Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Àz országgyűiés képviselőházának Sîù. front is ugyanolyan megingathatatlan, kiváló vezetés alatt álljon és ugyanolyan kiváló haditervek alapján harcoló front legyen, rnint az a külső front, amely érettünk, a hazáért becsülettel teljesíti kötelességét. Ha pedig ezt megnézzük és megállapítjuk, hogy a külső front ilyen-e vagy nem, akkor ezzel egyúttal bírálatot mondottunk ennek a belső frontnak vezetőségéről, vezérkaráról, a kormányzatról is. És ha ezt a bírálatot tárgyilagosan tesszük is meg, akkor nem véletlen az, hogy ha a ma kérdései közül egyik igen fontos, itt ebben a Házban is nagyon sokszor tárgyalt kérdés, a miniszterelnök úr által is megemlített kérdés az Összeférhetetlenség kérdése, amellyel különösen foglalkoznunk kell és amelynek minden egyes részletét aprólékosan meg kell bírálnunk. Nem véletlen ez, mert legyen szabad azt a jó magyar közmondást említenem: fejétől büdösödik a hal. Azt hiszem, nagyon applikálhatjuk ezt erre a témára. Nem szabad tűrnünk, hogy az ország első közjogi területét, amely hivatva van irányt szabni, hivatva van terveket kidolgozni, de amely egyúttal hivatva van elbírálni a nemzet vezetésének helyes vagy helytelen voltát, bármilyen oldalról is olyan színiben és megvilágításban lehessen; feltüntetni, amely nem méltó hozzá, T. Ház! Közismert tény, ma már az egész« országban széltében-hosszában beszélik — nyíltan vagy suttogva, mindegy — azt, hogy bizony az országgyűlés, hangsúlyozom, az országgyűlés tagjai, tehát nemcsak a képviselőház, hanem a felsőház tagjai közlött is akadnak olyanok, akik ezt a magas közjogi méltóságot csak arra használják fel, hogy különböző igazgatósági tagságokat és a törvényhozói tisztességgel össze nem férhető anyagi ellenszolgáltatással járó funkciókat vállalnak. T. Képviselőház! Amikor ezt a kérdést az előttem szólott igen t. képviselőtársam, Incze Antal felhozta és amikor kifogásolta azt, amit az egész nemzet joggal kifogásolhat, hogy ilyen funkciókat végeznek magyar törvényhozók és azt követelte, hogy tűnjenek el ezek a törvényhozók — ha vannak ilyenek — a magyar közéletből, de legalább is innen, a törvényhozás házából, akkor a túlsó oldalról az egyik képviselőtársunk azt a feleletet adta: hiszen maguk között is vannak jól dotált újságszerkesztők. Ezzel a közbeszólásával az én igen t. képviselőtársam egy pontos elválasztóvonalat húzott, amely két részre osztja ezt a kérdést. Tudniillik nem az a becstelenség, ha valaki szakértő és hosszú évtizedeken keresztül ugyanabban a. szakmában dolgozott, tehát mondjuk újságíró volt és abból tudása és munkássága révén talán vagyont is szerzett, de mindenesetre jó állásba került, hanem az a bűn, — amit itt Maróthy képviselőtársam is elsorolt — ha valaki egy időben bőrszakértő, üvegszakértő, textilszakértő és a jó Isten tudná felsorolni, hány féle szakértő. Állítom, hogy ugyanakkor az ilyen ember semmi más^ csak saját fajtájának az elárulásában a legkiválóbb szakértő, mert igenis, állítom, — és ezt a miniszterelnök úr is lépten-nyomon hangsúlyozza beszédeiben — hogy aki a mai világban csak arra törekszik, hogy vagyont gyűjtsön és nem törődik azzal, hogy mások esetleg éhenvesznek, az a hazaárulásnak a szakértője és nem tűrhető, hogy csak egy is akadjon a törvényhozás házában olyan, aki ilyesfajta szakértelemre pályázik. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. 