Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

556 Az országgyűlés képviselőházának 320. ülése 1942 december 10-én, csütörtökön. zunk el a hősi kultusz védelmében attól a gondolattól sen\ hogy mindenki, aki nincs kinn a harctéren és nem teljesít katonai szolgálatot, fizessen valami váltságot. Itt azután már rész létkérdés az, hogy ez a váltság bizomyos tekintetekből emelkedjék-e, vagy csökkenjen. Itt azután figyelembe lehet venni, amit a törvényjavaslat is figyelembe- vesz, például a Károly csapatkeresztet, a háromihónapi frontszolgálatot, atűzkeresztet; ezek lehetnek csökkentő körülmények a hadmentességi váltság tekintetébe«. Viszjont akkor ezenfeüül még ;ai katonát minősítő egyéb tényekiet is figyelembe kell venni, így nevezetesen a vitézségi érmeket, a hadi kitüntetéseket, és miniden ilyen körülmény' után bizonyos százaiékinyi csökkentést kell adni. T. Ház! Ma már látjuk, hogy a régi világháború és a mai világháború tulajdonképpen egy. Ez a világháború csak folytatása a régi világháborúnak. Lehetetlenség tehát, hogy ez a törvényjavaslat kivételt tegyen a régi világháborúban résztvettek kárára a mai világháború résztvevőinek javarai (Horváth Géza: Igen! Borzasztó!) Teljesen lehetetlen, hogy az a katona, aki a régi világháborúba« talán négy évig teljesített kiint a hlairötéren szolgálatot, hadimentességi váltfeágot: fizessen, viszont munkaszolgálatos, aki talán itt, valahol a Délvidéken hat hónapig árkot ásott, vagy a hátországban valami munkát szolgáltatott a nemzet részére (vitéz Jaross Andor: Abszurdum!), mentesítve legyen a haldmentességi váltság alól. Amint a kitüntetésekkel kapcsolatban mondottam, az is egészen furcsa lenne, hogy például egy aratny vitézségi éremmel kitüntetett vitéz haidmentesfcégi váltságot fizessen, viszont az a munkaszolgálatos, aki a hátországban • teljesített munkát (Horváth Géza; A zsidó!), mentesüljön a váltság alól. T. Ház! Nem a gazdasági előnyt kell megbirságolni, hanem a gazdasági hátrányt kell eltüntetni. Ha ebben a javaslatban ezek a gondolatok, meglettek volna, akkor a részletes tárgyalás alapja lehetett volnai. Nem látom azonr ban ebben a javaslatban még a számdékot sem ai gazdasági hátrány kiküszöböléslére. Itt kell hivatkoznom arra, hogy a régi hadmentességi díjról szóló törvény, az 1880 :XX VII. t.-o. megmondta azt a célt is, ami miatt a hadmentességi díjat kivetették^ Akkor mindenki tudta, hogy miért fizet és éppen azért szivesen fizetetű annak ellenére', hogy nem voilt háború. Ha tehát a pénzügyminiszter úr ma a háború kellős ^közepén megmondta volna törvényjavaslatában azt a célt, hogy miért szükséges ennek a hadmentességi aldonak a fizetése, ez feltétlenül helyesebb lett volna, a nemzet lelkületére jobbam hatott volna. Hiszen az előadó úr nagyon szépen kifejtette azt, hogy adókat nem szívese« fogad el egyik ortezág népe sem; ha ellenben ezt az adót, mint céladót tekintjük és megmondjuk azt, hogy a nagy közösség, a nemzet érdekéért folyó harcból mindenkinek egyformán ki kiel! vmnie a részét, akár kint a harctéren való áldozattal, akár itt bent pénz áldozattal, akkor ezt az adót is sokkal szivesebben fizették volna. A régi hadmentességi díjról szóló törvényjavaslat kimondta azt, hogy a hadmentességi 'díjbpl külön alapot kell képezni, amely alap szolgáljon (olvassa): »elsősorban a rokkantak eltartásának javítására, a . hadsereg állományához tartozott, az ellenség előtt elesett, továbbá megsebesülés vagy hadi fiáradalmak következtében elhalt havidíjasok és legénység gyámoltalan özvegyeibek és árváinak ellátására). Másodsorban az, említett összegek egy része a mozgósítás esetében behívott állandóan szabadságoltak, tartalékosok, póttiartialékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélésére fog fordíttatni.