Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
422 Az országgyűlés képviselőházának 31: fertőzése folyik tovább. Mert egyet ne felejtsünk el: az elégedetlenségre éppen elegendő ok van. Ilit van a ruha«, cipő és kenyér kérdése, itt vannak a 3—4 dekás zsír adagok, a tüzelőanyag hiánya, a sorbanállás. Méltóztassanak csak egyszer elmenni oda a sorbaállók közé és meghallgatni ott az igazi véleményt, hogy mit mond a nép. Mi ellenzéki képviselők, ahelyett, hogy kihasználnók ezt az alkalmat, kimennénk és azt mondanók, hogy mindennek a kormány, a rendszer az oka, (Benkő Géza: Haziafiatlanság lenne!) azt mondjuk: tessék összefogni, kitartani, a fogakat összeszorítani, mert csak úgy tudunk győzni, ha nélkülözni tudunk, (Pándi Antal: Áldozjatot kell hozni, azt hangoztatjuk!) ha rendet tartunk és áldozatot tudunk hozni az új Európában megszületendő új Magyarországért. Ehelyett a mi összejöveteleinket megtiltják. Az egyik főszolgabíró, vagy rendőrségi közeg azt mondja, hogy csak két embernek szabad odamenni, a másik ötöt engedélyez., a harmadik tizet. Ennek azután az a következménye, hogy a nemzeti gondolat lassan pusztul és sorvad és ugyanakkor a bolsevista, kommunista gondolat fejlődik szép lassan, de annál biztosabban. Emlékezzünk vissza azokra az időkre, amelyek Csehország szá'mára szomorú idők voltak. Ott is. megtalálta egymást a demokrata gondolatban a népi erő a bolsevizmussal, amelyet Sztálin volt kommunistái Csehország területén hagytak és megtalálták egymást a nacionalista cseh tisztek, a tábornokok. A kladnói munkás és a tábornok összefogtak, forradalmi megmozdulást csináltak és hazájukat pusztulásba vi'ték. (Börcs János: Hála Isten!) Ugyanez a helyzet a felbomlott Jugoszlávia területén megszületettt kis Szerbiában. Nedics tábornok, ez a becsülletesi szerb ember, aki hazáját, fajtáját szereti, hiába idézi nap mint nap szomorú, elkeseredett szózatát a szerlb néphez, hogy térjen vissza az ekéhez. (Baky László: Majd Zsilinszky segít neki!), térjen vissza a családi tűzhelyhez. Nem (engedi ezt a Világ zsidósága, nem engedi London nacionalista alapon, és nem engedi Moszkva kommunista alapon. Ezek a kommunisták és nacionalisták összeölelkeznek, Szerbia és Boszniarllereegovinai hegyeiben rabéinak, pusztítanak és a szerbek egymást ölik százszámra. Nem engedik saját fajtájukat és hazájukat^ feltámadni egy ilyen nagy nemzeti tragédiából, amelybe őket a szabadkőművesség és a zsidóság vitte bele. T. Házi lEziek a szociáldemokraták, akik ma annyira tisztelői a' kormánynak és különösein a belügyminiszter úrnak, évekkel ezelőtt még niem így beszéltek, mint ma. Én átnéztem a nar1 a ment régi naplóit és ezekben igen érdekes adatokat találtam- 1931 augusztus hó 21-én pl. felolvassák a képviselőházban a kormányzói kéziratét, majd közlik, hogy gróf Károlyi Gyulát m. kir. miniszterelnökké, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc főispánt m. kir. 'belügyminiszterré nevezték ki. Farkas István szociáldemokrata képviselő belekiabál (olvassa): »Le vele! — Propper Sándor: Tegnap behízelegte magát Wolffnál. — Farkas István: A Kettős'kereszt Vérszövetség kormánya! — Az elnök csenget.« Majd a költségvetési vitában 1931 november 4-én, amikor a belügyminiszter úr azt mondja a szociáldemokraták felé fordulva: »Én nleim vagyok ordításra berendezve.