Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. 555 készséggel igyekezzünk munkálni ia btalső frontot, dolgozni érte még akkor is, ha az áldozattal jár. Ha magyar honvédeink a Donkanyarban életüket fel tudják áldozni a ha* záért, akkor nekünk is tudnunk kell, itft NagyMagyarország feltámadásáért az új európai rendbe beilleszkedő magyar haza újjáépítés séért dolgozni* idők terhét keményen vállalni, közös áldozatot hozni, mert csakis közös áldozatban, közös munkában, közös verítékben leszünk testvérekké. (Ügy van! JTffy van!) Tisztelettel kérem, hogy a javaslatot általános ságban elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónok kok közül? Incze Antal jegyző: Mosonyi Kálmán! Elnök; Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Tökéletesen egyetértek aiz előadó úr most elimondott szavaival; magam, is belátom, hogy áldozlait nélkül

1 nincs eredmény és tudom, hogy ezeket) az áldozatokat a belső fronton éppien úgy meg kell hozni, mint a külső fronton^ Eleve is kijelentem, hogy a hadmientességi adó behozatalát pártszövetségem és, éni i§ helyesnek, jónak és szükségesnek tartjuk, csak azt sajnáljuk, hogy a kormányzat a hadmentességi adó behozatalára nem gondolt sokkal, de sokkal előbb, nevezetesen akkor, amikor a trianoni békeparancs bilincseiből és pénzügyi megkötöttségünkből felszabadulva saját maigunk rendelkezhettünk magunk felett. Ha- akkor behoztuk volna a hadmentességi adót ;éís ezt aiz adót a régi törvény alapelvei szerint használtuk volna fel, akkor egészen bizonyos, hogy a Felvidék visszafoglalásakor és az; azután következő események alkalmával siókkal felkészültebben állt volna ez a nemzet. így leheted volna bizonyos alapot is gyűjteni arra a célra, hogy a mai világháborúban ^megrokkantak résziére segítséget tudjunk nyújtani, az itthomniaradottakat el ttudjuk talrtasni és általában miindentl meg tudjunk tenni, ami egy háború közepette szükséges. T. Ház! A hadmentességi adó helyes^ alapgondolattla egyedül az lehet, hogy aki véráldozattal vagy katonai szolgálattal nem veszi ki a részét a háborúból, az hozzon fokozottabb anyagi áldozatot. Ez az alapgondolat helyes és ha 'eJz a törvény javaslat ebből az alapgondolatból indult volna ki, akkor ezt minden további nélkül el lehetett volna fogadni. (Ügy van! Ügy vkin! a szélsőbaloldalon,) A pénzügyminiszter úr azonban nem ezt az egyedül

1 helyes alapgondolatot iktlatta bele a törvényjavaslat indokolásába. A 13. §-hoz írt indokolásban foglaltatik tulajdonképpfeln az a főelv, amelynek alapján, ő a hadmentességi adó behozatalát indokoltnak tartja. Ezt mondja a pénzügyminiszter úr &z indokolásban (olvßssa): »... <a> hadmentességi váltságott lényegileg a 24^—70 éves férfiak közül csak annjaík kell fizetnie, akit sielm tényleges katonai szolgálatira be neon hívtak, sem honvédelmi mimkiára 'Igénybe nem vettek. Az ilyen személyek ugyanis folytathatják fogMkozásukiat, gazdasági heliyzíejtükben nem áll be az a kár, amelyet a tényleges katonai szolgálat vagy a kötelező honvédelmi munkaszolgálat okozna' és így gazdasági előnyt élveznek azokkal szemben, akiket tényleges katonai szolgáltai vagy •honvédelmi munka teljesítésére igénybe vet-* tek. Az osztó igazság azt követeli, hogy az ilyen személyek... a rendkívüli körülmények között anyagi szolgáltatással járuljanak hozzá az államháztartás rendkívüli kiadásainak fedezéséhez«. Ez az indok és ez az elv, amely kicsendül a pénzugymiuészter úr indokolásából, helytelen ési sajnos, ebből a helytelen elvből és indító okból azután a helytelen intézkedések egész sorozata következik ebben a törvényjavaslatban. T. Ház! A gazdasági hátránnyal indokolja ai pénzügyminiszter úr a hiadmenitességi adó behozatalát, de nem logikus, amikor a törvényjavaslatban mentesíti a hadmentességi adó alól a

1 csendőrség, a honvédség tisztikarát és legénységét, még akkor is, ha itthon, h> hátországban teljesít szolgálatot. Teljesen illogikus az, hogy az államrendőrség felügyelői kara — és Ma már a felügyelői kart belevették, nem értem, miért maradt ki, az államrendőrség tisztikara — és legénysége ugyancsak mentesítve van a hadmentességi adó fizetése alól, (Horváth Géza: Mentesítve van itt mindenki!) pedig Ők a háborúban ugyanazt a szolgálatot teljesítik, amit békében teljesítettek. Még érthetetlenebb a pénzügyőrségnek és a letartóztattásí intézetek személyzetének a hadmentességi váltság alól való mentesítései, mert hiszen ők sem yéráldozatot nem hoznak, sem kaionai szolgálatot nem teljesítenek, hanem folytatják a szolgálatukat tovább úgy, mintha béke lenne. Ha tehát a gazdasági hátránytól akarunk var lakit megóvni, akkor teljesen felesleges> ezeknek a most felsorolt személyeknek a hadmentességi váltság alól való mentesítése. A mi elgondolásunk az lenne: a hősi kultusz alapján fizessen mindenki hadmentességi adót, illetőleg hadmentességi váltságot, aki nincs kint a harctéren. Ez lenne az egyedüli helyes gondolat, mert ebben van nemzetnevelési célzat, nemzetnevelési gondolat, nem pedig az a kalmárelv, amelyet a pénzügyminiszter úr indokolásában kifejt. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A hősi kultuszt mindenképpen i ápolnunk kell. Nagyon helyesen mondta Jaross Andor képviselőtársam a honvédelmi tárca költségvetésének vitájában, hogy a hősi kultusz alapfeltétele elsősorban a szociális problémák maradéktalan megoldása, az, hogy a hadbavonultaík családtagjait becsületesen el kell látni, a hadiözvegyekről és hadiárvákról a hősi kul'tusz! szellemében kell 'gondoskodni, rokkantjainknak gondtalan életet kell biztosítani irtézményesen, a nemzeti becsület mértékével. Kifejtette képviselőtársam a továbbiakban azt is, hogy a katonák hátramaradottjait nem úgy kell segélyezni, hogy ez a segélyezés kiegészítésképp szolgáljon, hogy minden hátramaradott vegyen maigára sokkal nagyobb munkát, sokkal nagyobb gondot és ennek a kevesebb kerresetnek kiegészítéseként szolgáljanak a hadibavonultlak családtagjainak (Segélyezéséről szóló rendelkezések. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kárpótlásként!) Ezeket a rendelkezéseket intézményesen és egyéniesítve kell; végrehajtani, hogy kint ai harctéren az a katona var lóban nyugodtan teljesítse kötelességét, mert tudja, hogy itthon a családját ellátják. Ner kiegészítési elv kell. haneni a kárpótlási elvet kell mindenütt irányadónak venni: az itthonmaradottakat teljes egészében kárpótolni kell. T. Képviselőház! Megmondtam, nem zárkó-