Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Âz országgyűlés képviselőházának 312. tani a mezőgazdaságot (Ügy van! Ügy van!), amelly odaadta 'lovát, szekerét, búzáját, szénáját, kukoricáját, fiát (Börcs János: Végül önmagát!) és a szörnyű napszámbérek és az iparcikkek drágasága, az elemi csapások súlyai alatt görnyed és szenved; Soha se felejtsük el, t. Ház, hogy iá mezőgazdaság a legválságosabb és legnehezebb időben is tudta kötelességét. A mezőgazdaság akkor is termelt rozsot, amikor az 3 pengő volt, sőt ^okszőr eladhatatlan volt, iákkor is termellt búzát, amikor az 8 pengő volt. Termelt azért, mert egyrészt nem tudott mást termelni, másrészt pedig hazafias kötelességét teljesítette; volt idő, amikor egy mázsa vegyes burgonyát egy pengőért adott eU a szabolcsi gazda és mégis termelte, mert nagy nemzeti érdek fűződött annak termeléséhez,; akkor siem. vágta ki szőlőjét, amikor a bor eladhatatlan volt. Így folytathatnánk ezt végig az állati termékeken. Ezt a hivatástudatot, ezt a fellelősségérzestet, ezt a kötelességérzetet kell most belevinni az egész vonalon a mezőgazdaságba, hogy a üíáború nehézségeit ezen a fronton leküzdjük, s így a háborút folytathassuk, befejezhessük. Érre lesz jói az úgynevezett Jurcsek-féle terv, ameDy rendszert és rendet kíván teremteni a termelési vonalion és bevonja ebbe a közellátási munkába iá legkisebb földdel rendelkezőket is. Sokan azt mondják, hogy a Jurcsekféle terv későn jött. Az a kérdés, hogy mihez viszonyítjuk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Még anindig előbb jött, mintha a jövő évben jött volna- Van egy régi közmondás: »Jobb későn, mint soha«. Éppen ezért örülünk, hogy egyáltalán jött ez a terv, amely a mezőgazdasági termelést valóban meg fogja végre szervezni. Ennek a tervnek állapja a szervezés. Németországban minden egyes gazdasági üzemnek, a Legkisebbnek is, van egy Hofkarte-ja. magyar nyelven; üzemi lapja, amelyre az üzem minden adata fel van írva. Könnyen lehet ennek alapján bizonyos tájegységeket elővenni és ial birtokosokat bizonyos kötelezettségek teljesítésére bírni. Ma nállunk a minisztériumok tájékozatlanok jórészben ezen a téren. Jó volna, ha egyszer már mi isi eljutnánk minden üzem ilyen irányú felvételéhez, amiből azután sokkal könnyebben llehetne megállapítani a termelés eredményét és a szükséglet menynyiségéhez igazodó beszolgáltatást is. Az új, Jurcsek-féle terv már ai jövő tiavaszszal, sőt már most az ősszel is megmutatja, mire van szüksége az országnak, s ha beleütközik bizonyos fokig előre elkészített terveinkbe, tegyünk összehasonlítást a fronton küzdő katonák teljesítménye, áldozata és az itthonlévők áldozata között. Az új terv szerint nem lesz kitéve a gazda äz állandó zaklatásnak, nem lesz kénytelen a rengeteg rendelet-zuhatiagban elmerülni, mert előre tudja, mivel számolhat és tudja, mit kell leadnia, mit kell nélkülöznie. De arról is gondoskodni fog a minisztei úr, hogy a törvényhaitóságok közellátási hiva^tálainak a községekig lenyúló kiépítésével ezt az egész szervezetet közelebb hozza az ősi vármegyéhez. Ebben a rendszerben isimeriikl majd az egyes községek határait, termelésük lehetőségeit, tisztán látják az elemi károkat és egy ilyen kisebb megyei területen fcönniyebben tudják biztosítani belközileg az ellátatlan lakosülése 1942 november 23-án, hétfőn. 83 ság ellátását is. Eggyel ma tisztában keli lem s nünik: önmagunkat magunknak kell ellátnunk, mert senki sem főig bennünket ellátni. (Űgy van! Ügy van!) Széchenyit idézem ismét, aki azt mondotta: »Csak magunkban a hiba^ de egyszersmind magunkban is a feltámadási erő. 4 Az 50 holdon aluli birtokosokat is be kellett ' kapcsolni a jövő esztendei tervbe, mert ez 8.5 millió hold szántót jelent. A még kisebb birtokosakat sem lehet kihagyni ebből a tervből. A 20 holdon aluli kisgazdák szántóterülete 6'5 millió katasztrális holdat tesz ki, amely nem hagyható ki a beszolgáltatás alól. Most mindenkinek áldozatot kell hozni, ahogyan katonáink áldozatot hoznak. Ha megritkulnak a falvakban a sorok a háború folytán, akkor még az sem lehet fájdalmas senkinek, ha a háború végére nem tudja egész r tőkéjét átmenteni, de a katonaiságnak s az értünk küzdő katonák! családtagjainak mindent miéig kell adni. Az a gazda, aki a beszolgáltatandó mennyiségen felül is ad be, kaoDon olyan iparcikkeket, amelyek neki szükségesek, amelyeket az ipar gyárt, amely ipart különben is a termelő gazdának kell ellátnia. Nem azért történnek ezek a szigorú intézkedések, mintha a kormány örömét lelné abban, hogy a termelő- és fogyasztó^rétegeket molesztálja, hanem, mert ezekre szükség van. Meg kell érteniök az ellátatlanoknak, r ha kevesebb adagot fognak kapni, hogy áldozatot kell hoznia mindenkinek ebben az országban. Azt is meg kell látni, hogy a hivatalnokok jórésze szintén katona és ha itt-ott fennakadások és nehézségek mutatkoznak, vagy elkésve jönnek intézkedések, annak ez az oka. Likvidálni kell a multat s csaiki alkkor nyúlhatunk az új rendszerhez, hogy a jövőt biztosítsuk. Csak átmenetről van szó, amellyel lehet biztosítani a háború tartamára és az utána következő egy-két esztendőre a közellátás zavartalanságát, míg a régi rend helyreáll. Ezért kell megszervezni a közellátási közigazgatást a vármegyei decentralizáció útján. A köznyugalom fenntartását iklell biztosítani és ezt mindenáron biztosítani is fogja a kormányzat. Át kell vészelni ezt az esztendőt és hisszük, hogy közös akarattal meg is fogjuk csinálná. Nem kívánja a kormányzat rendszeresíteni a zaklató eljárást és ezért van az új terv, amely jövőre ezt ki alkarja klerülni. A Ié4 vagy nemlét kérdéséről van ma szó! Az országot meg kell menteni, ez mentési munkálat és így kell vennie mindenkinek. Ha egy faluban # valakinek a háza ég, odamegyünk mindnyájan, hogy segítsünk oltani, most pedig mindnyájtan odamegyünk a haza oltárára, hogy a hazaszeretet szent tüze mellett, ha lemondással is, ha kell, kis nehézséggel is, építsük a jövendőt. Mindent el kell követnünk, hogy a közszellem is megváltozzék. Fegyelemnek kell! lennie az egész vonalon, hogy olyan közszellem alakuljon ki, amely a végső győzelmet nézi és tud áldozatot hozni. Arra is kelll törekednünk, hogy a sajtó megfelelően tájékoztassa a fogyaeztóközönséget, a tömegeket, a munkásokat a termelés nehézségeiről, annak kockázatairól, arról a szörnyű emberfeletti munkáról, amelyet a mezőgazdasági lakosság a kapálással, aratással, csépléssel, általában anlinden mezőgazdasági munkájával végez. Különösen azt kell belevinni a közvéleménybe, hogy a terme13*