« Büíchler József: — ez az, aki legutóbb le volt tartóztatva; alngol összjeköttetései miatt (Baky László: Csodálatosképpen kiszabadult!) — azt kiabálja a belügyminiszter úr felé (olvassa): »Csendőrkáplár vagy . ülése 1942 december %-án, szerdán. belügyminiszter'? — (Nagy zaj.) Viselem a felelősséget« — mondja a belügyminiszter úr. Peyer Károly: Nagyképűsködés ez! Viseli a felelősséget és az ország tönkremegy! Mit reszkíroz Vele 1 ? Nem kerül 10 fillérjébe sem!«) így beszéltek akkor. (Szöllősi Jenő: Most is négy krajcárról beszélnek! — Mokcsay Dezső: Két krajcárról!) A belügyminiszter úr 1932 május 20-án azt mondja: (Olvassa): »Nem lehet a szociális nyugalmat egyedül fegyverrel, karhatalommal, rendőri eszközökkel, biztosítani.« ^Később megjegyzi (olvassa): »Ötvenezer pengővel kénytelen voltam emelni a közbiztonsági alap tételét, mert egyre jobban fokozódik ebben az országban a külföldről is ide beszivárgó bolsevista kommunista propaganda.« Ezzel szemiben a magyar országgyűlés felsőházának 1942. július 15-én tartott ülésén Ghiezy Elemér felsőházi tag napirend előtti felszólalásában a kommunista törekvések letörése tárgyában intéz kérdést a belügyminiszter úrhoz. A belügyminiszter úr ezen az ülésen — megtalálható a napló 64. oldalán az lelső oszlopban. — kijelenti: (olvassa): »Magyarországon ma szervezett kommunista mozgalomról nines sz^. Van szó a dolog természeténél fogva bizonyos legalsó rétegekben bizonyos szimpátiáról, amely néha-néha megnyilatkozni is iparkodik.« Azt monidja később: »Mindig sikerült és a jövőben is sikerülni fog a szervezést már embrióban elfojtani-« Megemlíti a belügyminiszter ur. hogv ilyen embrióban lévő szervezési kísértetet lepleztek le a közelmúltban s azt a legerelyesebben elfojtották. Erről az embrióban: levő kísérletről írt az a kommunista röpcédulal is, amely Schőnherz és Rózsa József kivégzését hozta nyilvánosságrai T. Ház! Mindezt azért tartottam szükségesnek előtérbe hozni, mert rá akarok térni Peyer képviselőtársunknak a napokban elhangzott felszólalására. Idézem a magyar nemzetgyűlés naplójának harmadik kötetéből az 1922 augusztus 2-án a 242. és a 259. oldalak között elhangzott felszólalásokat, mégpedig részleteket Pekar Gyula képviselő és Friedrich István akkori képviselő felszólalásaiból. Pékár Gyula szóváteszi a kommunizmus alatt a vörös parlament idején történt eseményeket, mert akkor a szociáldemokraták már újból élénk tevékenységbe kezdtek fogni , és ugyanakkor felolvassa azoknak a kommunista parlamenti tagoknak a névsorát, akik a kommunizmus alatt itt ültek a Házban. (Baky László: Peyer is köztük volt.) Ezek között szerepel Peyer Károly (olvassa): — Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen!) »Nagy zaj és kiabálás lett és a szociáldemokraták kitódultak az ülésteremből.« Pékár ezután a következőket mondta: (Olvassa) »Lássák, uraim, mialatt mi, júniusi ellenforradalmárok, itt voltunk ebben az épületbén lefogva, mialatt mi itt hallottuk az üdvrivalgásokat és tapsokat, azalatt önök talán ugyanazon a helyen ültek, amelyen most ülnek. Akkor kínozták odalent Szörtseyt, Kovács Dezsőt, Péteryt. Negyvennyolc órán át kínozták őkei tartották őket kikötve, úgy, hogy a végén a fejük a két sarkuk közé jutott* két nap múlva pedig újra levitték őket. Nem hallottak önök erről?« Erre óriási zaj, kiabálás lett, a szociáldemokraták Farkas István javaslatára újból kitódultak az ülésteremből. Pelkár Gyula a továbbiakban példának h'Ozza fel annak az apácának esetét, akinek nyelvét kihúzták és a homlokára szegezték, azt
