Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

504 Az országgyűlés képviselőházának S19. ehhez imég hozzávenni azt, hogy'az adómentes létminimum határa még mindig az évi 10ÜO pengő, méltóztassék arrai gondolni, hogy a pályamunkás, aki állami kenyeret eszik, havi 70—80 pengőből él és kell, hogy eltartsa családját, méltóztassanak arra gondolini. hogy a munkásság 45 százalékának még ma sem jár a gyerimek után még a 7 pengős családi segély sem és akkor rögtön meg méltóztatnak állapítani, nem mondtatni valótlant, hogy költségvetésűink liberálkapitalisztikus jellegű. Rátérek most az ember- és anyaghiány kérdésére. A szaktárcák vitája végesvégig egyetemes panaszkodás volt atekintetben, hogy nincs saakemiber. Nincs újságíró, nincs diplomata, nincs külföldire kiküldhető propagaindaember, nincs mérnök, nincs orvos. Hiányzik a köztisztviselő, a jegyző, a magántisztviselő és a kereskedő. Most 'bosszulja meg magát az az egyoldalúan túllfavorizált humanisztikus utódképzés, amelyet a rendszerben eddig hiába támadtunk. Az egyik kormánypárti képviselő, Ronkay képviselőtársunk, afelől panaszkodik, hogy még ipariskoláink is humanlisztikusak, nem is beszélve arról, hogy 50 ével ezelőtti rendszert követinek. Most bosszulja meg magát az egyetemek drága tandija. amelyet ezen az oldalon annyiszor tettünk szóvá, valamint a szakoktatás teljes elhanyagolása és az értelmiségi korimányibiiztosság dotációjának fel nem emelése, amit pedig szintén mindig kértünk. Hiszen éppen az értelmiségi kormánybiztosságnak kellene megvalósítania az átképzést, az átállítást tanfolyamokkal és) egyéb eszközökkel. Ezen a téren semmi emelés nem történt ' és ennek az eredményeit most láthatjuk. _ De méltóztassanak arra gondolni, mire fog vezetni ez az emberhiány, ha majd

1 a zsidókat egyszer csakugyan és valójában le kell váltani, nem strómanokkal, hanem szakemberekkel. Mi lesz akkor, ha a mai csonkaország helyett az egész Magyarország számára kell tanult főket munkába állítanunk? (Szóllősi Jenő: A műegyetemein most sincs hely!) Ezekből okszerűiig az következik, amit már régóta látunk, hogy a kormányzatnak még átfogó, egyetemes terve sincs, arra, hogyan tudja a jövőben kiküszöbölni ezt az emberhiányt. Áttérek most az anyaghiányra és a közélelmezés kérdésére. Mind a kettő végtelenül fontos a bizalmi kérdés szempontjából. Csodálkozással hallgattuk, hogy a pénzügyminiszter úr éppen most, a, háború kellős közepén jön elő egy olyan tervvel, hogy szervezzük meg a mezőgazdaságot és egyesítsünk néhány millió hold földet termeléstechnikai szempontból az Omge. keretén belül. A kormánynak 1939 óta módjában lett volna élni a honvédelmi törvényben biztosított felhatalmazással és mindezt ' megvalósítani, mégis éppen most, a háború kellős közepén halljuk a pénzügyminiszter úrtól, mint esúcsmilnisztertŐl ezt a bejelentést, Németország a maga élelmezését a kisparaszti birtokokra, építette fel (Ügy vM Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem rosszul építette fel. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldar lem.) Németországot a parasztbirtokok fényesen ellátják,, ugyanakkor pedig nálunk a nagybirtok, amelyet azzal az indokolással tartunk fenn, hogy a városokat élelmezze, a maga kosztosait nagyon rosszul tartja el. Itt van egy másik dolog a közellátás kérdésében. , , A miniszterelnök unnak két kijelenteset ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. kívánom idehozni a Ház elé. Az egyik az, hogy bemutatkozó beszédében ezt mondotta: »A közellátás terén pedig fennakadás meni lesz!