« Milyen szép a régi törvényben ez a meghatározott cél és. mennyivel helytelenebb az, hogy ia kormányzat ebben a törvényjavaslatban csiaik általános indokolást használ, mondván aizlt, hogy a rendkívüli viszonyok rendkívüli kiadásokat okoznak s e kiadások fedezéséről gondoskodni kell. A közvélemény, amikor nem látja a céltj, amelynek érdekében az adót fizetniife kell, nem gondolhat másra, mint arra, hogy a pénzügyminiszter úrnak^pénzre van szüksége, meghúzza tehát az adóprést, keres valami indokot, hogy megint adót szedhessen be és erre a célra jó a hadmentességi} váltság és a hadkötelezettségi adó. T. Ház! Mielőtt a törvényjavaslat részletes tárgyalására rátérnék, kifogásolnom kell azt, hogy .bár a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában egyidőben jelentette be a zsidóadó és a hadmentességi adó tervét, mégis a hadmentességi adóval jött először a Ház elé. Sajnos, úgy látom, hogy a hadmentességi adó letárgyalása után nem lesz már idő, hogy ebben az évben a zsidó-adót is letárgyalhassa a Ház. Ez nagyon helytelen és a nemzet közvéleménye előtt feltétlenül hátrányos, mert megnyugtatóbb ^Lett volna, ha a pénzügyminiszter úr vagy először behozza a zsidó-adót, vagy pedig a hadmentességi adóval együtt nyújtja be a zsidó-adóról szóló törvényjavaslatot, mert az ország közvéleménye tisztában van azzal, hogy a zsidó-adó behozatalával a zsidók csak azt fizetnék viissza a

1 nemzetnek, amit nemzedékeiken keresztül a nemzettől elvettek. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De éppen így bejelentette a pénzügyminiszter úr a konjunkturális adó behozatalát is. azonban ez az adó is késik, pedig a nemzet közvéleménye ugyancsak meg lenne nyugodva, ha a hadmentességi adó behozatala előtt a háborús konjunkturális nyereségek megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot benyújtotta volna a pénzügy miniszter úr, mert mindenki' meg van győződve arról, hogy ezzel a konjunkturális adóval is nyereségüknek csak egy kis részét _ fizetnék vissza azok, akik a háború f oly tán ibdokolatlnn módon átlagon felüli nyereséget harácsoltak össze maguknak. T. Képviselőház! A javaslat címe . azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat aiz egyszeri hadkötelezettségi adóról és a hadimentességi váltságról szól. Talán nem is érdemes, de imégis kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a cím is megtévesztő, mert az egyszeri kivetés tér« gyát képező, bár a három éven keresztül fizetendő váltságot nevezi hadkötelezettségi adónak, viszont a folytoinossággal bíró adót, amelyet nem egy ízben vetnek ki, váltságnak nevezi Sokkal helyesebb lett volna nem ezt a kettős címet használni, hanem egy generális címet adni a javaslatnak, s akár' hadlmeintességi adónak akár hadmentességi váltságnak nevezni mindkét adónemet. Hiányolom a törvényjavaslat indokolásában, hogy a pénzügyminiszter, úr sehol sem mondja meg, mennyi foe befolyni ebből az adóból. Pedig az ország közvéleménye ugyancsak kíváncsi lenne arra, hogy ha már hadmentességi váltságot és hadkötelezettségi adót kell fizetnie, mennyi fog ebből ibeíolyni ß&