Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. gondozásra, a hadbavonultak hozzátartozóinajk látogatására, és minden ügyes-ibajos dolognak az elintézésére nem ér rá a jegyző; a tanító is azt mondja, hogy nem ér rá és minden efféle szövetkezeti és egyéb munka a lelkész nyakába szakad. Nagyon megérdemelné tehát a szegény kongruás falusi lelkész, hogy nreigkapja ő 'is az államsegélyhez ezt a kis pótlékolást. Nagy örömmiel üdvözöltük a családi pótlékok felemelését. Ezt évekkel ezelőtt költségvetési beszédeimben többízben magam is szorgalmaztam. Egy pótlékot azonban, mint a múltban is hangsúlyoztam, feltétlenül behoznék és ez a neveltetési pótlék elsősorban azoknak a tisztviselőknek a részére, akik házon kívül neveltetik gyermekeiket. Mert az a legnehezebb kérdése egy falusi tisztviselőnek, hogy két-három, sokszor még nagyobb számú gyermekét hogyan tudja házon kívül taníttatni. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Óriási fontosságií kérdés ez most, amikor a legolcsóbb internátus is 80 pengőbe kerül és ebben sem a ruházat, sem a könyvek; seim a tanszerek nincsenek benne. Hogyan tudjon tehát két-három gyereke után havi 300 pengő kiadást összehozni egy vidéki tisztviselői? Éppen azért, ha már a lakbéreknél bizonyos osztálybasorozást állapítottak meg igen okosan, mert a városokiban, a fővárosban nem lehet olyan olcsó lakást kapni, mint vidéken, ha ott megcsinálják ezt a megkülönböztetést, itt is kellene egy kis megkülönböztetést tenni olyanformán, hogy a vidékről iskoláztató, házon kívül taníttató szülőik gyerekeik után neveltetési pótlékot is kapjanak, minél több gyereket taníttatnak, annál többet. Ezzel kapcsolatban a köztisztviselői kérdés is könnyebben megoldatnék és mindenesetre az utánpótlás (kedvezőbb lenne. A vallásoktató lelkészi állások szervezésével kapcsolatban tudomásomra jutott, hogy bár t nagyon megnőtt, hála Isten, országunk, mégis a kultusztárca költségvetésének terhére még mindig csak tíz újonnan szervezendő vallásoktató lelkészi álláshoz adnak államsegélyt. Ez a tíz lelkészi állás az összses felekezetek között oszlik meg. El lehet képzelni, hogy mi esik egy-egy felekezetre. Üj keresztény, nemzeti alapon felépítendő Magyarországról beszélünk. De ha mi ezt az országot meg is akarjuk építeni, akkor megfelelő munkások beállításáról feltétlenül gondoskodni kell. Ha az ifjúság neveléséről beszélünk, úgy elsősorban mindenütt a lelki pásztorokat, a vallásoktató lelkészeiklet látjuk. Nem. megyek messzié, csak a saját egyházközségembe. Most az új gazdasági iskolák felállításával a polgári iskolában, a községi iskolában, az uradalmi iskolában 36 vallásórát kell hetenkint ellátni és nincs egy vallásoktató lelkészi állás szervezve. Beadtuk a kérvényt és visszajött azzal a válasszal, hogy majd az 1944-es költségvetés tárgyalásánál ismét előveszik, már előbb 80-an, lOOan vannak, akik folyamodtak' hasonló álláshoz államsegélyért. Tisztelettel kérdezem, hogy ez a minimális összeg, mely egyénenkint körülbelül ezer pengőt tenne ki egy évben egy állásnál, mint állami hozzájárulás, ami ezeknek a lelkészi állásoknak a megszervezéséhez szükséges volna, —mert lakásról már az egyház tartozik gondoskodni — ez az évi ezer pengő eb bent a sokmilliárdos ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 521 költségvetésben nem éri-e meg azt, hogy bedobjunk itt is egy 50.0CO pengős tételt, 'hogy legalább 50 vallásoktató lelkészi állást lehessen szervezni. Sokkal nagyobb ellenértéket jelentene ez az államnak a fiatalság, a nemzet nevelése, az iskolám kívüli népiművelés terén, mint amekkora kamatot hoz ez az 50.000 pengő. . Továbbmenve, az a gyakorlat a kultuszminisztériumban, hogy az iskolák építése mellett hiába kérnek a szegény eladósodott eg-yhazak, templomok, parókiák részére segélyt, Az a felelet, ^hogy «at a kérdést azután már oldjak meg ők maguk, az egyházaknak is kell valamit csinálniuk, Hiszen meg is oldanák szívesen az egyházak, mert az egyházaknak sohasem gyönyörűsége az, hogy oda kell menni, folyamodni, koldulni és kuncsorogni azért a pár száz pengőért. De amikor nincs meg a pénz és nem lehet elővenni sehonnan, és amikor a templomok falai düledeznek és akkor, amikor beszélünk a bolsevizmus pusztításairól Oroszországban, a templomok lerombolásáról, ammt azt annakidején Spanyolországban is láttuk, akkor mi magunk hogyan engedhetjük azt, hogy ezek a templomok összeomoljanak, v mert az egyházak képtelenek ilyen kiadásokat fedezni. Sőt megesett az a furcsaság is, hogy egy templomház tetejének a befedésére mondjuk, szükség van 20 mázsa horgonylemezre és kiutalnak hármat, azt gondolják, hogy majd az egyházközség ezzel a három mázsa horgonylemezzel is befedheti templomát? Vagy ne adjanak semmit, vagy pedig utalják iki _ teljesen és hiánytalanul a szükséges mennyiséget. Most még egészen röviden egy kérdést ki- ; vánok felvetni, ami faluhelyen, vidéken, különösen az általános érdeklődés homlokterében áll és ez egy közellátási kérdés. Most éppen a sertésvágások kampánya folyik december hónapban. Idevonatkozólag egy olyan rendelkezés van érvényben, amely nem hogy azt a célt szolgálná, amelynek érdekében kiadatott, hanem merőben ellentétes eredményt hoz. Ez a rendelkezés pedig az, hogy az első levágandó sertés után 3 kiló, a többi után hat+aiat^ kilogramm zsírt kell beszolgáltatni, a többi részből fejenként 11 kilogramm megmaradhat. A többit pedig be kell adni. Mi a helyzet? Amint már a gyakorlatban is láttuk, a helyzet az, hogy nem hizlalják a gazdák tovább a sertést csak addig, amíg éppen kell. Nem hizlalnak egy sertést 160—170 kilósra, hanem meghízlalnak 3 sertést 90 kilóra. Miért? Azért, mert van ennek a rendeletnek egy záradéka, amely úgy szól: ha pedig egy sertés MO kilogrammon alul van és a helyi hatóság megállapítja, hogy zsírtermelésre nem alkalmasi, akkor nem kell beadni semmit. Van annak a magyarnak is annyi esze, hogyha már szalonnát nem lehet neki tartani, akkor csinál kolbászt és efélét és levág három disznót. Háromszor 90 kiló. az 270 kiló, súlyban kiadja a.zt a zsiradékot, ami a háromtagú .családnak kell, a 33 kilót és a húsneműt pedig feldolgozza. Itt is kellene valami zsír termelési jutalékot megállapítani és akkor a közellátás terén is sokkal jobban mennénk előre, éppen a zsírellátás biztosításánál, ami pedig a legnehezebb problémák közé tartozik. Ha ugyanis ennek a háromtagú családfenntartónak, akinek 33 kilogrammról kell gondoskodnia, — és a három kilogrammot 'beadni — azt mondanák, hizlald meg a disznódat 160— 72*