Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. ten és hányattatáson átesett nemzet életének biztosításáról, fajszeretetének megnyilatkozásáról, nemzeti hagyományainak, állami és történelmi értékeinek megmentéséről, végül az ú] Európa újjáalakításánál és átszervezésénél az őt megillető hely és tekintély biztosításáról van szó, mert véleményem, szerint minden lehet megalkuvás tárgya, csak egy nem: a magyar állameszme és az attól áthatott magyar nemzeti gondolat. (Ügy van! Úgy van! —Taps a középen.) T. Ház! Aki ezt be nem látja és nem akarja megérteni, az nemcsak hogy a magyarság bizalmát nem nyerheti meg, sőt ellenkezőleg, csak a bizalmatlanságát fokozza. Aki létfeltételeiben támad meg egy nemzetet, az a legkegyetlenebb ellenségének mutatkozik. Pedig a magyarság részéről e kínos vajúdásokban másról, mint létfeltételekről, nem is eshetik szó. A magyar nemzet élni akar, önmagát akarja lábraállítani és fenntartani, nemzeti egyéniségét akarja érvényesíteni, a maga történelmi jogfolytonosságát akarja minden hamisítás és erőszakoskodás nélkül tovább élni; azi akarja, hogy ha akad idegen, aki kineveti eszményeit és kigúnyolja legszentebb érzelmeit, az úrrá ne legyen többé e hazában és ne üljön

v a nyakára. Szóval senkit el nem nyomva, a maga lelkének, annak az igazi, hazugságokból és valótlanságokból kivetkőztetett magyar-* ságnak akar alakot, még pedig európai alakot adni, amelynek a népek nagy közösségében éppen sajátossága és nemzeti egyedisége miatt is kell, hogy helye legyen, (ügy van! jobbfmi.) Ez a jelenség óriási hullám a nemzeti lélek mai háborgásában, amely ugyanazt hirdeti, mint a többi: azt, hogy a magyar, magyar és úr akar lenni a, saját földjén, hogy itt akarja továbbélni történeti életét, karaktere és belső valósága szerint és hogy e törekvéseiben szembeszáll mindenkivel és mindennel, ami mint idegen hatalom, mint érzéseit és lelkét meghamisító, irodalmát és művészetét kisajátító, magyarnaik mondótt, de nem magyar fajiság ós hatalmaskodás fészkelődik körülötte. Erről van szó és semmi másról. A magyar. léleknek, t. Ház, nem lehet ós nem szabad itönkremennie, azt minden áron meg kell menteni, sőt erősíteni kell. Ez kötelességünk, ez hitvallásunk. Mert most látunk csak bele az intuitió villámló tekintetével a katasztrofális önfeledésnek és elnemzetietlenedés őrvényébe*, amely felé sodort bennünket az idegen liberális szellem térhódítása. Láttuk a múltban, milyen kirohanása és milyen hajszája volt az idegen- liberális szellemnek a keresztény kultúra ellen, milyen rendszeres kisajátítás

r folyt minden vonalon "tudományban, gazdasági téren, irodalomban, művészetben, sőt társadalmi lehetőségek, az elhelyezkedés terén is. Voltak, akik ezt blazirtan a társadalmi fejlődés szüklségességének tartották, voltak viszont, akik ártatlan folyamatnak mondták és állították, hogy ez még a magyar lélek megtermékenyítésére és a magyar vér felfrissítésére fog vezetni. Ezek voltak a tehetetlen liberális ideológiái az elmúlt magyar politikai életnek. Voltak ismét mások, akik nemzetgazdasági tudományos kategóriák pápaszemén keresztül nézték a nemzet pusztulását, die osak számokat láttak benne és konstatálták, hogy abba sem. a nemzeti érzéseknek, sem a nemzsti eszményiségnek beleszólni joga nincs. De mi, akik a történeti niaülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 533 gyarság térvesztését földben, kultúrában a nemzet ^pusztulásának tartottuk, akik ezeknek a liberális államférfiaknak nagyképűsködését a saját hátunkon tapasztaltuk, akik a nemzeti bánatot és a haldoklás feletti keservet elszenvedtük, mi, akik a proletárdiktatúrának sötétpiros fényénél nemcsak az idegen faji imperializmus őrjöngéseit, hanem a nemzet sírjának sötét árkát is szemléltük, mi másképpen gondolkoztunk. Nekünk a szívünkbe nyilallott a nemzet halálsikolya és kinyilatkoztatásnak vettük a felismerést, hogy itt a humanizmus, liberalizmus és kommercializmus védelme alatt tulajdonképpen a magyar nemzet elleni kisajátítás folyik, hogy velünk egy idegen faji szellem űzi több-kevesebb öntudatlansággal csúnya játékát, melynek vége Magyarországnak a nemzeti, állami- jellegétől való megfosztása és a nemzeti történelmi jogfolytonosság helyébe a történeti materializmus elméletének ültetése. Kérjük már most, t. Ház, vájjon nem indokolt-e ilyen körülmények között a magyar nemzetnek az a törekvése, hogy a nép nemzeti, egyéniségi és történeti sajátosságait és jellegét emelje ki? Gyűlölet-e az bárkivel szemben is, ha a magyar magyar akar lenni? Reakció-e az, ha senki jogát nem csorbítva, a földet a magyar népnek, a kultúrát a magyar léleknek akarjuk lefoglalni? Erőszak-e az, ha amint a magáét nem akarja ráerőszakolni senkire, úgy nem akarja tűrni, hogy akár kijátszva, akár erőszakkal elvegyék tőle a sajátját? Vájjon nemzetiségi túlhajtás-e az, hogy nem kér tanácsot azoktól, akiknek fogalmuk sincs az erkölcsi erőkről, melyek a hitben, az eszményiségbén, a nemzeti szolidaritás érzetében, a történeti hagyományokban rejlenek és akik ezeket legfeljebb csak lemosolyogják vagy kigúnyolják? Nem szorultunk senkinek a tanácsára, mert bő tapasztalat állván rendelkezésünkre, ismerjük a nekünk idegen liberális szellem alattomos tendenciát, bízunk a lankadatlan és mindig áldozatkész magyar őserőben, hallgatunk saját lelkiismeretünk szavára és úgy cselekszünk. albJogy azt hitünk és vérünk diktálja. Hangoztatjuk tehát, t. Ház, hogy a magyarságnak igen fontos eleme a kereszténység. A kereszténység volt az, amely a szentistváni gondolat lényegét képezte, a kereszténység volt az, amely megmentette a> magyar nemzet civilizációját és amely erőt,, öntudatot adott neki óriási gigászi küzdelmében. Éppen ezért elmondhatjuk,, hogy amilyen eleme a románoknak a román egyház, a szerbeknek a szerb egyház, éppen olyan eleme a magyarságnak a kereszténység. Látjuk középületeinken, közintézményeink épületein a kereszt feltűzését;, amely hitvallást jelent, hitvallást a lélek, a kereszténység mellett. Azt jelenti, hogy e nemzet lelke keresztény, a lelkét sohal meg nem. tagadja. Ezt értse meg mindenki, hogy a lelket magunktól elvitatni soha senki által nem engedjük. A szentistváni birodalom országházán is a keresztet látjuk, amely szimbóluma és egyben politikai programmja Magyarországnak. Szimbólum, mellyel kifejezésre hozzuk történelmi, nemzeti létünket, mert a kereszt a bátor és elszánt magyar élniakarást ragyogtatja a világba a körülöttünk zúgó és minket elnyeléssel fenyegető nem magyar és nem keresztény idegenséggel szemben, örülünk neki, hogy a magyarság és a, kereszténység kiserkenteni készül a magyar lélek és a magyar élet új tavaszát és