Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának $19. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 541 ugyanabba a beosztásba, a ranglétrának ugyanabban ä fokozatba vetették vissza, amely­ben kidobásukkor voltak, ezzel szemben a?,, egykori többségi néphez" tartozókat úgy vette át a magyar állam, ahogyan őket az átvétel DÜlanatában találta. Ez történt Erdélyben is. Ez tehát nem elszigetelt jelenség volt. Iga? ugyan, hogy ezen azután később az Erdélyí Párt lankadatlan munkássága és rámenős vi­selkedése folytán igen sok esetben változá« történt. T- Ház! Most egy éve annak, hogy Bajcsy­Zsilinszky képviselőtársam elmondotta itt sze­relmi vallomását London felé. (Mozpás. — v Nagy Iván; Azóta is hű -maradt!) Néhány ne­gyedórával később Bárdossy miniszterelnök úr bejött a Házba és bejelentette a hadiállapotot Angliával. Ezzel lezárta további vita sorát s igy én, aki éppen akkor következtem volna szólásra, lemaradtam és elestem annak lehető­ségétől, hogy már tavaly kritikát gyakorolhas­sak a felhatalmazási vita^ során a kormány ténykedése felett. Akkor még az Erdélyi Párt tagja voltam. Az a tény, hogy most innen, ezekből a padsorokból, a Magyar Megújulás Pártjának soraiból beszélek, már magába véve is kritika. Hosszú időn át voltam az Erdélyi Párt parlamenti csoportjának választott főtit­kára, vezettem a párt pesti irodáját és így kezembe futott össze Erdély minden panasza, gondja, búja, bánata, nyavalyája. Napi 14 órai munkával igyekeztünk azon. hogy ezt a porig sújtott, elnyomorított és leszegénvített országrészt az anyaországba be tudjuk illesz­teni. Mint egy jó főgénész, aki nemcsak egy srófot lát abból a gépből, hanem az egész gépet a maga valójában, úgy láttam én ezt a magyar állami gépezetet a maga minden apró strófájá­val, előnyös és hátrányos oldalaival együtt­Es amikor azt a végső konzekvenciát vontam le, — inert úgy éreztem, hogy szélmalom harcot folytatok, — hogy rajtunk nem segíthet semmi egyébb, mint egy gyökeres megújulás és átala­kulás, mert különben elveszünk, akkor ide­jöttem Imirédy Béla pártjába és zászlaja alá­Nem kell sokat magyaráznom, hogy el­higyjék, megvoltak a magam igen nyomós in­dokai és konkrétumai, hiszen annakidején Bárdossy miniszterelnök úr éppen azt köszönte meg, hogy annyi konkrétumot mondottam neki. A konkrétumok felsorolását napokon át tudnám folytatni, hiszen — mint modottam — minden a kezemhe futott össze. Az én kilépé­sem az Erdélyi Pártból inkább demonstratív jellegű volt és nem eltávolodás az Erdélyi Párt programmj ától, hanem inkább annak sürgetése. (Mester Miklós: Helyes!) Sürgetése, hiszen a nagy erdélyi kérdésekben egy voltam, vagyok és maradok velük. Az erdélyiség olyan dolog, amely elől nincs menekvés. Önmagam elől nem futok el. (Bodnár Sándor: Itt is azt tesszük!) Ma is legmelegebb szálak fűznek az Erdélyi Párt vezetőségéhez és elnökéhez, Te­leki Béla grófhoz. Nem tartom szükségtelen­nek felolvasni azt a levelet, amelyet a pártból való kilépésem után, 1942 március 14-én Teleíkli Béla' grófhoz intéztem!. (Ölths^a): »Kedves Barátom! Személyed iránt mindig a legmelegebb barátságot, becsülést és szerete­tet ereztem és érzem ma is... Ezt azért tar­tom fontosnak előrebocsájtani, nehogy egy pil­lanatig is az az érzésed legyen, hogy a párt­ból való kilépésemnek személyi okai vannak amint ez eddig kilépett képviselőtársaimnál volt, 'bármint is nyilatkoztak a nyilvánosság előtt. Azt hiszem, eléggé- ismersz.