Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-321
Az országgyűlés képviselőházának 321. kit a harctérre küldünk. (Úgy van! Ügy van! — Zaj. — Elnök csenget.) A másik kérdés, amelyet méltóztatott felvetni, az a kifogás volt, hogy nem jelöltük meg a törvényjavaslatban azt, tulajdonképpen milyen célra fordítjuk ezt az adót. Természetes, hogy milyen célra fordítjuk: a hadirokkantak, a hadiárvák eltartására, a háborúba bevonultak itthoninál" a do ttjainak, hozzátartozóinak segélyezésére fordítjuk. Nem is lehet másra- Neon kell ezt kimondani. Mert ha ezt külön kimondanék a törvényjavaslatban, akkor szükséges lenne az is, hogy alapszerűen kezeljük, márpedig éppen a mélyen t. Ház számtalanszor kívánta és sürgette azt, hogy az alapszeírű kezelésekelt szüntessük meg, s mindent olvasszunk ibele a költségvetésbe. Annikor a t. Házban egyik-másik képviselő azt kívánta, hogy alapszerűen kezeljünk vajamit, annak mindig egészen speciális oka volt. Tény az, hogy rendes államháztartást vezetni csak akkor lehet, ha nincsenek külön alapszerű kezelések és csak akkor lehet, ha nincsenek külön céladók, mert ez az, ïami az államháztartás rendes vezetését egyenesen lehetetlenné teszi. (Bassay Károly: Elég volt a holetta alapból!) Nincs is szükség erre, inert hiszen, hogy milyen mértékben óhajtja a törvényhozás támo; gatni a hadbavonultak hozzátartozóit, a hadirokkantakat, a hősi halottak gyermekeit, özvegyeit, errenézve ott van a maga szuverén elhatározása és a költségvetésibe ezek a tételek belekerülnek s ezeknek fedezetéről azután gondoskodás kell, hogy történjék. De megjegyzem, nem, is lenne jó, ha ezt alapszerűen kezeinők, mert azok a terhek, amelyek jelenleg keletkeznek a háború kapcsán, hozzáadva azokat a terheket, amelyek még a múlt világháború hadirokkantjaival, özvegyeivel és árváival kapcsolatban fennállanak, messze felülhaladják azt az összeget, amelyet ebből az adónemből várhatok. Az alapszerű kezelésnek tehát egyszerűen az lenne a következjménye, hogy az alapot ugyancsak megint az államháztartás rendes kiadásai között dotálnánk, tehát nem Jenné ennek az alapszerű kezelésnek semmi értelmeA törvényjavaslat megszerkesztésénél az egyszerűségre törekedtem, ezt ugyan Csoór képviselőtársam éppen most kétségbevonta, de tény, hogy az egyszerűségre törekedtem, mert olyan alapon kívánom kivetni az adót, amely alap készen rendelkezésre áll, amelynek nem kell utána menni, hanem egyszerűen a meglévő jegyzékből át kell írni és már készen van az adókivetés, csak ki kell számítani az adót a kulcsok alapján. Én azonban tisztában vagyok azzal és már több alkalommal bátor voltam el is mondani, hogy az adóztatásban az egyszerűség és az igazságosság — bevallom — nem tökéletesen összeegyeztethető két szempont. Minél egyszerűbb az adó, annál több igazságtalanság saájrmazhatik belőle és minél inkább ki akarjuk finomítani és csiszolni valamelyik adónemet, minél jobban hozzá akarjuk idomítani az élet minden egyes apró vonatkozásához, természetszerűen annál komplikáltabb lesz és annál nehezebb lesz a végrehajtása, amit pedig a mai viszonnyok között, de azt hiszem, pro futuro is mindenképpen el kell kerülni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ez volt az oka tulajdonképpen annak is. hogy egy csomó mentességet iktattunk be a törvényjavaslatba. Nem mondom, hogy nem játszik szerepet az a szempont is, hogy az egéése 1942 december 11-én, pénteken. 589 szén kisemberektől már áldozatot alig lehet kívánni, de inkább az volt a döntő szempont, hogy az egészen kis összegekkel nem szabad a hatóságoknak foglalkozniuk. Benne van egy szakasz, hogy a 6 pengőn aluli összeggel nem szabad foglalkozni — körülbelül ebben a keretben mozognak a mentességek —, hogy lehetőleg kis összegekkel ne foglalkozzunk és amennyiben csak lehetséges, az adminisztrációt ettől megkíméljük. A törvényjavaslat címe is megfontolás tárgyát képezte. Azt méltóztattak mondani, hogy nem logikus a cím, mert egyszeri hadkötelezettség! adó az, amelyet csak egyszer fizet minden ember életében, à hadmentességi váltság viszont az az adónem, amelyet éveken keresztül, esetleg amennyiben a háború éveken keresztül tart, ki kell vetni. Én azt hiszem, helyes a meghatározásunk. Adó névvel azt az adónemet tiszteljük, amely állandóan megmarad és állandóan alkalmazásban marad. Tehát nem az a lényeg, hogy az egyes ember hányszor fizeti 1 az adót, ez az adónem egyszeri ihadkötelezettségi adó, amelyet ezentúl, ha ez törvénnyé válik, minden esztendőben azokra, akiket katonai szolgálatra alkalmatlannak találtak, ki fognak vetni és ez állandóan visszatérő, ismétlődő adó lesz, amely éppúgy beépítődik a magyar adórendszerbe, mint r a többi rendes, visszatérő adó. A hadmentességi váltság azonban — és ezért kereszteltük el váltságnak — -csak rendkívüli viszonyok között kerül kivetésre, ^amikor háborús viszonyok vannak, bár. van egy teória, amely azt mondja, hogy a háborús állapot a normális állapot és a békebeli állapot a világtörténelem tanúsága szerint az, amely ritkább. Azért mégis úgy érzem, hogy inkább arra rendezkedjünk be, hogy a háború után béke lesz, hosszú, tartós béke és boldog béke. Azt méltóztatnak! kívánni tőlem, hogy válasEoilijak arra a 'kérdésire, mennyit fog az adó kitenni. Van erre becslésiem, de hogy nem írtam bele a törvényjavaslat indoko-lásába, annak az az oka, hogy nem mertem érte a felelősséget vállalni. Ez ugyanis lehetetlen. Méltóztassék megnézni, mi az aidó alapja 1 ? Az egyszeri hadkötelezettségi adónak az alapja az, hogy vaíaki alkalmashe katonai szolgálatra vaj£y nem, azután függ attól is, hogy milyen gazdag ember az, aki véletlenül alkalmatlan. Honnan tudjam én előre azt, hogy évek során át hány ember lesz alkalmas, hány alfelaima^tian, legfőképpen pedig hogyan tudjam > azt, hogy az alkalmatlanok milyen, anyagi viszonyok között lesznek abban az időben, amikor alkalmatlanoknak minősülnekí A másik, ai hadmenitességi váltság attól, függ, hogy milyen mértékben mozgósítunk. Ha kisebb a mozgósítás, akkor természetesen több ember van idehaza és nagyobb az adóbevétel, ha nagyobb a mozgósítás, kevesebb lesz az adó, — amellett itt is szerepet játszik az, hogy milyen anyagi viszonyok között élő emberek vonulnak be. Bizonyos átlagokait azonban természetesen 'ki lehet számítani és ennek a számításnak > alapján ennek aiz adónak hozamát évi 90 millió és 70 millió pengő közötti öszszegre becsülöm — alapul véve a jelenlegi mozgósítottsági állapotoit és a jelenlegi viszonyokat. Ez körülbelül alz, amit mernék mondani, de ha azt méltóztatnak kívánni tőlem, hogy ezt alá is irjam, azt már nem merném
