Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Az országgyűlés képviselőházának 318. kaját lekottázni.« (Meské Zoltán: Pedig Zerkovitz közel állt hozzájuk, az érhette, az is zsidó volt!) Lehet, hogy Zerkovitz le tudta kottázni, igaza van képviselőtársamnak. vAzt mondja később (olvassa): »A gépeket a szociáldemokrata munkás alkotta, a gép a szociáldemokrata munkásé és a gép feletti a hatalom és a győzelem is a szociáldemokrata munkásé lesz.« A másik szakszervezetben november 22^én kiadják a jelszót: Német gyűlölet a magyarok ellen! Éljen Roosevelt! A munkatempót lassítani kell! Le a nemzetiszocialista kapitalizmussal! stb. T. Ház! Neim is folytatom tovább ennek az ismertetését, mert azt hiszem, ezekkel is sikerült a t. Ház mindenegyes tagját meggyőznöm arról, hogy milyen kétélű fegyver ez és milyen kétszínű játék az, amelyet ma a szociáldemokraták játszanak. Csak hivatkozom a legutóbbi szabotázsesetekre. Csáktornyán kisiklatnak egy vonatot. Elképzelhető az, hogy egy mozdonyvezető csak úgy egyszerűen levezeti a vonatot a pályáról a mélységbe? Nem, 1 Ház, ez szervezett szabotázsmunka. Bombamerénylet egy vonat ellen. Egy másik állomásról, ha jól^ tudom, Kis Szabadkáról, tehát ugyancsak Csáktornya közeléből jelentik, hogy legutóbb meggyújtottak egv kénnel megrakott vagont, — nagy értéket jelent — amely Olaszországból jött. A ként egyszerűen gyufával meggyújtani nem^ehet, ahhoz különleges vegyi eljárás kell. Ebből látszik, hogy ez a tűz nem egyszerű szerencsétlen cigarettáéi dobásból keletkezett, hanem igenis, egy jól megszervezett aknamunka eredménye. Gyárainkból nap-nap után kapjuk a jelentést munkástestvéreimktőL hogy micsoda hihetetlen, aknamunka és micsoda hihetetlen propaganda folyik a munkalassítás, a sza'botázsok érdekében. Sajnos, a gyárak legnagyobb része zsidóvezetés alatt áll. A vállalatok arizálása csak a papírforma szerint történt meg, a szellem 'azonban ottmaradt, ottmaradt a gyárak iro diái ban, ottmaradt a fő munkavezetőkben, egyes omiérnökökbeim. és ezek úgy tudníak szabotálni, ahogy akarnak. A szabotázs olyan bűncselekmény, amelyet tulajdonképpen a legnehezebb leleplezni. Például kiadnak valamit, rosszul gyártják, erre azt mondja a munkás: Kérem, ha ezt így csinálom, ez így rossz lesz.'— Ne törődjék vele, majíd kidobom én m'agât, ha sokat okoskodik! — Elkészítenek száz darabot, továbbiadják az elkészített gyártmányt a következő munkahelyre, onniani viszszahozzák azzal: TJram. hát ez nem jó. ez rövidre lett vágyia. Akkor az a becsületes magyar munkás jelenti: Mondtam én ezt művezető úrnak! És ime. mi történik? tTjból kell gyártani és a következő szalag, ahol már kellene ez a kész gyártinány, hogy tovább tudják gyártani, meg kell, hogy álljon és szüneteljen mindaddig, amíg ezt a száz példányt utánagyártják. Száz és ezer ilyen módja van la szabotázsnak, amelyet nagyon ügyesen csinálnak. Éppen ezért kérteim a közelmúltban, a tavasszal több interpellációban a m. kir. kormányt, tegye lehetővel, hogy a zsidó munkavezetők és munkások járjanak külön öltözőkbe (Szöllősi Jenő közbeszól.), dolgozzanak külön helyen, külön munkatermekben. Fogják össze a, zsidókat, nem bánom, ha van a 35.000 munkás között 1000 zsidó, tessék őket külön beosztani, egy külön épülettömbben dolgozzanak és majd meg fogjuk látni, hogy mennyit fognak terülése 1942 december 2-án, szerdán. 