Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

4S6 Àz országgyűlés képviselőházának 318 csa!) Miért? (Zaj q bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben. Nem Malasits képviselő úrhoz fordult interpellációjával a képviselő úr. Mester Miklós: Nem megy a dolog, mégpedig az újonnan felcseperedett kapitalisták miatt nem megy. Hogy kik ezek az új, frissensült közgazdasági nagyságok, azt Szatmárnémetiben mindenki tudja és nagyon jól tudja Szatmárnémeti munkássága is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha érdekli képviselőtársaimat, Venczel képviselőtársamat nagyon tisztességes embernek tartom, ő majd meg fogja mondani, hogy kik azok a frissensült közgazdasági nagyságok. (Ralijuk! Halljuk! a baloldalon.) Neveket nem mondok, de az egyik nap még vagyontalan újságírók, a másik nap pedig főszerkesztők és laptulajdonosok, az egyik nap még újságírók, a másik nap már textilszakértők. Sőt van olyan is, aki az egyik nap még asztalos, a másik nap szintén textilérdekeltsége van. (Vitéz Jaross Andor: Az átalakulás korában élünk!) Ezek a tisztelt újdonsült közgazdasági nagyságok (Kajniss Ferenc: Textilkurucok!) csak egy politikát ismernek, azt hiszik, hogy a nemzeti politika nem más, mint családi politika. Nagyhangú kijelen téseket tesznek természetesen hivatalos helyeken a magyar sorskérdésekről, azonban ezek a nagyhangú kijelentések Szatmárnémetiben már senkit sem tévesztenek meg. A törvényhatósági jogú városok, amelyek egyúttal megyeszékhelyek ( is, a munkabérek szempontjából majdnem mind, sőt mondhatnám, kivétel nélkül a második fizetési csoportba tartoznak az ország területén. Idetartozik Szatmár szomszédságában Debrecen és Nagyvárad, is. Tudvalevőleg Szatmár szintén törvényhatósági jogú város és egyúttal megyei székhely is. A drágaság szempontjából^a mai maximális árak mellett nincs különbség Szatmár, Debrecen, Nagyvárad és a többi hasonló városok között. Szatmárnak közel 60.000 lakosa van, a tisztviselők Szatmáron lakbérpótlék szempontjából a II. kategóriába, adó szempontjából szintén a II. kategóriába, tartoznak. Munkabér szempontjából a III. területi csoportba rendszerint egészen kis helységek tartoznak, így például megemlítek néhányat, Süttő, Tarpa és Vágta rkasd, szintén ebbe a kategóriába tartoznak, ahova jogtalanul és igazságtalanul, szerintem, Szatmár t is sorozták. ' A szatmári munkás- és szociális viszonyokra jellemző, hogy a szatmári iparosotthonban a miniszteri rendelet ellenére hosszú időn keresztül nem voltak hajlandók a vendéglőben bevezetni a százalékrendszert. Csak most, a napokban, nemrég vezették be, jóllehet, ennek az otthonnak igen nagy tekintélyű és nagy politikai befolyással rendelkező úr az elnöke. Szatmárnémetinek munkabér szempontjából a második területi fizetési csoportba való besorolása azért is fontos, mert a III. területi cso, port alacsony bérei miatt ott munkáshiány mutatkozik. Ez szinte hihetetlen, akkor, amikor nem is olyan régen egy nagy gyárat még a románok szereltek le közvetlenül még a bécsi döntés előtt s akkor 3000 munkás munka nélkül maradt és ma mégis munkáshiány van Szatmáron. Elvándorolnak a munkások és sem az országnak, sem iSzatmárnak nem érdeke az, hogy ilyen munkásvándorlás történjék. Ezek rendszerint a nagyobb városokba, Budapestre ülése 1942 december %-án, szerdán. jönnek és így munkáshiány mutatkozik különböző gyárakban: a téglagyárakban, a Willinger téglagyárban, a Kerámia téglagyárban máról-holnapra otthagyják a munkát a munkások. Félreértések elkerülése végett kijelentem, hogy nem muinkabéremelést akarok, hanem azt akarom, hogy szerintem helytelenül beosztott területi csoportot tessék megváltoztatni, mégpedig- olyan értelemben, ahogyan azt a törvény szelleme megköveteli. Én valami^ eredményt akarok elérni és ha már szabályt állítottak fel, akkor a kormány szabályai alapján kérem eninek az igazságnak az érvényesülését. T. Ház! Szatmárnémeti munkássága a felszabadulás után teljesem nemzeti alapra helyezkedett. Ma már Szatmáron nincs más munkásszervezet, mint nemzeti alapon álló. Ezt örömmel kell tudomásul vennünk, de ezt ia munkásságot ezen a nemzeti alapon meg is kell tartani. Sokkal könnyebb volt beszervezni, mint megtartani, mert ez csak komoly eredmények árán lehetséges. Tisztességes munkabér és ugyanakkor munkafegyelem jelenti szerintem mindem gazdasági, társadalmi és állami élet szilárd alapját. Ha itt a gazdasági egyensúly megbontásának okát keressük, azt elsősorban a sineeurákbafn kell látnunk és ott kelti rendet teremteni. Én azt kérem, hogy rendezzék a szatmári munkásság kérdését a bérek szempontjából; de ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy ugyanakkor a strómannkérdést is oldják meg, a strómann-kérdésben is tessék tiszta helyzetet teremteni, nemcsak Szatmáron, hanem az egész ország területén. A kormánytól sürgő intézkedést kérek. (Taps a szélsőbalodalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik gróf Serényi Miklós képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Vámos János jegyző (olvassa): :>Interpelláeió a m. kir. közellátásügyi minj&rteí úrhoz a sertéshizlalásokkal kapcsolatos bizonytalan hírek megszüntetése tárgyábam. Van-e tudomása a közellátásügyi miniszter urnák arról, hogy a sertéshízlalásról és a yagasról a legkülönbözőbb nyugtalanító hírek keringenek és hajlandó-e ebben az ügyben megnyugtató nyilatkozatot közzétenni.« Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Ma, amikor az egész országban lévő hízósertések közelednek ahhoz ,a súlyhoz, amelynél rendes körülményeik! közt levágásra kerülnek, a legkülönbözőbb hírek terjednék a vágásról. Vácott például százával állanak rjaponta sorban a vágási engedélyért, mert elterjedt az a hír, hogv a djieznóiölések déceaniber hó 1-től kezdve a vágóhídon lesznek. Arról is beszéltek, hogy hatósági közeg fog ott állni és minden családtagnak hagy öt dekát hetenként és a- többit könyörtelenül elveszi. Ezekután természetesen nagy elkeseredés támadt a hizlalók közt, akik méltán kifogásolták azt, ogy amíg őlki a drága tengerit beleölték a sertésekbe, amelyet ősszel • drága pénzért tudtak volná eladni, most még a sertésükből sem tarthatják meg az egész zsírmenaiyiséget. Vácdukán például a jegyző elrendelte, hogy minden vágásra kerülő sertést vágás előtt le kell mázsálni. Miután pedig