Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

534 Az országgyűlés képviselőházának S19. acélos erőket pattant ki magából a nagy élet­akairasnaik tettbe, a nemzeti megújhodásba való átültetését. A nemzet mint nemzet, a köztudatból, a közérzésből, a ráhagyományozott nagy eszmék­ből és a történelem halhatatlanságától infor­mált nagy emlékeikből élt. Ameddig a hagyo­mány él, addig él a nemzet. Ameddig lelkesül az ezeréves alkotmányért, az ezeréves művelő­désért, az ezeréves hitért, ameddig a Szent Korona felébreszti ragaszkodását az uralkodó­hoz, az országhoz, a földhöz, a szabadsághoz, ameddig kincse a nemzetnek a régi alkotmány az ősi függetlenség, a régi hősiesség, a meg nem szakított jog és igazság, addig és csakis addig él a nemzet. T. Ház! Ébren kell tehát tartani és fokozni kell a hazafias érzést, a nemzeti öntudatot, a magyar sorsközösség éj& egymásrautaltság érzését és gondolatát, ami pedig kifejezésre kell, hogy jusson irodalmunkban, filmben és színházi vonalon egyaránt. Az irodalom számottevő tényezőjeként csak az jelentkezhetik, aki vérének normális múltjá­nál fogva arra jogosult, egyben alkit jelleme és eddigi életében kifejtett tevékenységre arra érdemessé tesz. Szűnjék meg az üres és léha jellemű alakokat, feldicsérő, komoly tartalom és belső érték hiján való irodalmi termékek megjelenítése és terjesztése, és helyettük in­kább a régi magyar irodalmi termékeknek ismertetése a nép összes rétegeivel legyen .& főszempont. A filmnek igen magasztos célja lehet: ismertetés, oktatás, tanítás és szemléltető módon való nevelés. Nem szabad megenged­nünk, hogy annak nemzet- és nevelésrontó 'ha­tása mutatkozzék s hogy tisztán spekulatív alapokon épüljön fel mint kereseti forrás és kereskedelmi vállalkozás. A régi magyar klasz­szikusok filmesítése kettős célt szolgál: isme­ret- és történelemfejlesztő, valamint nevelő hatású. Nagy és különös gondot kell fordítanunk az ifjúság nevelésére, mert láttuk az 1918-as krizantémumos forradalom idején a Galilei és hasonló köröknek az ifjúság lelkét megméte­lyező hatású működését és annak életére káros kihatásait. Éberen és körültekintően kell fel­figyelnünk mindenre, ami körülöttünk törté­nik és semminek sem szabad figyelmünket el- ' kerülnie, nehogy megismétlődjék az 1918-as katasztrofális múlt, amely alapjaiban ingatta meg az ország épületét, hogy idejekorán lecsap­hassunk a sakálokra, amelyek áldozataikra lesnek. Ez kötelességünk, mert szörnyű felelős­séggel tartozunk az utókornak, nehogy későn jusson eszünkbe, hogy a világ elszáguld felet­tünk s mi mint az elmúlt korok gyenge árnyai, idegenül Jézengünk a földön­Ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket szükségesnek tartottam a visszatért Délvidék nevében felhozni azzal a határozott és őszinte nyilatkozattal, hogy a Délvidék a magyar kor­mány iránt hálatelt szívvel viseltetik, mert meghozta számára a legdrágábbat, a felszaba­dulást, az elszakított gyermek hazatérését a szülpi otthonhoz, s mi teljes bizalommal visel­tetünk a magyar kormány iránt, mert szent meggyőződésünk, hogy a kormányt a magyar érzéstől és még magyarabb lelkivilágától át­hatott elszántság és eltökélt őszinte akarat ve­zeti az ország népének javát és az örök magyar eszme megvalósítását oélzó nehéz munkájában. Bizalommal viseltetünk a kormány iránt, mert ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. meg vagyunk győződve róla, hogy a kormány ! éber figyelemmel kíséri az eseményeket és | tudni, sőt érezni fogja azt, hol, mikor és mit ! kell cselekednie, hogy a nemzet egységét, töret­; len, csorbíthatatlan állapotban mentse át az ; utókor számára, úgy, hogy alkalmas és erős j legyen a nagy nemzeti célok szolgálatában to­| vább folytatni azt a nagy munkát, amelyet az j elődök megkezdték. A felhatalmazást megadom. (Éljenzés és | taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot ! üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vámos János jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T- Képviselőház! Nagy örömmel hallgattam előttem szólott t. képvi­i selőtársamnak a bunyevácság és a magyarság j együttműködésével kapcsolatos fejtegetését és I különösen örültem, amikor azt hallottam tőle, hogy annak a népnek, amely a magyarsággal ! együtt akar élni, egynek kell éreznie magát a küzdő nemzettel. Azt hiszem, erre nekünk, akik — ha szabad úgy mondanom — a fajrna­gyarsághoz tartozunk, csak az lehet a vála­szunk, hogy a nemzetiség, amelynek vezetői így gondolkoznak és amely tényleg így akar élni, mindenkor testvéri közösséget talál a ma­gyar fajtával, (Ügy van! Úgy van! taps.) min­kor testvéri közösséget talál ennek az ország­nak munkálkodó és iránytmutató népével. Amikor ezt megállapítom, ugyanakkor, azt | hiszem, nem hiábavaló, ha megállapítom azt, j hogy Magyarországon általánosságban két elv lehet, amely az élet különböző síkjain az irányt megszabja. Az egyik az, hogy Magyar­országon a nemzeti érzés uralkodjék, az a nem­zeti érzés, ameiy a magyar faj' öntudatos^ hi­vatástudatán alapszik és amelynek alapján, valamint képességei alapján jogot formálhat ez a nemzet Európa életében Önálló vélemény­nyilvánításra. A másik pedig az, hogy az a szociális érzés kormányozzon itt, amely szo­ciális érzés a haza minden egyes becsületes fiának tisztességes megélhetést biztosít. Hogy ezt el tudjuk bírálni, nem árt megfogadnunk annak a görög bölcsnek tanácsát, aki azt mon­dotta: Gnoti se autón, ismerd meg önmaga­dat éspedig azért, mert csak az a közösség várhat szebb jövőt, amely megismeri hibáit, tévedéseit, tehát történelmi hínárjait és záto­nyait, hogy ennek a megismerésnek révén tudja azután magának tárgyilagosan kiraj­zolni a biztos jövő képét, illetve tudja a jövőt murkálni. Sohasem kínálkozott erre és az összehasonlításra alkalmasabb időpont, mint m est, amikor 'ez a nemzet háborúban van, amikor ez a nemzet tényleg a lét vagy nemlét küzdelmét folytatja és amikor valóban ott áll előttünk a hazaszeretetnek, a férfias helyt­álló készségnek és önfeláldozó készségnek leg­szebb példája, a front. T. Képviselőház! Nem véletlen, hogy ami­kor a külső frontot említjük, ugyanakkor azon­nal, abban a pillanatban jelentkezik a másik oldalnak, a belső frontnak a kérdése. Ahogyan fontos az, — és ezt nagyon sokan elmondották, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni éppen az utóbbira való tekintettel — hogy a külső front tényleg megkapjon mindent, hogy a külső frontnak valóban olyan legyen minden tekin­tetben a vezetése, hogy csak győzhessen, meg­győződésünk, hogy legalább ennyire fontos éppen a győzelem érdekében az, hogy a belső

Next

/
Oldalképek
Tartalom