Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. i zisidók nagyon jól tudták, mit csinálták 1919-ben. Megtaláltam ezt a trianoni békeszerződés 55. cikkében» ahol a kisebbségek védelme' cím alatt áll a következő határozmány (olvassa): »Magyarország kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség- nélkül &z élet és szabadság telj eis védelmét biztosítja. Magyarország minden Uákosáti 'megilleti az a jog, hogy; bármely hitet, vallást vagy hitval­lást nyilvánosan vagy otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és a jóerkölccsel nem ellenkezik.« Itt aiz lenne a feladat, megmagyarázni a tömegeknek* hogy Trianon már nines, ez a szerződés már nem létezik, mert ez megszűnt, amikor a horogkeresztes lobogót Trianoni kas­télyára felhúzták. A következő kérdés a szociáldemokrácia és a kommunizmus kérdése. A kettő kíözött tu­lajdonképpen csak &gy kis különbség van: az egyik evolúciós, a másik revolúciós úton akarja elérni végső kitűzött célját. Valójában a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek az a központ itt Magyarországon, ahonnan az egész bolsevista, felforgatás, a propaganda» a szabotázsok, sztrájkok, előkészítése elindult és el fog indulni a jövőben is. Északerdély fel­szabadulása után Romániából meglehetősen erős kommunista, szervezkedést kaptunk. En­nek! vezetői dr. Kohn Hiller kolozsvári ügyvéd és társai voltak. Kaptunk egy óriási kommu­nista _ szervezetet Északmagyarorszagról, Kár­pátaljáról is, ahol, mint az egyik röpcédula, amilyent a kommunisták legutóbb már nyom­dában nyomtattak és amelyet egyik képviselő­társam legutóbb a Ház asztalára letett, meg is mondja, a K. M. P., a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja központi bizottságának ve­zetője, egy Schőnherz Zoltán nevű úr volt, aki Kassán a kommunista ifjúmunkásoknak, a Kimsz.-nek volt a vezetője, majd a, csenek kivonulása után ittmaradt és moszkvai pa­rancsra átvette a vezetést egy Rózsa Ferenc nevű és több más zsidó hitvallású társával együtt. Ezek a Schőnherzék, akik demokra­tikus Magyarországot hirdetnek Sztálin támo­gatásával, azóta már elnyerteik méltó bünteté­süket. Sajnos 'azonban, a napisajtó erről nem emlékezik meg, ahelyett, hogy elrettentő pél­daképpen állítanák oda a magyar nép elé, hogy ezek a hazaárulók, ezeki.a semmiháziak a® or­szágot újból romlásba akarták vinni ilyen és ilyen úton és ezért, kapták a kötéláltali halál­büntetést, amelyet ekkor és ekkor végrehajtot­tak. JEzelktről tudósítások nem jelentek meg és így, sajnos, a kommunista röpcédulákból kell a nagyközönségnek tájékozódást szereznie. Ha ilyen kérdések, problémák felmerülnek, itt vannak, azokiról beszélni kell, nem lehet ezekkel elbújni, mert. minél jobban hallgatunk valamiről, annál rosszabb. T. Ház! Méltóztassék visszaemlékezni, hogy moszkvai utasításra a kommunisták magyar­országi pártja az itteni szociáldemokrata pártban es szakszervezetekben helyezkeídlett el. Tavaly október 21-én, a forradalom évforduló­ján Ortütay — azóta már egyetemi professzor — egyetemi ifjakkal és szociáldemokratákkal együtt kiment Táncsics sírját megkoszorúzni, majd elterjesztették a Sztálin-féle napiparan­cs ot. Erire úgy hivatkoztak itt az- emberek, mintha a Szentírást, vagy akár a Talmudot itdiézték volna. Majd megjött valószínűleg ilése 1942 december 2-án, szerdán. 411 Moszkvából és Londonból az egyöntetű utasí­tás, hogy összefogni a polgári elemekkel és független demokratikus Magyarországot kell hirdetni. Nagyon jól tudják, hogy ha ma be­megy egy kommunista agitátor egy magyar paraszthoz azzal, hogy lépjen be a kommu­nista pártba, akkor a magyar paraszt kidobja és feljelenti. Először tehát be kellett csoma­golni a propagandát mézes-mázos, hangzatos szavakba,, ezüst sz'taniolpapirba, hogy a ma­gyar paraszt» a magyar tömegek, a dolgozó munkások bevegyék. Ezért kellett egy »törté­nelmi emlékbizottságot« alakítani. Ez a tör­ténelmi emlékbizottság magában foglal egye­temi tanárokat, művészeket, művésznőket» új­ságírókat, szociáldemokratákat. Ott volt Büchler József zsidó, akit azóta egyízben) már le is tartóztattak,- éppen, azt hiszem, az angol Intelligence Service-szel való összeköttetése miatt, de két nap múlva szerencsésen kien­gedték. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Megte­remtették a Petőfi-jelvényt, hogy azzal mu­tassák meg, hogy ők együvétartoznak, legyen az illető munkás vagy zsidó (Baky László: RuLtúrbolsevikieikn vagy egyetemi tanár, vagy szabadkőműves. Következett március 15-ién a Petőfi-szobor megkoszorúzása, ahol szociáldemokratákkal és kommunistákkal együtt — mert volt ott egy vasmunkás, akiről azután később írt a kom­munisták magyarországi lapja is — koszorú­zott Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársunk, akii a magyar parasztság nevében tette le koszo­rúját. (Baky László: Szégyelje magát!) Ugyanakkor független demokratikus Magyar­országot hirdettek, éltették Sztálinit és azt kiabálták: »Egy katonát sem a németnek! Egy katonát sem a harctérre! Le a háború­val! Békét követeilünk!« Azt hiszem. 90 vagy 100 embert vett akkor a rendőrség őrizetbe* de hamarosan ki is bocsátották őket, mert kisült, hogy »hazafias tüntetésről volt szo«. (Mozgás a szeUőbaloldalon,) Pedig eziek a körülmények azután too anyagot adnak arra, hogy a szociáldemokrata párt szervezését, tehát a nemzetközi gondolat szervezését ma, amikor csapataink odakint egy új világért harcolnak és véreznek, megalapoz­hassák és a legszélesebb rétegekben elterjeszt­hessék, A szociáldemokrata párt és a szakszerve­zetek képviselve vannak itt a képviselőházban. Ezek a képviselők, akik itt vannak, eddig aránylag csendesen viselkedtek itt a Házban, újabban azonban olyan hangokat pengettek meg, amelyeket további már nem lehet tűrni a magyar törvényhozásban. Csodálatos dolog, hogy ma kint — hiszen ezt már elég régóta hallottuk, tettünk is ellene feljelentést — azt hirdetik, hogy ők nyugodtan szervezkedhetnek, amíg a belügyminiszter úr a helyén áll, sőt szinte beadják az embereknek, hogycsak jöjje­tek nyugodtan, mert a kormány tűri, sőt talán majdnem azt mondják, hogy segíti a mi szer­vezkedésünket. Ennek tulajdonítható azután, hogy magyar vidékeken, ahol tíz esztendő óta nem volt szociáldemokrata, párt és szakszerve­zeti tevékenység, ma újból — egyelőre a föld alatt — megindult a bolseviki munka, így Veszprémben és környékén is. (Baky László: Nyíltan is! — (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon. — Börcs János: Háromezer ilyen agi­tátor van kint a vidéken!) Erről nem akarnak tudomást venni. A magyar lélek, a dolgozók 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom