyszerre ennyi jegyzőt;, orvost, állatorvost pro­dukálna, amennyi elég lenne a tanyai igazgatás megoldásának első lépéséhez. \ belügyminisz­ter úr ugyan az utóbbi időben többszáz föimein­tést adott a jegyzői képesítési alól, vélteményem szerint azioaiiba;n esz sem fogja! megoldani a kér­dést, mert ezeket a jegyzőiket főleg a vissza­csatolt területek fogják majd fölszí vnd: Viszont a már miunkávall úgyis agyonterhelt jelenlegi létszámú községi tisztviselőktől nem lehet töb; bet kívánni, főképpen pedig nem lehet kívánni a tanyai kjülső szolgálat ellátását olyan községi jegyzőktől; akikj rengeteg feladatukkal! nem rit­kám egyedül, vagy csak kevés segítséggel ver­gődnek a sok munka közepette. A másik megoldás az állandó tanyai igaz­gatási szervezet létesítése, véleményem szerint szintén a nagy tisiztviselőlhiány miatt megvalló­sítlhaitatlaainak látszik. A harmadik tervezet kétségtelenül a leg­jlobb, de ezt már régen, a háború előtt kellett volna végrehajtani, amikor még nem volt kö­tött anyaggazdálkodás és tisztviselő is elegendő állott rendelkezésre a tervezet végrehajtásaihoz. Miért nem jött a belügyminiszter úr érvvel a javaslattal legaliább íhárom-négy évvel ezielöltlt, hiszen vannak vármegyék, amelyek már régen fáradoznak a tanyai lakosság problémájának megoldásán. így Pest vármegye már 1939-ben meghozta a tanyai közigazgatás rendezésére vonatkozó határozatát, amelynek nyomain az azóta eltelt négy év óta nagy munka folyt, fc-őt jelentős eredményeket is értek el. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Említésre méltó példa Kiskúnihailías város polgármesterének az a kísérletezése, amely sze­rint rövidhullámú leadókikal kívánja az össze­köttetést megteremteni ta mintegy, 112.000 hold területen fekvő tanyai lakossággal 1 , aminek kü­lönösem télen, amikor az utak járhatatlanok* óriási jelenítősége lenne. A tanyai lakosságnak a legfontosabb érdekle a jó út és a táivbeszélŐ. Erre már számtalan példa van. H'ai jó az út és a közlekedési lehetőségeik jók, iákkor az a gazda­ember szívesen fog bemenni a faluba viagy vá­rosba, mert akkor nemcsak a hivatalos teen­dőit, hanem egyúttal az, adás-vétel ügyleteit is 1© fogja ibouyolítaM. A távbeszélőnek elsősei> ban közegészségügyi szempontból van óriási jelentősége, hiszen nagyon sokszor előfordult az, hogy az orvos, szülésznő, .állatorvos későm érkezése folytán komoly és helyrehozhatatlan bad ok származtak. A'tlávbeszélő azonkívül gaz­dasági szempontból, is igen fontos, mert » gaz­dák a napiárakról távbeszélő útján; értesülnek. Ezekhez a kellékekhez azonban elsősorban pénzre van szükség, viszontl fai községek é&, vá­rosok, amelyek sokszor máris 200 szláaaléiíios ülése Ï943 november 9'én, kedden. iái pótadóval dolgoznak, több ilyen megterhelést nem bírnak el. Ilymódoni tehát gondolni sem lehet arra, hogy a közületek jelentős ál&aimi támogatás nélkül maguk gondoskodjanak kellő hitelről azokhoz az óriási kiadlásoíkihoz, ame­lyeket az utak, a távbeszélő létesítése igényel, nem beszélve arról, hogy a tanyaközpontokba községházát, orvosi, állatorvosi rendelőket, sot lakásokat is kell építeni, amire természetesei:! nem fog elég pénz rendelkezésre állni. A tör­vénfyjiavaslatban egyálitJaHán nem látok semmi olyan intézkedést, amely ezeknek a kiadások­nak fedezésére alkalmas. Hogy műutak nem vezetnek a tanyákhoz, ennek részben az az oíkia, hogy annakidején az ál%mi és megyei utak építésénél a vállalkozók igen sok hasznot hajtottak maguknak. Ha megelégedtek volna a rendes 1 polgári haszon­nal, jutott vollirna a kiadott óriási öszegekből a tanyákhoz vezető utakra is. Itt van például Vác városának egyik főútija, amelynek építéséi egy már nyugdíjba ment polgármester a hír­hedt Lőwinger Samu fiával ktászáttette el. Ez a Lőwinger gyárat létesített és az alhban ké­szített útburkolatot levit-nek nevezte e\ Ter­mészetesen a zsidók által készített anyagban több volt a sár, mint ai cement. Az eredmény az lett, hogy egy év múlva olyan gödrök keletkez­tek az úton, hogy életveszélyes volt azon közle­kedni. Most azuílá.n ké/nytelén voH a város az egész utat felszedni, anyag azonban &z út újjá­építéséhez nem volt, úgyhogy az út egész nyá­ron porfelleg volt, ősiszel, taivasszali csupa sár és laityaki A zsidó pedig röhög a markába, mert semmiféle szavatosságot nem vállalt az út épí­téséért és anniak tartósságáért. Ami a telefonokat illeti, azokon is lehetne könnyen segíteni, csak azt kellene tenni, hogy a zsidók legfeljebb számarányuk szerint tarthat­niámak telefonkészüléklet. Ezzel az iiintézkedéssel legalább 20—30.000 telefon szabadulna fel. Csak meg kell nézni a budapesti telefonkönyvet, laihol csak a Weiszek négy olldalt foglaltnak el 449 előfizetővel, míg a Sehwartzok nevei a 273—275. oldalion 275 ©llőtfiaetőyel szerepelnek, a zsidótör­vény "nagy dicsőségélre. Ha. ezeket csak 80 szá­zalékban számítjuk zsidóknak, ijesztő arányok­ban mutatkozik a zsidóság használatában lévő telefonkészülékek számai, viszont számqs ma»­gyár ember yaln, aki hiábai kéri a telefont, nem jut hozzá. Ha egyik vagy másik városbiaini meg­jelennek a zsidó munkaszolgálatosok, akkor a magyar ember egyszerre egyáltalában! nem tud telefonon beszélni, mert a zsidóinak, vagy sür­gős, vagy igen sürgős, ötszörös: díjszabásai kell az ő feileségével beszélnie. Tehát ezeket a telefonokat okvetlen igénybe kell venni és ak­kor majd jut a tanyára, A tanyaii lakosság ebben az országban a munifca és a teherbírás terén: ai legnagyobb áldo­zatokat hozza, miután azonban einnekl a javas­latnak törvényerőre való emjalkedétïie nem fog a tanyai lakosságon lényegesen segíteni, azt nem fogadom el. (Éljeitáé» a széUsőballo da on. — Egy hang: El keli Ví.n)rá a> zsidóktól a telefont!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bertailain Kálmán. (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. töröltetik Szólásra következik? Szeder János jegyző: B. Szabó István. (Fel­kiáltások: Nines itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelein, jelentke­zése töröltetik. Kíván-e még valaki a javaslathoz hoazá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom