Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-321
590 Az országgyűlés képviselőházának 3È1. megtenni, (Csoór Lajos: Hogyan szavazzuk"" meg?) mert nem hiszem, hogy tökéletesen megbízható lenne, ez a becslési. Mindenesetre azt hiszem* hogy a nagyságrendben nem nagyon tévedek. A vita során több képviselőtársiani összehasonlításokat tett, a kétféle adó, a hadkötelezettségi adó és a hadmentességi váltság között. Mindkét adó merőben más* mindkét adónál merőben más az ok, amiért kivetjük, merőben más a cél is, más gazdasági viszonyok és hátrányok kiegyenlítésére törekszik,az egyik és a másik, úgyhogy a kettő teljesen összehasonlíthatatlan. Tehát nem helytálló az & vád, hogy ezt két különböző referens készítette volna és azután elmulasztottam volna a kettőt összeegyeztetni. Elég régen vagyok miniszter ahhoz, hogy ne kövessek el ilyen ihdbát, eltekintve attól, hogy — megnyugtathatom at. Házat — ugyanaz a referensi készítette a két adónemre vonatkozó részit, természetesen konsziderálta ezeket a különböző szempontokat, amelyek alapján azutáni a törvényjavaslat el is készült. Ha, meg méltóztatnak engedni, most^ áttérnék a felszólalások konkrétumaira éspedig először az egyszeri hadkötelezettségi adóval feiapesolatban. Ezit az, adóit, — mint már az előbb mondottam — azok fizetik, akik katonai szolgálatra alkalmatlanolkníak minősíttetnek a rendes sorozás alkalmával, illetőleg póttartalékba kerülnek, vagy később a katonai szolgálatból elbocsáttatnak, anélkül, hogy megrokkan ának, hadirokkantakká válnának. Ezt tehát egyszer fizeti mindenki. Ha ennek az adónak a súlyát akarjuk megítélni, mégis konsziderálnunk kell azt, hogy ezt három esztendő alatt kell megfizetni, tehát három évre, egyenletesen elosztva kell ennek a terhét viselni. Éppen az egyszerűsítésből következik azután az* hogy ezalatt a három esztendő alatt nem ás óhajtjuk változtatni az egyszer kivetett adót, mert az adót tulajdonképpen azonnal kivetjük és az három év alatt fizethető negyedévii egyenlő részletekben. Következéslképpen az a, kívánság, hogy az illető anyagi viszonyainak időközi változásaihoz mérten korrekciókat hajtsunk végre az adókivetésen, azt hiszem, részben technikailag rendkívüli nehézségeikkel járna részben pedig nem is volna érdemes megtenni, mert nem valószínű, hogy annak a fiatalembernek az életviszonyaiban, aki most vált alkalmatlanná katonai szolgálatra, a következő három esztendő alatt valami borzasztó nagy változás álljon be, eltekintve attól hogy az, esetek túlnyomó többségében valószínűleg nem is az ő életviszonyai lesznek a törvényjavaslat szerint sd kivetés alapjai, hanem édesapjának vagy eltartójának viszonyai, akinek viszonyaiban nem tudom, miért állana be valami túlzottan nagy változás három esztendő alatt. Ezzel tehát nem érdemes foglalkozni, ez csak adminisztratív, nehézségeket okozna. Azt is kifogás tárgyává méltóztattak! tenni, hogy az első adónemnél nincsen progresszivitás — a másodikban ugyanis van. Nincsen benne progresszivitás a következő okoknál fogva. Ez az adónem arra van hivatva, hogy kiegyenlítsen bizonyos különbséget azok között, akik bevonulnak és kétéves, hároméves katonai szolgálatot teljesítenek és azok között, akik ez alól szabadulnak. Szegényebb embernél ez azt jelenti, hogy elveszít egy munkaerőt az, akinek az fia bevonul és ezt a munkaerőt vagy magának kell pótolnia;, vagy valaki mással kell pótoltat* ülése Î942 december ll-én, pénteked nia; a gazdagabb embernél pedig az lesz a helyzet, hogy nem vonulván be a fia, nem lesz ázuKséges gondoskodnia azokról a költségekről, amelyek az önkéntességi évekkel kapcsolatban múlhatatlanul felmerülnek. Tehát egy bizonyos uatára van ennek, nem lehet ezt a végtelenségig fokozni, mert ha túlságosan fokozzuk, akikor végeredményben túl nagy kártérítést kérünk attól, aki esetleg, sőt valószínűleg önhibáján kívül lesz katonai szolgálatra alkalmatlan. Ne méltóztassék ugyanis ennél az adónemnél elfelejteni, hogy az illető önhibáján kívül áll elő az a helyzet, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan, mindenesetre azonban reánézve gazdasági előny jelentkezik, tehát bizonyos mértékig meg kell adóztatni, de nem szabad ezt az adót eltúlozni. Azt is kifogásolni méltóztattak, hogy az ideiglenesen adómentes házaknál most egyszerre mégis terhet rovunk a házra; olyan beállításban beszélt erről Mosonyi képviselőtársam, (mintha mi most utólag, hogy úgy mond j am, visszacsinálnék azt, amit az ideiglenes házadómentességgel kapcsolatban ígértünk. Nem a házadót pótlékoljuk meg, nem az adómentes házat rójuk meg, hanem keressük egyszerű, külső ismérvek alapján az illető teherbíróképességét és akkor igenis meg kell néznem, hogy van neki egy háza és azután a ház után van jövedelme. Akkor semmisítettem volna meg, illetőleg paralizáltam volna a házadómentességben biztosított előnyt, ha magasabb kulccsal róttam volna meg ezeket, mert ezt is megtehettük volna, hiszen az adómentes ház jövedelméből, ugyanabból a bérösszegből, több marad az illetőnek, mint adóköteles háznál. Beké Ödön képviselőtársam azt kívánja, hogy a hadirokkantakat és a honvédelmi rokkantakat vegyük fel a 2. §-ban biztosított mentességek sorába. Teljesen fölösleges ez, mert ezek nem mentesek, hanem egyszerűen nem alanyai a hadkötelezettségi adónak, amint az 1. §. (1) ^bekezdésének 3. pontja kimondja; »kivéve, ha hadirokkantnak, illetőleg honvédelmi rokkantnak nyilvánították.« Az tehát, amit Beké képviselőtársam kíván, tökéletesen rendben van, úgy van, törvényszerkesztési szempontból azonban így kellett megoldani. Barta képviselőtársam azt kifogásolta ennél az adónemnél, hogy akik állandóan külföldön tartózkodnak, nem fizetik. Kétségtelen, hogy a 2. §. 7. pontja kimondja, hogy azok is mentesek a hadkötelezettségi adó alól, akik állandóan külföldön tartózkodnak és a magyar állam területéről származó adóköteles jövedelmük nincs. Hiába vetem ki ezt az adót, legfeljebb egy nyilvántartással többem lesz és nem tudom megfogni az illetőt, mert állandóan külföldön tartózkodik, Magyarországon vagyona nincs, innen jövedelme nincs. Ki van vetve az adó és idők multán kénytelen leszek majd ezt az adót törölni. Tisztán gyakorlati szempontból kellett tehát ezeket mentesíteni. T. Ház! Áttérek a másik adónemre, a hadmentességi váltságra. Amint erre már rámutattam, ez egészen más, mint az egyszeri hadkötelezettségi adó, mert ezt a rendkívüli viszonyok közt, mint kiegyenlítő adót vetjük ki, amely hivatva van, ha neon is kiegyenlíteni, de legalább jelezni azt a szándékot, hogy bizonyos fokig ki óhajtjuk egyenlíteni lazt a különbséget, amely a bevonultak és az itthonmaradottak között, — hogy ezzel az egyszerű nomenklatúrával éljek — fennáll. Kétségtelen,