Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

522 Az országgyűlés képviselőházának 319. 170 kilogrammra, alkkor te kapsz ebből 70—80 kilogramm fehérárut, nem kell mind beadnod a 33 kilogrammon felüli részt közellátásra, haaiem te azért, hogy egy ilyen szép disznót meghízlalsz, kapsz családonként 2—3 kilogramm pluszt. Rengeteget jelenten© annak a magyar embernek, ha egy családban 9—10 kilogramm plusz szalonnát tudna biztosítani. Akkor nem lennie szükség arra, hogy ilyen félhízott sertéseket vágjanak le és azoknak húsából biztosítsa a maga és a családja ellátását. Kettős célt érnénk tehát el: sokkal töibíb zsír folyna be a közellátásihoz s amellett a termelőt a zsírtermelési, vagy hízlalási jutalék adásával segítenénk és az a kisember hozzájutna a szalonnához, amiről tudjuk, hogy a földmíves embernek mindene. Egy darah szalonnát és kenyeret a tarisznyába tesz, kimegy és azután nincs gondja az étkezésre. Még egy másik ilyen érdekes közellátási rendelkezés van, amely ismét nem a célt szolgálja, — sőt éppen ellenkezőleg — és ez az árdrágítással kapcsolatban az a rendelkezés, hogy nemcsalki azt büntetik meg, aki árdrágítást követ el, hanem a vásárló feljelentőt is, akinek pedig utólag jutott tudomására, hogy drágábban vette meg az árut. Megbüntetik pedig mindjárt azzal, hogy elkobozzák azt az árut, amelyet ő kifizetett, nem^ kapja meg a különbözetet, pedig neki mindjárt akkor lett volna szüksége arra az árura, legyen az akár kukorica, akár burgonya, akár más. Ezáltal a feketepiacot és annak uzsorásait éppen mi tápláljuk, mert így már senki sem meri feljelenteni őket. Azért jelentse fel, hogy elkobozzák tőle amit megvett 1? Természetes, hogy nem jelenti fel. Éppen ellenkezőleg, azt kellene csinálni, hogy a megvásárolt árut hagyják meg annak a feljelentőnek,, a különbözetet vissza kell fizettetni és az árdrágító uzsorást kell keményen megbüntetni. A hátralévő néhány perc alatt egy földbirtokpolitikai kérdéssel foglalkozom. A házhely kérdéssel ikiapcsolatban nekem is rá kell mutatnom arra, hogy bizony a mii fronton küzdő szegény sorsú katonáinik nagyon rászorulnának, hogy olyanformán is lássák istápolásukat, hogy már most, amikor kinn harcolnak, nevükre házhely irattassék- Tudjuk, hogy nagyobb jelentőségű föildbirtokpolitikai kérdések megoldása a mai időkben bizony igen körülményes és nehézkes, de ennek a kérdésnek megoldása elsőrendű magyar érdek. Hogy megint csak a saját községemben maradjak, három-négy éve kérvényezzüki már egy birtok kisajátítását. És melyik birtok az? Gróf Almásy Kálmán 1200 katasztrális holdja, azé az Almásy Kálmáné, akit állampolgárságától megfosztottak, mert Londonban maradt. (Felkiáltások: Ahá! — Incze Antal: Csinálja azt a propagandát, amelyre a miniszterelnök úr utalt!) Mi az akadálya annak, hogy ezt az 1200 katasztrális holdíat igénybevegyük házhelyek részére (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kérdezze meg a miniszterét!) akkor, amikor az Almásyak évtizedek óta nem gazdálkodnak maguk, hanem a Magyar' Föld Rt. gazdálkodik ott, tehát nem is maguk gazdálkodnak, ennek a földnek pedig szerintem még gazdája sines? Igen kérem a ikormányzatot, hogy ezen a téren sürgősen és hathatósain intézkedjék és ezt a birtokot is, meg a többi hasonlót és általában házhelyek juttatására minden rendelkeülése 1942 december 3-án, csütörtökön. zésre álló birtokot fordítson elsősorban a múlt világháborúban kitüntetett és nem kitüntetett, de abban résztvett szegénysorsú tűzharcosok és a mostani világháborúban küzdő szegénysorsú harcosok megjutalmazására. Ezeket a gondolatokat kívántam röviden felvetni és mivel a kormányzat részéről látom a jószándékot és az akarást és remélem, hogy ezeket a kérdéseket meg fogja oldani, a meghatalmazást megadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A tegnapi interpelláció s vitában a rendkívüli nagy zajban nem hallhattam, de utólag a gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, (Halljuk! Halljuk!) hogy Paczolay György, Kalmár Tihamér, Piukovicn József, Mosonyd Kálmán, Prokopecz József és Rajniss Ferenc képviselő urak a parlamenti illemet sértő kifejezéseket használtak. Ezért őket utólag rendreutasítom. (Palló Imre: És Bajcsy-Zsilinszky I) Szólásra következik? Vámos János jegyző: Incze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a szó! Incze Antal: T. Ház! Őszintén meg kell mondanom, hogy így a felhatalmazási vitának a vége felé már semmiképpen sem csábító dolog felszólalni itt a t. Házban, aminek több oka van. Ennek egyik oka az, hogy a kritika részleteiben kétségtelenül meglehetősen ki > van merítve, és ezzel kapcsolatban, ha megengedik, mindjárt előttem szólott t. képviselőtársául felszólalására is utalok, aki egyes vonatkozásokban olyan jó meglátása és olyan talpraesett kritikával illette a kormányzat egyes tagjait, hogy ennél a felszólalásnál jobbat, megalapozattabbat, sőt merem mondani, tartalmában élesebbet akár egy ellenzéki szónok sem mon una t. Nem nagyon csábít a felszólalás, így a felhatalmazási vita vége felé azért sem, mert legyünk őszinték, bizony ilyenkor már meglehetősen elfogy a törvényhozók kitartása és amint ebben az esetben is, hogy ttgy mondjam, bizonyos bizalmas szűk körben hallgatjuk meg egymás felszólalásait (Piukovicn József: A falaknak beszélünk!) és alkotunk azután véleményt egymásról a felszólalásokhoz képest. (Paczolay György: Intim eszmecsere!) Ennek ellenére az ellenzék még ilyen körülmények között is kötelességének érzi, hogy felszólaljon, kötelességének érzi elsősorban azért, mert meggyőződése, hogy a törvényhozó nem térhet ki az alól a parancsoló megbízás alól, amelyet végeredményben mégis csak minden törvényhozónak vállalnia kell akkor, amikor a mandátumot elfogadja és amely abból áll, hogy szócsövei, összekötője legyen a nagy magyar népi tömegeknek a kormányzat felé. T. Ház! Mi itt az ellenzéken legelsőbbrendű feladatunknak azt tartjuk, hogy rajta tartsuk továbbra ils fülünket a magyar rép szívverésén, rajta tartsuk állandóan kezünket a magyar nép pulzusán és mindazt, amit odalentről hallunk, mindazt a morajlást, néha mindazt a szelíd vágyat — mert néha» csak szelíd vágy — idehozzuk, itt a mélyen t. kormány tudomására hozzuk és ezekkel a, felszólalásainkkal próbáljunk megfelelő törvényes intézkedéseket kiprovokálni, előidézni. Nekem, mint ellenzéki képviselőnek különleges szerencsém van, hogy mindezek mellett külön pozitívum is ván felszólalási alkalmam-