Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

55â Az országgyűlés képviselőházának 3Ê0. ülése 1942 december 10-én, cmtörtökön. Napirendünk szerint következik' az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a hadmentességi váltságról szóló törvényjavaslat tárgya lasa. (írom.: 752. sz.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élét Pártja és az Erdélyi Párt Cselényi Pál, vitéz Faragó Ede és Beké Ödön képviselő unakbtl, a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetsége Mosonyi Kálmán, képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Tauf fer Gábor képviselő urat, a Független Kisgazdapárt Vásáry István képviselő urat, végül a Szociáldemokrata Párt Malasits Géza képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. ' Inántsy-Pap Elemér előadó urtót illeti a szó. Inántsy-Pap Elemér előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Ralijuk!) Az igein t. pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében bejelentette, hogy az adók és a kölcsönök közötti kedvező arány biztosítása, illetőleg javítása érdekében két törvényjavaslatot fog a Ház elé terjeszteni. E javaslatok egyike a most 'tárgyalás alatt álló, amely egyrészt, a régi hadmentességi dí] helyébe az általános hadkötelezettségi adót kívánja életrehívni, másrészt egyúttal a hadmentességi váltságot új adónemként kívánja bevezetni. T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot tulajdonképpen a honvédelemről szóló 1939:

II. te. hívta életre, amely visszaállította aiz általános védkötelezettséget. E törvény minden, az ország területén lakó magyar állampolgárt hiadkötelieisnek nyilvánít és a hadkötelezettség időtartaimát a 18 éves életkortól a 60 éves életkorig terjedő időtartamban állapítja meg. Ez alatt az idő alatt minden hadköteles résziben állításköteiezettségének, részben pedig-, tényleges szolgálati kötelezettségének tartozik eleget tenni. Miként minden védtörvény, kimondja azt a magasztos elvet, hogy a haza vjédelme minden férfiúnak kötelessége, mert a haza szülöttje, mert a haza törvényének oltalma alatt áll, mert a haza intézményeinek jótéteményeiben részesül, ugyancsak indokolt ; kimondani azt az elvet is, hogy minden férfiú, aki a hadkötelezettségnek nem tesz eleget, már csak fokozott mértékű cselekvőképességére és 'munkaképességére való tekintettel is, bizonyos mértékű adót fizessen. A védkötelezettség eszméjét történelmi szempontból vizsgálva, azt kell megállapítanunk, hogy ez az eszme

> ikertestvére a hadkötelezettségi adló eszméjének, amelyet tulajdonképpen százados küzdelmek, százados remények valósítottak meg. Mind a két eszmének 'a bölcsőjét tulajdonképpen a francia forradalom ringatta. Az 1793. évben június 24-én proklamált francia alkotmányban ugyanis a francia nemzetgyűlés kimuiidotta, ^ hogy a francia haderő a francia népből áll és minden francia,, katona. Ennek szükségszerű következméniyé volt a -katonai adó bevezetése olyanképpen, hogy minden hadképtelen francia 50 frankot tartozott fizetni és. ezenfelül maga helyett helyettest tartozott állítani. Ez később olyképpen módosult, hogy bevezettetett valóban a katonai adó. Ez az intézkedés fennmaradt a napóleoni korszak letűntéig. Azonban az eszme nem halt meg. Elseperhette a restauráció, elseperhette a becsli kongresszusi, azonban megvalósult a szabad Svájc köztársaságában. A fentiek világánál tehát kétségtelen, hogy e hadkötelezettségi adó eszméje tulajdonképpen mint csemete, az egyenlőség nagy eszméjének talajából nőtt ki és ez az adó, illetőleg ennek az adónak az alapelve éppen olyan demokratikus, éppen olyan igazságos, mint a védtörvény, tudniillik, 'hogy minden férfiúnak kötelezettsége a hon védelme. Nálunk az 1880 :XX VII. te. vezette be azt a rendelkezést, hogy mindazok, akik hadkötelezettségüknek nem tesznek eleget, bizonyos szolgáltatásra vannak kötelezve. Ezt a szolgáltatást a törvény annakidején hadmentességi díjnak mondotta és a véradó egyenértékének tekintette. Az akkori adójogi tetrminológia szerint ugyanis az adó és a díj vegyesen fordultak elő s az adó és a díj egyenértékű adójogi fogalmak voltak. Ezt a zavart igyekszik a jelenlegi törvényjavaslat helyesbíteni és a díj szó elejtésével szolgáltatásképpen az adót vezeti be. Helyesebb az adóterminológia, az adómegjelölés annál is inkább, mert az állam ellenértékképpen, ellenszolgáltatásképpen semmit sem nyújt, tehát valóban az adónak minden kritériumát magában foglalja. A törvényjavaslat II. fejezetében rendszeresíti a hadmentességi váltságot, amely a magyar törvényhozásban történelmi előzmény nélkül áll. Ezt az új adót, ezt az új elgondolást tulajdonképpen a kormányzatban, a jelenlegi háború váltotta kitinért amikor a hadköteleseknek csak egy része van fronton, másik részük viszont békés foglalkozását folytatja, szükséges, hogy ez a különbség kiegyenlítessék. Amíg ugyanis a fegyveres szolgálatra behívottak egyrészt otthonuktól messze idegenben .rendes kereseti tevékenységüket nem folytathatják és így anyagi veszteség éri őket, másrészt r testi épségüket, egészségüket, életüket kockáztathatják, sőt el is veszthetik, addig azok, akiket katonai szolgálatra nem hívtak be, békés polgári foglalkozásukat tovább foly| tathatják, egészségüket ápolhatják és vagyo1 nukat gyarapíthatják. Az idegen államok törvényhozásában is előfordulnak^ ily természetű rendelkezések, ha más elnevezés alatt is és más rendszerben is vannak felépítve. így előfordul ez az adó a német birodalom törvényhozásában, ahol hadiadóképpen szerepel. Ez a hadiadó a jövedelemadó járuléka és az a célja, hogy akik kétévi katonai szolgálatot nem teljesítenek, megfizessék azt a gazdasági előinyt, amelyet a katonai szolgálatot t teljesítőkkel szemben élveznek. A svájci szövetségi tanács az 1941—45. évekre terjedő időre honvédelmi adót vetett ki. Ez a honvédelmi adó a jövedelem- és vagyonadó után, valamint az értékpapir'ok, folyó* számlakövetelések kamatai és a sorsjegynyereményeket terhelő adók után jár. A svájci szövetségtanácsnak ez az intézkedése tehát mindenkit sújt, mert a svájci kormány a hadviselő államoktól és a háborútól távoltartotta magát. Minél nagyobbméretű a hadseregnek hadiállományra való kiegészítése, a dolog természetéből folyóan annál kevesebb egyén fogja fizetni a hadmentességi váltságot. Emiatt teljes pontossággal nem lehet adatot szolgáltatni abban az irányban, hogy ebből a két adónemből mennyi bevételre lehet számítani. Mégis a jelenlegi helyzet mérlegelése mellett ebből a két adónemből a háborús államháztartás mint-