'HÛése 1Ô42 december 3-án, csütörtökön. 535 T. Képviselőház! A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az összeférhetlenség nem jogi, hanem erkölcsi probléma, (Maróthy Károly: Tehát ne törődjünk vele!) Erről lehet vitatkozni, de a dolognak a lényege nem ez. A dolog lényege ott van, hogy állapítsuk meg, igazak-e ezek a tények vagy nem igazak, állapíttassék meg az, vannak-e az országgyűlésnek álláshalmozó főaladárjai vagy nincsenek, állapíttassék meg az, hogy van-e az országgyűlésnek összeférhetlen képviselője és felsőházi tagja vagy nincs. Ha pedig van, akkor még jogszabály sem kell ahhoz, hogy ilyenek ne legyenek, mert minden egyes pártnak — és ehhez mi készség gel hozzájárulunk — megvan a módja arra, hogy ha jogszabályok nincsenek is a kezében, erkölcsi szabályokkal kényszerítse azokat a tagjait, akik ilyen szempontból kellemetlen helyzetbe hozzák, hogy hagyják el azt a pártot, de hagyják el a törvényhozás házát is. (Maróthy Károly: Azért jobb a törvény!) Végtelenül szomorú volna, ha ezt csak jogszabállyal lehetne elintézni. Az eddigi szomorú példák azonban azt mutatták, hogy bizony vannak e tekintetben kevésbbé érzékeny természetűek is, akik bizony az erkölcsi kényszerítő erők hatását nem mindig érzik úgy, ahogyan igen sokszor a. szószékről prédikálják és másoktól elvárják, amikor azonban sajátmaguknak kellene az anyagi áldozatot meghozniok, akkor egyszerre elfeledkeznek erről az erkölcsi alapról és csupán azt az elvet vallják, hogy pecunia non ölet, a pénznek nincs szaga. Amíg ezeket innen a törvényhozás házából ki nem seprűzi a (magyar jogalkotás, addig hiába beszélünk mi itt lelki összefogásról, egységes vonalvezetésről, hiába beszélünk lelki békéről, az nem fog bekövetkezni, mert ha mi az erkölcsi alapon álló lelki béke parancsaival nem tudunk itt olyan légkört teremteni és nem tudunk olyan magasabb erkölcsi testületet teremteni, amely, ezektől a hibáktól mentes, akkor nincs jogunk ahhoz, hogy ennek a nemzetnek bármiféle vonatkozásban is irányt szabjunk, akkor nem állunk erkölcsi alapon és akkor nem követelhetünk senkitől sem erkölcsi alapot. T. Képviselőház! Tegnap az egyik igen t. képviselőtársam a fiatal politikus-Tnemzedékről beszélt és a fiatal politikus-nemzedék véleményét fejtette ki a felhatalmazási javaslat kap>csán általa felvetett egyes kérdésekben. Ha szabad azt mondanom, én is ehhez a fiatalabb nemzedékhez tartozom, helyeslem az általa elmondottakat és helyeslem azt, hogy igenis, ennek a fiatalabb nemzedéknek, amely már egy kis puskaport is szagolt a frontokon, a véleményét meghallgassuk, ennek a fiatalabb nemzedéknek a problémáit kissé nagyobb melegséggel és kissé komolyabban vevő széndékkal bíráljuk el, mert ha igaz az, hogy a 20-as években bekövetkező úgynevezett keresztény kurzus azért nem tudott gyökeret verni, azért kellett csak kurzusnak lennie és nem tökéletes átalakulásnak, mert a fiatalságnak sokszor talán goromba, de őszinte szavát nem hallgatták meg, akkor ne várjuk azt,jhogy ennek a nemzetnek jövőt építő munkásai fejlődjenek, ha ezeknek a jövőt építő munkásoknak szavát itt a törvényhozás házában is nem hallgatjuk meg. Amikor ezt szükségesnek tartom kijelenteni, ugyanakkor méltóztassék nekem megengedni, hogy egy másik problémát is fél vessek at. Ház előtt, jamely az összeférhetlenség kérdésével eléggé szorosan összetartozik Minden 74