« Meg kell állapítanom, hogy az események nem igazolták a miniszterelnök urat, mert éppen ellenkezőleg, a közellátás terén súlyos fennakadások vannak, csak a magánellátás terén nincsenek Jennakadások. Közellátásunkat semmi nem jellemzi jobban, mint az az szólásmódjellegű kitétel, hogy ami van, az nincs, ami nincs, az van — feketén. (Derültség.) Fantasztikus dolgok történnek a közellátás terén. Hogy csak a falusi ember valutáját vegyem elő: egy pár cipő ára 3 mázsa búza, 1 pár csizma ára 7 mázsa búza. Zsír, szalonna, csizma, ruha. minden van. de csak * — fekete piacon. Legutóbb a miniszterelnök úr Egerben azt mondotta, hogy mindenkinek egyformán kell részesülnie a szűkösre méretezett földi javakból. Azt kell mondanom, hogy ez Németországban így van és talán Olaszországban is így van, csak pontosan Magyarországon nincs így. mert nálunk nem egyformán részesedik mindenki ezekben a szűkös földi javakban. Igaz. hogy egyformáin van a jegv, egyformán kellene a közellátásban részesülnie, azonban akinek pénze van, az az alap standardélelmezését a : fekete f vonalon felvásárolt élelmiszerekkel kétszeresére és háromszorosára emelheti fel. Persze, a zsidónak van a legtöbb pénze, ennek következtében ő javíthatja fel legjobban az ő amúgy is amorális ellátását, Amorálisnak tartom azt, hogy a zsidó és cigány éppen olyan ellátásban ^részesüljön, mint amilyenben az a magyar részesedik, aki idehaza is és kint is vállalja a teljes szenvedést a hazáért, míg ezek sem kint, sem beint nem dolgoznak. Kérdezem: mindenki valóhan egyformáin, van ellátva? Hát csak egy példát hozok fel. Minden esztendőben 400 vágón vaj szolgál a. zsidók élelmiszerszükségletének feljavítására, de legalábbis ennek a fele a zsidók kamráiba és éléstáraiba kerül. Ugyanekkor az évenkénti 150 vágón libazsírnak háromnegyed része jutott a zsidóság számára azért, hogy a zsidók pluszélelmiszer adag ját képezze. Ez a hatalmas nagy mennyiség, 550 ssragón elsőrendű élelmiszer túlnyomó része idáig a közellátásból hiányzott, idáig ez a magánellátásnak, elsősorban a zsidó magán ellátásnak a tárgya volt. annak a segítsége volt és a magas ár folytán a dolgozó magyar tömegek elöl, azok élelmezése elől vonatott el. Tudjuk jól, hogy mi a helyzet a vidékem Sok helyen 7 deka a heti zsíradag elméletben, de vannak helyek, ahol két hónap óta egy deka zsírt sem kaptak. Ugyanakkor pedig azt látjuk, hogy ilyen pluszélelmezésben lehet része a zsidóságnak. Beszédem elején, a frontkatona és az itthoniak közötti ellentétről beszéltem. Egészen bizonyos, hogy amikor nyáron a frontkatona hazajött, ha betekintett a Gellért-fürdő rácskerítésén látta, hogy a strandtáskák mélyéből libacombokat és libamájakat varázsoltak elő és ha ugyanakkor hazagoicdőlt a maga üres kamrájára, kérdem, vájjon ki tudott-e oréselni magából valami kis bizalmat a kormány közellátás a iránt? , Ilyen a népruházati akció is. Bejelentettek nagy harangszóval és ugyanakkor egyik képviselőtársunk elárulta, hogy egy falunak ebből a közellátásból mindössze három patentharisnya jutott. (Zaj.) Be a miniszterelnök ur azt