425 melni. (Egy hang a jobboldalon: Semmit sém, termelnek!) Éppen ma két hetle egy interpelláció keretében kértem, hogy tiltsák ki a zsidókat a politikai pártok kenetéből, mert ba & zsidók kimennének a szociáldemokrata pártiból és a szakszervezetekből (Baky László: összedőlne a párt!), akkor nem lenne többé ez a veszedelem. Mert állítom, hogy & nemzetköziséget egyedül és kizárólag a zsidó világhatalomért küzdő szabadkőművesek és a zsidóság képviseli, már pedig éppen az utóbbi egy-két esztendő alatt tömeges áramlás indult meg a szabadkőműves páholyok helyett a szociáldemokrata pártba és a szakszervezeteikbe. Táblák hirdetik ott. és más helyeken is, ahol zsidók megfordulnak: Zsidók, lépjetek be a szociáldemokratái pártba és a szakszervezetekbe, -mert ezek küzdenek egyedül érdekeitekért! (Derültség a jobboldalon.) Ennek következménye azután az, hogy Budapesten a szakszervezetek tagjainak 60 százaléka zsidó. Most visszatérek arra, amit az a bizonyos miniszterelnöki rendölet megenged, hogy 23 éves korig, tehát leventeköteles koruk betöltéséig a leventék nyugodtan benini maradhatnak a szociáldemokrata szakszervezetben, (vitéz Imrédy Béla: A legnagyobb abszurdumok egyike!) mert ez nem párt, ez egy kulturális, szociális jóléti intézmény és ott nyugodtan hallgathatják azokat a szép tanításokat, amelyekből bátor voltam az előbb szemelvényeket felolvasni. (Szöllősi Jenő: A belügyminiszter úr meddig tűri ezt 1 ? — Egy hang jobbfelől: Malasits, mit szól hozzá?) T. Ház! A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy nimcs komoly bolseviki szervezkedés, én azonban állítom, hogy van bolsevista szervezkedés. Éppen most olvashattuk, hogy ítélt az ötös tanács 60 vádlott felett. A kommunista perben csak 60 vádlott van! És kiket látunk ott? Braun Évát, Kohn Ibolyát. Eeldmann Sándornét és Feldmann Sándort. Weiser Mártont, Lengyel Károlyt, Hevesi Károlyt, Goldberger Piroskát, Lovas Sárát, Fischer Istvánt és társait. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szép csokor!) Ezek azt vallják a tárgyalásom, hogy a röpcédulákat és az anyagot a szociáldemokrata szakszervezetből kanták. Miért nem tartanak nyilvános nagy tárgyalásokat ezekben az ügyekben, miért nem hozzák ki részletesen, hadd lássa a magyar közvélemény és hadd tudja teljes ereiével ezt a patkányforradalmi készülődést megbélyegezni. (Pándi Antal: Bezzeg, ha nyilasok lettek volna! — Szöllősi Jenő: A Magyarország Peyernek ad publicitást!) Éppen az előbb említett nagy kommunista, perben, amely csak egy kis töredéke a nagy perkomplexusnak, a fővádlott (Szöllősi Jenő: Féja Géza csak bennünket lát!) csodálatosképpen megszökött az őrizetből. (Baky László: ítélethirdetés után! — Eay hang a szélsőbaloldalon: Ez lehetséaesí) T. Ház! Most szólnom kell még néhány kérdésről, így például a nemzeti összefogásról. A nemzeti összefogást a tavalyi karácsonyi Népszavában megteremtette Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr és Szekfü Gyula professzor úr. Most a forradalom évfordulóján, 1942 október 31-én Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr újból ír a^ Népszavában a következő címen.: Munkásságunk és a magyar történelmi gondolat Azt hiszi a képviselő úr, hogy meg fogja találni a magyar munkásságot? A magyar munkásságot mi már megtaláltuk, ők is megtaláltak