^ Veled beszél­tem meg a felhatalmazási vitánál rajtam kívül álló okok miatt el nem hangozhatott beszéde­imet. Jól tudod, hogy minden erdélyi kérdésben egyek voltunk és egyek maradunk ezután is. En az Erdélyí Párt vezetését a Te kezednél jobb kézibe nem tudnám tenni és amíg Te állasz a Párt élén, addig nyugodt vagyok» hogy Er­dély érdekei a lehetőségek határán belül leg­jobban nyernek védelmet és elintézést. Az én kilépésem demonstratív jellegű! Nem eltávolodás akar lenni az Erdélyi Párt programjától, hanem talán sürgetése annak. Sohasem tiltakoztam, így Te is tudtad, hogy én meggyőződéses magyar nemzeti szocialista gondolkodású vagyok (1935. óta). Hitem és szent meggyőződésem,^ hogy Magyarországnak egy magyar nemzeti és szociális átalakuláson, megújuláson kell _ keresztülmennie, mert ettől függ fajtánk jövője, nemzetünk léte. Ezt pedig csak jobbfelé haladással, a tengely szellemében való őszinte és gyökeres beilleszkedéssel tu­dom elképzelni. Velük együtt vállalni a kocká­zatot, de velük együtt emelkedni is! Az elmúlt napok eseményei oly nagy lelki nyugtalanságot, megrázkódtatást, súlyos aggo­dalmakat okoztak bennem, hogy nem kell so­kat magyaráznom Neked elhatározásomat... Nagyon kérlek, gondolkodj el egyedül, csak magadban levelemen. Te is éppen úgy látod a Házban és mindenütt azt a depressziót, azt az aggodalmat, ami szinte mindenkit elfogott, akinek szíve helyén van és fejét gondolko­dásra használja. Ezt láttad a kormánypárt tagjainak arcán is. Mindenki érzi, hogy a ma­gyar belpolitikai élet holtpontra jutott. Holt­pontra, amelyből ki kell lendülni'et Lehet-e kétséges, hogy merre? Mindenki­nek megvan a véleménye és mégis másként cselekszik! Mi ez? Hol vannak a férfiak 1 ? Gon­dolhatod, milyen nehezemre esik a kilépésem abból a pártból, amelyért annyit és oly nagy szer etettél dolgoztam és éppen a légsúly o s ahb, legnehezebb kezdeti időkben, amikor Erdélyt újra be kellett rendeznünk. Kilépésem egy mementó, egy figyelmezte­tés legyen a pártnak: az Erdélyi Párt szere­pét még nem töltötte be! Szerepe nedig — a programm szerint is — az átalakulás előmoz­dítása körül óriási lehetne. A párt képviselő­tagjainak az utóbbi időkben megnyilvánult álláspontja alapján, azt hiszem, nem túlzok, hogy ha azt állítom, hogy pártunk elviles: a jolbboldali gondolatot képviseli (tegnapelőtti beszélgetésünk közben Mikó Imire is ezt han­goztatta). Tehát helye is a jobboldalon volna és szerepe az összekötő, kiegyenlítő szerepen kívül a megalkuvás nélküli jobboldali gondo­lat érvényre j uttatása ! Közöttetek maradtam, amíg reményem volt arra, hogy ezt a ,legfőbb celt, a valódi jobb­oldali gondolat érvényrejuttatását ott tudom legjobban szolgálni. Most úgy érzem, elérkezett az ideje annak, hogy ezt a legfőbb célkitűzést régóta táplált magyar nemzetiszocialista felfogásomnak meg­felelően más utakon próbáljam szolgálni. Ezért tisztelettel bejelentem az Erdélyi Pártból való kilépésemet. Te tudod, hogy amíg a Pártban valtam, becsülettel szolgáltam Erdélyt, nem kellett miattam szégyenkeznetek. Ezután sem kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom