Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
498 Az országgyűlés képviselőházának 318. kétségtelenül nem tudták megmutatni azt a formát, amelyről mindig álmodtak a nyomorúságban és kisebbségben élő bácskai magyarok. Elképzelhető, hogy ennek a bácskai magyarságnak milyen lehet most a lelkiállapota, amikor egy újságcikkben arról olvasok, hogy a dobrovójácokat a magyar állam vissza akarja helyezni a hazaárulásért kapott birtokaikba és gondoskodik, hogy bántódás ne érje őket. Én őszintén kijelentem, nem hiszek ennek a cikknek valódiságában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi sem! Nem hiszünk!) Ezt lehetetlennek tartom. Éppen ezért tisztelettel kérem fe, kormányt,, szíveskedjék a, legslürgősebben kijelenteni, hogy ez a cikk valótlanságot állít és ha mégis az a döbbenetes, általam el nem hihető tényállás áll fenn, hiogy valóban ilyen irányban történtek elhatározások, kérem a kormányt, hogy ezeket az elhatározásait változtassa meg, de a legsürgősebben. (Rajniss Ferenc: Vagy menjen el!) Lehetetlenség, hogy amikor a mi honvédőink a Donnál küzdenek és mi mindannyian a magyar hazáról, a hazaszeretetről beszélünk és a hazáért való önfeláldozásban kell, hogy életünket is adjuk, annak a gyanúja is felmerüljön ebben az országban, hogy itt a hazaárulást jutalmazni lehet. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kormányinak. Következik Mester Miklós képviselő úrnak a miniszterelnökhöz, a földmívelésügyi, valamint az iparügyi és kereskedelemügyi miniszterekhez intézett interpellációja Komandó székely község megmentése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Hajlandók-e a fentnevezett miniszter urak Komandó székely községet megmenteni, hogy ezáltal! onnan a székely nép ne legyen kénytelen elvándorolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a SZÓ. !.':, ['I' r *y ! tî*| Mester Miklós: T. Képviselőház! E gyönyörű fekvésű, a legexponáltabb helyen lévő székely telep megmentése érdekében kérem a kormány sürgős intézkedését. Ebben a kérdésben valamennyien egyetértünk az erdélyi párti képviselőkkel is. Tudomásom szerint ma egy küldöttség jött fel és addig nem is akar elutazni, amíg az intézkedés meg nem történik. (Rajniss Ferenc: Jó hosszú ideig akarnak itt maradni! — Zaj a szélsőbaloldalon). — Az elnök csenget.) T. Ház! Már előzetesen bejegyeztem interpellációmat és amíg intézkedés nem történik, nem voltam hajlandó ezt visszavonni, sőt azt is kijelentem, hogy amennyiben nem lesz megfelelő intézkedés, a legközelebbi interpellációs napon ezt a kérdést újból szóvá fogom tenni, mert végtelenül nagyjelentőségűnek tartom. Ötvenöt évvel ezelőtt alakult meg 1 KözépEurópa egyik legnagyobb fatelepe, Komandó Háromszék megyében. A tulajdonos a báró Grödel-család volt. Később, a romáim időben részvénytársasági alapra helyezték a telepet. Jelenleg a magyarországi rész mint Erdélyi Erdőipar Rt. szerepel. Kijelentem, hogy én nagyon sokszor járok a minisztériumokban, de soha még vállalat érdekében közbe nem jártam, mindig csak munkások érdekében. Itt sem a vállalat érdekel, hanem a székely munílése 1942 decêmbet 2-án, szerdán. kásság sorsa, amely ebben az esetben össze van forrva a vállalat sorsával. A bécsi döntés a vállalatot kritikus helyzetbe sodorta, mert a vágásterületnek legnagyobb része a határon túl maradt. Ez tény. A román uralom alatt eléggé rablógazdálkodás folyt az erdőgazdálkodás terén, nem vitatható el azonban, hogy a vállalat telepítési kötelezettségeinek eleset tett és ma a letarolt helyen új erdő van. A román uralom alatt Komandó külön politikai községgé alakult át. Ez tulajdonképpen helyes is volt és a fejlődés eredményének a szankció; nálása. Komatndó lakossága mintegy 25 csángó családot kivéve, akik állattenyésztésből élnek, a kenyerét ebben a nagy üzemben keresi meg ma is, részben mint îakitermelő, részben mint üzemi munkás. Kovászna községtől, a Máv. állomástól kiindulva a vállalatnak keskenyvágányú erdei vasútja vezet fel a telepre 21 kilométer hosszúságban és közbe van iktatva egy körülbelül 1500 méter hosszú, 400 méter szintkülönbözetet áthidaló sikló, amely egyedülálló egész Magyarországon. Komandó munkáslétszáma a román uralom lalatt 1400t—1600 volt, a visszacsatolás után körülbelül 400 munkás maradt ott, a lakosság lélekszáma még ma is mintegy 1200—1400 lélek, mint említettem, színszókely lakosok, öszszesen öt zsidó család tartózkodik ebben a községben. Ami a legérdekesebb, ez a székelységnek a ^ lagszapórabb és biológiailag legértékesebb része, mert a község nagyon magasan fekszik, a legegészségesebb-területen. Akik ott a székely fiatalsággal érintkeznek — a leventeoktátók, orvosok és más szakértők — mind azt mondják, hogy az a legértékesebb székely fajta* A községnek 280 tanköteles gyermeke van. Meg kell említenem, hogy a németek a Romániához csatolt túlsó részről ezen a vágányon szállítottak le többezer vágón fát, úgyhogy az ebben az esztendőben is kitűnő munkaalkalmat jelentett a munkásságnakKomandó község-vágási területei a mai határok mellett kimerültek, minthogy körülbelül 20.000 hold a túlsó területre esett, az üzem mai méreteiben immár tovább nem * tartható fenn; ez adottság, amelyen senki sem tud változtatni. Lehet ugyan injekciózni a vállalatot a vágási terület engedélyezésével, ez azonban termeszeiteken nem, jeleint végdieges megoldást. Az Erdélyi Erdőipar rt. vágási engedélyt kért, hogy üzemét legalább jövő év májusáig (működtethesse. Szeptember közepén Háromszék megyeben értekezletet tartottak, amelyet a főispán hivatott össze. Az értekezletre meghívták többek között az alispánt, a főszolgabírót, Komandó község jegyzőjét, az erdőfelügyelőség vezetőjét, azonkívül több képviselőt, kifogásolom azonban, hogy erre az értekezletre, amelyen egy ilyen nagy székely telep sorsáról döntöttek, nem hívták meg a vállalat képviselőjét, az üzemi katonai parancsnokot, az Onesa. képviselőjét, az idegenforgalmi hivatal vezetőjét — pedig ez Erdély egyik legszebb klimatikus helye, majd később beszélek erről, 1000 méternél magasabban fekszik és a nyáron rengetegen üdültek itt — és ami a legnagyobb sérelem, nem hívták meg a két lelkészt, a római katolikus plébánost és a református lelkészt, akik húsz esztendőn keresztül a román uralom alatt is együtt éltek a munkássággal és akikben a muníkásság vágyai és bizalma teljesen megtestesültek. (Rajniss Ferenc: Azért nem hívták meg, mert értenek a dolgokhoz!) Újlaki
