Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

540 ... Az országgyűlés képviselőházának S19. szenvedett, akkor azt helyre is kell hozni í* erre feltétlenül' fedezetest kell hogy talál jun^ mert ez a nemzeti becsület kérdése. Ezt tehát feltétlenül elvárjuk és akarjuk, hogy ez megteremtődjék. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Ház! Kérdem én, hogy a közösségi érzés, a közösségi öntudat és a mjagyarság iránti áldozatkészség lángját hogyan lobbantsuk fel azokban az ^emberekben és azoknak az embereknek környezetében, valamint hozzátartozóiban, akik az előbb elmondott letétekből kifolyólag ^súlyos és méltánytalan helyzetbe kerültek nemzetiségi kartársaikkal és kollégáikkal szemben. Ha mi, t. Ház, államalkotói kész; ségünkről tanúságot akarunk tenni, ha mi magyarságunkat harcedzetté és minden feladatra alkalmassá akarjuk tenni, akkor anélkül, hogy másokat sértenénk vele, saját fajtánk, saját népünk, magyarságunk legégetőbb problémáival szemben másként kell viselkednünk. Mi megkívánjuk a tanítótól, hogy, a közösségi érzés és a közösségi gondolat érdekébén minden áldozatot vállaljon, de ugyanakkor dotációjáblan messze elmarad és méltánytalanul hátrányosaibb helyzetbe kerül szinte mindem más tisztviselői karral szemben. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) T. Ház! Hazánk jövőtje a tanári és tanítói kar munkájával áll vagy bukik.' Nagyon kérem» ne essünk abba a hibába, mint ,aiz a középkori könyvtáros, aJki szobájának négy falára a négy 'fakultás könyveit helyezte és a jogi könyvek fölé azt irtai, hogy sok pénz tisztesség^ nélkül, az; orvosi könyveik

1 fölé aizt irta, sok pénz,, sok tisztesség, a teológiai könyvek fölé azt irta sok tisztesség pénz nélkül és a bölcseleti könyvek fölé azt irta, hogy se pénz, se tisztesség. (Derültség.) Ha mi ennek aiz elvnek alapján rendezzük a mi tanítóink és tanáraink helyzetéig akkor bizony a nemzet jövője nincsen biztosítva. T. Ház! Mindannyian tudjuk, hogy a Mázta jövője a nevelő gárda; kezében vatn letéve. Ha mi magyarok akarunk maradni, ha mi magyarságunkat erőssé és megingathatatlanná akarjuk tenni, akor gondoskodnunk! kell 'arróli, hogy a pénz és a tisztesség egyaránt osztályrészül jusson annak a tanári és tanítói! ikarnaik, amely a jövő magyar nemzedékét és megingadhatatlam erős Magyarországát fogja kiépíteni. (Ügy van! tlgy van!) T. Ház! A köztisztviselő karnak minősítési lapjára fel szokták jegyezni azt, ha fegyelmi vétséget követ el, hai azonban a fegyelmi vétség után -eveken keresztül életével és működésével aírra érdemesnek mutatja magát, ezt a

1 bejegyzésit minősítési lapjáról törlik. Csupán az egyetlen tanítói kar az,, amely kénytelen közszolgálati idejének végéig magán hordani ifjúságának esetleges botlásait, vétket vagy esetleg főnökének rosszindulatú minőségét, mert a tanári karnál is lehetségesi a helyesbítés. Miért bélyegezzük meg akkor éppen azt a tanítói kart, amelyről vezércikkekben és. hazafias szólamokban, mint a nemzet napszámosairól emlékezünk meg? Bábízzuk valakire a nemzet jövőjét, rábízzuk legdrágább kincsünket, ifjúságunkat és ugyanakkor a megbecsülésnek és igazülése 1942 december 3-án, csütörtökön. ságosságnak legcsekélyebb jeleit is megtaigadjnk tőlük. A jövő nagy poétája ne irjon olyan keserű szavakat! a Vén diák üdvüzletében, mint Ady Endre írt: »Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen S hogy higyjük: akartad. S míg játszadoztak rajta bús mosolyok, Erőt és hütet prédikált az ajkad.« Erőt és hitet prédikálni bús mosollyal aiz arcon a legnagyobb lelkek és a kiválasztottak erénye. Azonban a többség azoknál az okoknál, melyek a bús mosolyt váltják ki a nagy lelkeknél, esetleg elégedetlenül fakaid ki! és ez az elégedetlen nevelő gárda esetleg nem tudja elvégezni azokat a feladatokat, amelyek elvégzését reájuk bíztuk és tőlük várjuk. A kultuszminiszter úr már több ízben tanújelét adta intézkedéseivel annak, hogy minden jogos sérelmi panaszt és minden helytelen és a magyarság életére kiható intézkedést azonnal orvosol. Mély tisztelettel kérem erről a helyről is, hogy ezt a megszégyenítő és megbélyegző intézkedést hatálytalanítsa és tegye lehetővé, hogy a későbbi erények alapján az ifjúkor botlásait vagy hibáit helyesbíteni lehessen. Meggyőződésem, hogy úgy a tanári kar, mint a tanítói kar minden egyes tagjának helyén van a szíve. Meggyőződésem, hogy hajlandók minden áldozatot meghozni és hajlandók saját magukat is feláldozni a magyar jövő érdekében, de méltán elvárhatják, hogy a magyar nemzet is hozza meg velük szemben a maga áldozatait és juttassa őket abba az anyagi helyzetbe, hogy súlyos nevelői munkájukat gond nélkül és gátlásmentesen, minden befolyástól mentesen végezhessék. T. Ház! Ha magyarok akarunk maradni, ha súlyt helyezünk arra, hogy a jövő Európájában szavunk legyen és a bennünket megillető helyet elfoglaljuk, akkor fel kell készülnünk arra, hogy ezeket a feladatokat valóban elvégezzük és ezt a felkészülést elsősorban a nevelők helyes dotálásával tudjuk elérni. Kezdjük meg ezt a munkát azonnal, hozzuk a tanári és tanítói kart abba a helyzetbe, amelyben például a bírói státus van, mert ezt követeli tőlünk a magyar jövő. A közösségi gondolat és a közösségi érzés, amelynek fejlesztése és megteremtése érdekében jelen felzólalásomat elmondtam, hiszem, hogy a kormány intézkedései folytán valóban megteremtődik; hiszem, hogy a magyar nép és a magyar haza új fejlődés előtt áll, hiszem, hogy az új Európában a méltó helyet el. fogjuk foglalni. A kormány iránt bizalommal viseltetem, a megajánlási törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelöl és középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Botár István. Elnök: Botár István képviselő urat illeti a szó. Botár István: T. Ház! Bogner igen t. képviselőtársam beszédéhez kapcsolódva mes: kell nyugtatnom őt arról, hogy nemcsak a Délvidéken történt és nemcsak elszigetelt jelenség volt az, hogy az idegen impérium által állásukból kidobott magyar tisztviselőket