Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. kaját lekottázni.« (Meské Zoltán: Pedig Zerko­vitz közel állt hozzájuk, az érhette, az is zsidó volt!) Lehet, hogy Zerkovitz le tudta kottázni, igaza van képviselőtársamnak. vAzt mondja később (olvassa): »A gépeket a szociáldemokrata munkás alkotta, a gép a szociáldemokrata munkásé és a gép feletti a hatalom és a győzelem is a szociáldemokrata munkásé lesz.« A másik szakszervezetben no­vember 22^én kiadják a jelszót: Német gyűlölet a magyarok ellen! Éljen Roosevelt! A munka­tempót lassítani kell! Le a nemzetiszocialista kapitalizmussal! stb. T. Ház! Neim is folytatom tovább ennek az ismertetését, mert azt hiszem, ezekkel is sike­rült a t. Ház mindenegyes tagját meggyőznöm arról, hogy milyen kétélű fegyver ez és milyen kétszínű játék az, amelyet ma a szociál­demokraták játszanak. Csak hivatkozom a leg­utóbbi szabotázsesetekre. Csáktornyán kisik­latnak egy vonatot. Elképzelhető az, hogy egy mozdonyvezető csak úgy egyszerűen levezeti a vonatot a pályáról a mélységbe? Nem, 1 Ház, ez szervezett szabotázsmunka. Bombamerény­let egy vonat ellen. Egy másik állomásról, ha jól^ tudom, Kis Szabadkáról, tehát ugyancsak Csáktornya közeléből jelentik, hogy legutóbb meggyújtottak egv kénnel megrakott vagont, — nagy értéket jelent — amely Olaszországból jött. A ként egyszerűen gyufával meggyújtani nem^ehet, ahhoz különleges vegyi eljárás kell. Ebből látszik, hogy ez a tűz nem egyszerű sze­rencsétlen cigarettáéi dobásból keletkezett, ha­nem igenis, egy jól megszervezett aknamunka eredménye. Gyárainkból nap-nap után kapjuk a jelen­tést munkástestvéreimktőL hogy micsoda hihe­tetlen, aknamunka és micsoda hihetetlen pro­paganda folyik a munkalassítás, a sza'botá­zsok érdekében. Sajnos, a gyárak legnagyobb része zsidóvezetés alatt áll. A vállalatok arizá­lása csak a papírforma szerint történt meg, a szellem 'azonban ottmaradt, ottmaradt a gyá­rak iro diái ban, ottmaradt a fő munkavezetők­ben, egyes omiérnökökbeim. és ezek úgy tudníak szabotálni, ahogy akarnak. A szabotázs olyan bűncselekmény, amelyet tulajdonképpen a leg­nehezebb leleplezni. Például kiadnak valamit, rosszul gyártják, erre azt mondja a mun­kás: Kérem, ha ezt így csinálom, ez így rossz lesz.'— Ne törődjék vele, majíd kidobom én m'a­gât, ha sokat okoskodik! — Elkészítenek száz darabot, továbbiadják az elkészített gyárt­mányt a következő munkahelyre, onniani visz­szahozzák azzal: TJram. hát ez nem jó. ez rö­vidre lett vágyia. Akkor az a becsületes ma­gyar munkás jelenti: Mondtam én ezt műve­zető úrnak! És ime. mi történik? tTjból kell gyártani és a következő szalag, ahol már kel­lene ez a kész gyártinány, hogy tovább tudják gyártani, meg kell, hogy álljon és szüneteljen mindaddig, amíg ezt a száz példányt utána­gyártják. Száz és ezer ilyen módja van la sza­botázsnak, amelyet nagyon ügyesen csinálnak. Éppen ezért kérteim a közelmúltban, a ta­vasszal több interpellációban a m. kir. kor­mányt, tegye lehetővel, hogy a zsidó munkave­zetők és munkások járjanak külön öltözőkbe (Szöllősi Jenő közbeszól.), dolgozzanak külön helyen, külön munkatermekben. Fogják össze a, zsidókat, nem bánom, ha van a 35.000 munkás között 1000 zsidó, tessék őket külön beosztani, egy külön épülettömbben dolgozzanak és majd meg fogjuk látni, hogy mennyit fognak ter­ülése 1942 december 2-án, szerdán. 425 melni. (Egy hang a jobboldalon: Semmit sém, termelnek!) Éppen ma két hetle egy interpelláció kere­tében kértem, hogy tiltsák ki a zsidókat a poli­tikai pártok kenetéből, mert ba & zsidók ki­mennének a szociáldemokrata pártiból és a szakszervezetekből (Baky László: összedőlne a párt!), akkor nem lenne többé ez a veszedelem. Mert állítom, hogy & nemzetköziséget egyedül és kizárólag a zsidó világhatalomért küzdő sza­badkőművesek és a zsidóság képviseli, már pe­dig éppen az utóbbi egy-két esztendő alatt tö­meges áramlás indult meg a szabadkőműves páholyok helyett a szociáldemokrata pártba és a szakszervezeteikbe. Táblák hirdetik ott. és más helyeken is, ahol zsidók megfordulnak: Zsidók, lépjetek be a szociáldemokratái pártba és a szakszervezetekbe, -mert ezek küzdenek egyedül érdekeitekért! (Derültség a jobbolda­lon.) Ennek következménye azután az, hogy Budapesten a szakszervezetek tagjainak 60 szá­zaléka zsidó. Most visszatérek arra, amit az a bizonyos miniszterelnöki rendölet megenged, hogy 23 éves korig, tehát leventeköteles koruk betölté­séig a leventék nyugodtan benini maradhatnak a szociáldemokrata szakszervezetben, (vitéz Imrédy Béla: A legnagyobb abszurdumok egyike!) mert ez nem párt, ez egy kulturális, szociális jóléti intézmény és ott nyugodtan hallgathatják azokat a szép tanításokat, ame­lyekből bátor voltam az előbb szemelvényeket felolvasni. (Szöllősi Jenő: A belügyminiszter úr meddig tűri ezt 1 ? — Egy hang jobbfelől: Malasits, mit szól hozzá?) T. Ház! A belügyminiszter úr azt mon­dotta, hogy nimcs komoly bolseviki szervezke­dés, én azonban állítom, hogy van bolsevista szervezkedés. Éppen most olvashattuk, hogy ítélt az ötös tanács 60 vádlott felett. A kom­munista perben csak 60 vádlott van! És kiket látunk ott? Braun Évát, Kohn Ibolyát. Eeld­mann Sándornét és Feldmann Sándort. Weiser Mártont, Lengyel Károlyt, Hevesi Károlyt, Goldberger Piroskát, Lovas Sárát, Fischer Istvánt és társait. (Egy hang a szélsőbalolda­lon: Szép csokor!) Ezek azt vallják a tárgya­lásom, hogy a röpcédulákat és az anyagot a szociáldemokrata szakszervezetből kanták. Miért nem tartanak nyilvános nagy tár­gyalásokat ezekben az ügyekben, miért nem hozzák ki részletesen, hadd lássa a magyar közvélemény és hadd tudja teljes ereiével ezt a patkányforradalmi készülődést megbélye­gezni. (Pándi Antal: Bezzeg, ha nyilasok lettek volna! — Szöllősi Jenő: A Magyarország Peyernek ad publicitást!) Éppen az előbb em­lített nagy kommunista, perben, amely csak egy kis töredéke a nagy perkomplexusnak, a fővádlott (Szöllősi Jenő: Féja Géza csak ben­nünket lát!) csodálatosképpen megszökött az őrizetből. (Baky László: ítélethirdetés után! — Eay hang a szélsőbaloldalon: Ez lehetséaesí) T. Ház! Most szólnom kell még néhány kérdésről, így például a nemzeti összefogásról. A nemzeti összefogást a tavalyi karácsonyi Népszavában megteremtette Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr és Szekfü Gyula professzor úr. Most a forradalom évfordulóján, 1942 október 31-én Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr újból ír a^ Népszavában a következő címen.: Munkás­ságunk és a magyar történelmi gondolat Azt hiszi a képviselő úr, hogy meg fogja találni a magyar munkásságot? A magyar munkás­ságot mi már megtaláltuk, ők is megtaláltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom