Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

82 Az országgyűlés képviselőházának 312. hogy az ellátásban nehézségeket idézzen elő, akár az árvízzel és szárazsággal járó rossz termés» akár a háború, akár új, nagy teriiletek visszatérése. Mindezek ellenére vagy mindezekkel kapcsolatban két tényt már most, elöljáróban» le kívánok szegezni. Az egyik az, hogy át kell esnünk ezeken a nehézségeken, el kell látnunk hős honvédeinket, el kell látnunk az ellátatlanokat, az ipari munkásokat, biztosítani kell a vetőmagot, egyes termel vényeket bizonyos ipari célokra is kell (rendelkezésre bocsátani. A másik tény pedig az, hogy csak abból a mennyiségből tehetjük azt, ami rendelkezésünkre áll, vagyis a készleteknek egészen új számbavétele, feltárása, összegyűjtése kell, hogy következzék, ugyancsak új elosztási módra és rendre is van szükség. T. Ház! Az eddigi rendszerekkel, hibákkal, bajokkal és nehézségekkel, a rendeletözönnel nem kívánok foglalkozni. Ezt a rendszert lezárni kívánjuk, hogy új alapokon indulhassunk el a jobb megoldások felé. Széchenyi István is azt mondotta: »A múlt kiesett hatalmiunkból, a jövendőnek még urai vagyunk!« Ezt a jövendőt kell nekünk megragadnunk, szolgálnunk és munkálnunk, hogy ezen keresztül új életet tudjunk vinni egész közellátási politikánkba. É tényekkel kapcsolatban ezt a kérést intézem ebből a székből a parlament minden egyes tagjához, minden egyes pártjához, hogy azzal a felelősséggel szóljunk, főleg kínt a vidéken, ezekhez a kérdésekhez, amely minden magyart át kell, hogy hasson nemzetünk történetének eme legnehezebb idejében. Erezzük át a kötelességet, amely minden egyes egyedre, minden állampolgárra várakozik ebben a hazában és vállaljuk a felelősséget s különösen a vidék hangulatát igyekezzünk olyan irányba terelni, hogy belássa, megértse, miről van szó. Ha megmagyarázzuk a nagy tömegeknek, hogy miért kell igénytelenséget, lemondást, fegyelmet követelnünk, akkor meg kell, hogy értsék, de meg is értik.. Nekem igen gyakran van módomban vidéki gazdagyűléseken ilyen kérdésekről beszélni, amikor a felszólalók egész r sora ezt, meig azt nehezményezi és kifogásolja. Ha az ember megmagyarázza nekik, hogy miről van szó, belátják a kérdés fontosságát, megértik és tudják, hogy lemondással és fegyelemmel kell élnünk és át kell hidalnunk a nehézségeket, mint ahogy megoldják azt a harctéren küzdő testvéreink isFelmerült itt elöljáróban az a kérdés, hogy a készletek aránytalanul csekély mennyisége mellett — amiről majd alább lesz szó — mi lesz az állatállománnyal? Ebben a teremben senki sem értékeli jobban a mezőgazdaságfejlesztés^ a hadseregellátás és a népélelmezés szempontjából az állatszínvonal fenntartását, az állatlétszám megtartását, mint én. Azt kell mondanom, hogy nincs okunk aggodalomra, nemcsak^ azért, mert állatlétszámunk egyikmásik állatnemben olyan nagy mértékben megszaporodott az utóbbi esztendők alatt, hogy az veszély nélkül, nyugodtan csökkenthető, másrészt pedig, ha mi jó állatállományiunkat, a megfelelő tenyészanyagot át tudjuk menteni a háború^ utáni időre, abból olyan színvonalú állattenyésztést tudunk kialakítani, amelyből a körülöttünk lévő európai államok tenyészányagszükségletét eltudjuk látni, bár még nem tartunk ott, ahol tart Dánia» Hollandia és az ülése 1942 november 23-án

} hétfon. északi államok, amelyek a világ legelső tejelő állatállományával büszkélkedhettek és a legkiválóbb egyedeket kellett vágóhidra vinniök. Sohase felejtsük el, (mikori az állatok takarmányozásáról beszélünk, hogy Magyarország abraktakarmányban sohasem volt önellátó, r

^SY joggal érthető az, hogy most, amikor oly nehéz az ember számára is biztosítani az ellátást, az állatlétszám csökkenése sem érhet bennünket meglepetésszerűen vagy katasztrofálisan. Uj szervezet kell a termelés rendjében és új szervezet a termelés szétosztásában. A közellátási miniszter úrnál mindkettőre megvan az eddig legjobbnak vélt terv, amelyet keresztül is fog vinni. A kormányzat minden tervet, eszmét örömmel fogad, de azzal, ha valamire azt mondjuk, hogy az rossz vagy hibás, vagy nem jó, vagy javításra szorul — ha nem mondunk helyette jobbat, úgy semmit sem mentünk előre. Lesznek az országban olyanok is<, akik — mint ahogy ez mindig lenni szokott —a kukoricából, a búzából, a burgonyából, a kölesből, a babból, az árpából, a zabból stb., sokalják ?azt a mennyiséget, amelyet le kell adni, be kell szolgáltatni. Ezektől azt kívánja a kormányzat, hogy azt is mondják meg, honnan vegye a kormány a szükséglet fedezésére a megfelelő mennyiséget, ha senki sem akar a készletéből beadni vagy nem akar lemondani semmiről. Az emberi természetben rejlő valami az. hogy nem szívesen mondunk le megszokott kényelmünkről, életrendünkről, jószágállományunkról, jó adag ételeinkről. De ma mindenkinek minden percben gondolnia kell azokra a hős honvédekre, akik nem csak lemondanak, nélkülöznek, fáznak, hanem minden pillanatban a poklok ezer szenvedését élik át és akik értünk, itthonmaradottakért lemondanak egészségükről, sőt sokszor életükről is, Az, aki ma % a közellátási minisztérium politikájának megadja a támogatást, a jóindulatot és vállalja a lemondást, a nélkülözést, az elsősorban hős honvédeinket támogatja, mert minden korlátozó intézkedés azok javát szolgálja. Aki pedig kihúzni iparkodik magát azok alól a kötelezettségek alól, amelyekkel ma mindenkinek számolnia kell, amelyek ima mindenkire hárulnak, aki nem tud vagy nem akar lemondani egy kicsinyről sem azért, hogy másnak jusson, az elsősorban a hadsereg, ezen keresztül a nemzet ellen vét, mert csak úgy tudjuk ezt a küzdelmet dicsőségesen és eredeményesen végigharcolni és befejezni, ha azoknak, akik értünk küzdenek, semmiből sem lesz hiányuk, ha azok semmiben sem fognak nélkülözést szenvedni. Ezért kívánatos az, hogy mindnyájan a magunk közösségének vagy kerületének határáig terjedő szemléletünket országos szemléletté építsük ki,és be kell látnia mindenkinek, hogy áldozatot kell hozni a jövendőért. Az utóbbi időben egynéhány önmagáról megfeledkezett, zugban árusító kisgazda, vagy munkás, vagy falusi kofa miatt az egész gazdatársiadiaJjom a vádlottak padjára került. Ezt el kell hárítani a mezőgazdaságtól, mert a fekete piacot elsősorban azok a sokat kereső társadalmi rétegek és pénzben bővelkedő zsidók idézik elő, lakik minden pénzt megadnak a nekik szükséges cikkekért. (Ügy van/ Ügy van!) Másrészt e miatt az egészen kisi százalék miatt nem Dehet, sőt nem is szahad pellengérre álU-