Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

542 - As országgyűlés képviselőházának 819. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. Tisztán jöttem a pártba* tisztán is távozom. Az erdélyi "ügyek szolgálatában mindig számíthattok reám és remélem, hogy Erdély problémáinak megoldásaiban mindig m)eg fogjuk találni a közös utat. De ugyanígy erős a reménységem, iogy végül az egyetemes nagy magyar sorskérdések megoldásában együtt leszünk. Mi erdélyiek abban éltünk, hoigy egymás meggyőződését tiszteletben tartottuk. Biztos vagyok benne, hogy egymás meggyőződésének tisztelete ma is, ezután is, meglesz nálunk. Én az idealistákhoz tartozom, akik egy esz méért» gondolatért életük feláldozására képesek. Akik nemcsak kiáltják: »Előre!«, de ki is ugranak a biztosnak vélt fedezékből a rohamra. Már pedig enélkül új Európát» új Magyarországot — hidd el — építeni nem lehet! Ne feledd, hogy egy olyan pártnak az elnöke vagy, amelynek súlyai döntő jelentőségű lehet és amelytől az ország sokait várt és vár ma ist És remélem, nem hiába!« T. Ház! Az elmaradt tavalyi beszédem kritika lett volna* erős és határozott, objektív kritikai, mint erdélyi párti képviselőtársaim kritikáinak túlnyomó része. Közel állunk egymáshoz ma is. Aki a karzatról

1 figyeli a dolgokat és nem ismerős iá helyzettel, az erdélyi pártiak, vagy a magyar megújuláspártijaik beszédeit hallgatva» igazán nagy dilemmában lehet és a legtöbb beszédnél kizárólag abból következtethet a szónok pártállására» hogy a beszéd végén az egyik azt mondja: elfogadom, a másik pedig azt: nem fogadom el a javaslatot» Beszédem további folyamán többször akartam idézni gróf Teleki Béla beszédéből» ez azonban borzasztó nehéz, mert a végén rájöttem arra» hogy szinte az egészet idéznem kellene, hisz pártom a legtöbb kérdésben egyetért az ő beszédével. Mostani beszédem inkább hozzászólás akar lenni néhány iontosabb kérdésihez. Ami a nemzetiségi kérdést illeti» 'gróf Teleki Pál mondotta (olvassa): »Állítom, nincs az a kérdés sem az, országon belül» sem az országon kívül, — és a nemzetiségi kérdés is ezek közé tartozik — amelyet mindenütt és mindenben egy kaptafára lehetne megoldani«. Ezt a nézetet vallom én is. Ebből következőleg helyesleni, hogy a hazai németség egészen külön bánásmódban részesüljön, másibiain, mint a többi kisebbség. Nekünk ezt a harcot a németséggel együtt kell megvívnunk, mert kultúránk részint és középosztályunk egyrésze német eredetű, német származású, fajilag es vérséigileg is. Nem hiszem, hogy lenne még nép Délkelet-Európában, amely közelebb állna a németséglhíez, mint mi. Én, mint kisebbségi képviselő, egészen más szemszögből látom a dolgot, amit az anyaországiak, akik a kisebbségi sorsot nem élték át, nem tudhatnak annyira, mint mi. Nem tud tani és nem tudom ma sem megérteni az angol imádatot akkor, amikor — erre megint Mikó Imre képviselőtársam a legjobb tanú, iaki annalk idején Bukarestben a Magyar Párt) irodáját vezette — tudom» hogy hány száz és száz» talán ezernél több petíciót adtunk be a Népszövetséghez,, amelynek legfőbb ura akkor Anglia volt. övék volt a hatalom» a dicsőség és a »Mindörökké« s azt hitték, hogy még az »Ámen« is az övék, A Népszövetség az ©1mult 22 esztendő alatt talán ihíárom vagy négy petíciónkat tárgyalta le, azt sem érdemben. Kérdezem, ilyen előzmények után hogyan tudjak én hinni egy pár ezer kilométerre levő államnak, amely a bécsi döntést nem ismerte el» a másik állam pedig itt van mellettünk ezer éve és itt lesz a következő ezerévben is, r A nemzetiségi kérdés megvitatásánál előhozták azt is, hogy a németséggel kapcsolatban mindkét oldalon vannak bizonyos kilengések. Ezeíket le kell nyesni. Hitler dicsfényének örve alatt a németség is tesz olyan lépéseket, amelyeket nem kellene megtennie,, ezeket^ a kérdéseket azonban a kormány bölcs politikája úgyis eLiniinálhatja. Mikó Imre képviselőtársam kitűnő beszédében azt mondotta, hogy az új Európában kialakuló új Magyarország sorsa a mi érzésünk szerint is a nemzetiségi kérdésen áll vagy bukik; a nemzetiségi kérdés nem redukálható egyszerűen Magyarország és a környező államok közötti fegyveres erőviszony kérdésére. Nagyon helyes ez a megállapítás. Beszédem további részében a romári. kérdéssel foglalkoztam volna. Magasabb óhajok és magasabb érdekek előtt meghajolva, beszédemnek ezt a részét nem mondom el, bár én nem London felé beszéltem volna, mint BajcsyZsilinszky igen t. képviselőtársam, hanem átmeneti állapotnak fogva fel a mostani magyar-román viszonyt, a végső rendezésig, amely valószínűleg nem kizárólag a két országon fog múlni, rá akartam volna mutatni arra a megoldásra, amely az együttélést és különösen az erdélyi románsággal való viszonyunkat elviselhetőbbé tette volna ebben, az átmeneti időben. Sok szó esett ebben a Házban a külügyi kérdésekről és az ezzel kapcsolatos nemzetiségi kérdésekről. Felvetődött bennem a külügyminiszterkérdés. Bármennyire meg vagyok is győződve a miniszterelnök úr óriási munkabírásáról, az a véleményem, hogy a mai nehéz viszonyok között a miniszterelnöki szék betöltése éppen elég, talán túlságosan is sok gondot és munkát ad, és ilyen nehéz időkben a külügyminiszteri szék betöltése egy egész embert kíyán, ma inkább, mint valaha Nemrégiben Németországban voltam és külföldi tapasztalataim alapján is ezt állítom. A miniszterelnök úr valamikor ki jelenítette, hogy Európa sok államában van egy kézben ez a két tárca. Erre csak az a válaszom, hogy Európában tudtommal mindössze két nem jelentősebb államnál van ez így, ami nem lehet indok nálunk is hasonló gesztióra. | A horvát-szerb kérdés Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársam beszédével kapcsolatban vetődött fel bennem. Ö makacsul délszláv kérdést, délszláv megegyezést és délszláv népet emleget. Különösen figyelmébe ajánlanám, találjon módot arra, hogy hosszabb eszmecserét folytasson néhány horvát vezetőférfival, hogy pgyszersmindenkorra leszokjon a szerbeknek a horvátokkal közösen emlegetéséről. Az elmúlt napokban Berlinben, — ahova két erdélyi képviselőtársammal mentem ki —, módom volt horvát vezető személyiségekkel hosszasan be«zéle-etni. Magam is elcsodálkoztam azon az igazi melef. őszinte és szívből jövő barátsá<?on. amelybe mi ezekkel a horvátokkal nagyon rövid időn belül kerültünk. A köztünk