Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
424 Az országgyűlés képviselőházának 818 semmi akadályt ueim. gördítettek. De tette ezt azért is, mert a szociáldemokratái pártban és. a szakszervezetekben már lényegüknél fogva is Marxról, Sztálinról és egyéb hasonló bolsevista, szociáldemokrata tudósokról, szervezőkről, azoknak munkáiról, elgondolásairól nyiltan szabad beszélni. Miért alakítsanak tehát ők egy kommunista pártot nyiltan, amit a hatóság be kellene hogy tiltson. A kommunista párt benne van a szociáldemokrata párt szakszervezeteiben. (Szöllősi Jenő: A belügyminiszter szerint nincs! — Abonyi Ferenc: önem lát odáig!) Legutóbb annyira merészkedtek, hogy tavasszal már rendes újságot adtak ki »Szabad! nép« címe alaitt és óriási volt a felhár borodás és a megijedés — mint p-írttestvéreink jelentiki — a szakszervezetben, amikor kiderült, hogy a sütőiparosok sokszorosító gépén készítették ezeket az, újságokat és a röpcédulák nagyrészét, (vitéz Zerinváry Szilárd: Szép kis süteményt készítettek!) Nagy volt a riadalom az egész sütőipari szakszervezetben, de az össze® kapcsolt részekben is és egyideig csendben^ is ültek, de ma már újból elölről kezdik tevékenységüket, mert nem történt semmi komoly dolos, csupán lefogtak egy párszáz embert, akiknek egy részét elitélték, azokat megsajnálták, elsirat iák s most a munka szépen folyilkj tovább. A Történelmi Emlékbizottság is elhallgatott, de alig hallgatott el, sürgősen jötteik a Jíörievelek, hogy egy Kossuth-pártot ós Kossuth szervezkedést indítanak, amelynek célja a független, demokratikus Magyarország. Ez h felszólítás ugyancsak dicséri Sztálin Józsi bácsit, majdnem azokkal a szavakkal, hogy Sztálin ^ nem akarja Magyarország felbomlását, Sztálin Magyarország megerősítését akarja és ha Sztálin idejönne csapataival, a Kárpátoknál megállana és azontúl nem kezdene semmit, hagyna itt földbirtokot, nagy papi, egyházi és magán földbirtokot egyaránt sértetlenül. Sztálin nem akar semmit bántani! Majdnem azt írtaik, hogy Sztálin a védőangyalünk. Ugyanakkor a szakszervezetek lelkes hívei, Szakasits Árpád, Mónus Illés. Büchler József, akik a kommunistákkal ós az angolokkal itt az érintkezést tartották, elbúcsúznak az angol követségen, utána megjelennek a szakszervez éten vidéki pártttelyiségeiteii és hirdetik azt. hogy az angolok azt izemtéfc, hogy bár elmentek. Ők csak •fogjanak Össze idehaza, a polgári frontó i találják meg valahogy egymás kezét sí a független demokratikus Nagymagyar ország Anglia és à Szovjet vezetése mellett meg fog valósulni. (Abonyi Ferenc: Trianonban, egyszer már megcsinálták!) Trianonban valóban láttuk ezt; a független, demokratikus Magyarországból még egyszer nem kérünk, Akik pedig ezt akarják itt megszervezni, r vagy előkészíteni, azoknak először el kell tavolodniok a nemzet testétől, mert csak eletünkön és. vérünkön át juthatnak el oda, csak akkor, hía már mindnyájam elpusztultunk, akikben magyar szív dobog. (Ügy van! Üav van!) Nehogy valaki azt higyje, hogy csak lázi* tanti akaróik a szociáldemokraták ellen, (Felfciffltástok^ KI szélsőbálodalon; Az Mheîetleni _ Pinkovicft József: Ez nem lázítás!) vagy denunciálni akarok. Nem akarok hasból beszélni s éppen ezért bátor vagyok ismét néhány adatolt hozni a Ház elé, nem is olyan régi dolgokat, csak a múlt hónapból származó adatokat. Az egyik szakszervezetben például arról bősééinek, ülése 1942 december 2-án, szerdán. hölgy a tél folyamán vége lesz az afrikai háborúnak s akikor majd jön a nagy leszámolás az itthonmaradottakkal. (Baky László: ők már tudják!) Az egyik szónok arról beszélt, hogy Kállay miniszterelnök úrnalk Londonból megparancsolták, vonja vissza a keleti frontról a csafplatokat, mert különben Szíriában állomásozó ezer nehéz amerikai bombázógép 24 óra alatt öísszebombázza Magyarországot. Ilyen maszlagokkal etetik a szerencsétlen dolgozó munkásnépet, amely fáradságos heti munkája után kénytelen elmenni á szakszervezetbe, kénytelen a tagsági díjat befizetni, hogy azíá!n ott ezekkel töltsék meg a fejéit, hogy terrorizálják, hogy megijesszék, híogy legyen mit tovább suttogni másnap a gépiek zaja között és legyen anyaga, amit felirkálhasson az öltözők és a kllozetek faladra. Egy másik, azt hisziein, Pécsről származó jelentésünk szerint ott azt mondták, hogy Sztálin megfenyegette Angliát és Amerikát, tehát az angolszász hatalmakat, hogyha nem teremtenek második frontot, akkor ügynökiéi által fel fogja lázítani Amerika és Anglia összes szociáldemokrata és kommuniiísta munkásait és tönkre fogja tenni Angliát és Amerikát. (Zaj a szélsobalóladlon.) Egészen friss dolgokat hozok ide, november 23-áról. Az egyik szakszervezetben az illusztris központi szónok (Pándi Antal : Az is lehet?) azt mondta, hogy Roosevelt ismerte fel idejében a kapitalizmust, Roosevelt nevének említésekíor óriási, általános tapsorkán tört ki. Azt mondja a továbbiakban : »Most újra i'tt van a háíború, a munkanélküliség felszívódott részint a halottakban, részint az ínternáló-táborokban, de amint vége lesz a háborúnak, ismét az 1932 es nyomor,, lélhinség és válság fog bekövetkeizni. Nekünk, szociáldemokratáknak meg kell értenünk!« — folytatja, — »hogy a válságot a túloldaliak nem tudják megoldani 1 . Ennek következtében nekünk kell az ipari forradalmat megteremtenünk. Mindeme válságok' demokratikus alapon! megoldhatók. Például a technokráciát nem világnézeti harccal, hanem a munkaidő tetemes leszállításával lehet a válságból kihúzni.' Csökkenteni kell tehát a munka termelését«. Ezt éppen most. mondjáik, 'amikor minden egyes munkagépnek éjjel-nappal dolgoznia kell, mert tölblbiet kell kihoznia, mint amennyit kihozott á béke nyugodt éveiben, amikor ráiértünk arra, hogy kényelmesen, sétálgassunk, mert ha valami nem készült el ma, jó lett az holnap is. Később azt mondja: »Mai szemmel nézve napi 13 órát dolgozunk, de 12 óírát azzal töltünk el, hogy csiak annyit termelünk, amenynyit egyéni munkaibérünk kitesz. Ha tehált ninos termelés, vége a kapitalizmusnak. Amikor a szociáldemokraták tudatosan sziemíbehelyezkedtek a termeléssel, a rendszer minden egyes esetben megbukott. Az átmeneti időben tehát nincs semmiféle más megoldás, mint csökkenteni a munkatermelést, csökkenteni a munkaidőt. A szociáldemokrata munkás csökkentett termelésével nem kerülhet válságba, mert a szociáldemokrata mnnkás dolgozzék csak napi hat órát és az alatti csak éppen anynyit keressen, hogy a családjával megélhessen. Ezért küzdünk, ezért harcolunk. Merta gépek muzsikáját senki sem érti, csak mi. Még egyetlen zeneszerzőnek sem sikerült a gépek muzsi-
